Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
környezetvédelme módi területéről — folyamatosan ki kell telepíteni. A regionális tervben szereplő közérdekű erdőtelepítési és fásítási feladatok megvalósításához szükséges területeket a mezőgazdasági földek védelméről szóló jogszabályok végrehajtása során kell biztosítani. A Balaton-térség komplex továbbfejlesztését biztosítani hivatott Balatoni Központi Fejlesztési Program arra kötelezte az Országos Vízügyi Hivatal elnökét, hogy a Balaton átfogó vízgazdálkodási koncepcióját és programját dolgozza ki. A Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programként jóváhagyott terv vizminöség-védelmi célkitűzéseit elsősorban az üdülési igényeknek megfelelően állapították meg. Sajnos, a határozatok ellenére, a tó állapotában számottevő romlás következett be. Ez számos körülményre vezethető viszsza. Az 1957-ben elkészült kistájterv ötévi gyakorlati alkalmazása után kiadott 1963. évi kormányhatározat a közvetlen vízminőség-védelmet szolgáló fejlesztések körét a tervlapra felvett javaslatnál jóval szőkébbre mérsékelte. Csak az ipari szennyvíz tavi bevezetését tilalmazta. Figyelmen kívül hagyta, hogy éppen az üdülőhelyi fejlesztés miatt elsődlegesen a kommunális szennyvíztisztításról kell gondoskodni, de figyelemmel kell lenni a más indíttatású szennyezésekre is. A döntést viszont befolyásolhatta, hogy az 1961- bet szervezett keretek között megindult vízminőség-védelem az ipari vízszenynyezések felszámolására koncentrált. A Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programot tartalmazó 1971. évi kormányhatározat előírta, hogy a Balaton megóvásának érdekében gondoskodni kell a szennyvizek fokozottabb tisztításáról. A csatornázást és a szennyvíztisztító telepek építését elsődlegesen a kiemelt településeken kell megvalósítani. Kísérleti jelleggel a harmadik fokozatú szennyvíztisztítást is alkalmazni kell. Sürgette a határozat a partrendezést és a betorkolló vízfolyások által szállított iszap visszatartását. ,,A csatlakozó mezőgazdasági területeken — mondta a határozat — a vízgyűjtőrendezések első ütemeként — az északi parton az üzemek teherbíró-képességének megfelelően — lehetőleg 2 éven belül meg kell kezdeni a vízszintes talajművelést és fokozatosan kell biztosítani annak megvalósítását." Szigorú előírások láttak napvilágot a tó vízszintjének szabályozására is. Mindezek ellenére a Balaton vízminőségi állapotában további romlás állandósult, amelynek fokozatait az időközben kidolgozott biológiai vizsgálati módszerek és a bakteriológiai vizsgálatok jól kimutattak. Aggodalmat váltott ki a szakemberek körében az elszennyeződésre utaló több jelenség: az ismétlődő haldöglések, a tüskés levelű kolokán és a kanadai átokhínár tömeges megjelenése az északi part előtt és a déli part kifolyóinak öbleiben, a pocsolyaszerű algásodás nyomán fellépő vízvirágzások két öbölben. Annak ellenére, hogy a Balaton nyíltvízi területein a víz minősége a KGST- szabvány szerint még ma is I. osztályúnak minősül, az aggodalmak indokoltak; a befolyók, néhány öböl parti zónáinak vízminősége tartósan II—Hl. osztályúra változott. A Balaton vizének minőségét, a víz egészséges biológiai folyamatait az üdülőövezetben és a vízgyűjtő területen bekövetkezett változások miatt közvetlen veszély fenyegeti. Ezért a Minisztertanács már 1976-ban határozatailag sürgette, hogy az 1975. évi IV. törvényben foglalt ötödik ötéves népgazdasági tervben kiemelt védettségűnek mondott Balaton érdekében, átfogó, koordinált és gyors intézkedések szülessenek. A jogszabályi okokon kívül más körülmények is közrejátszottak a vízminőségromlás előrehaladásában. Ugyanis sem a regionális terv, sem a vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció nem vette számításba, hogy — a vízi környezet védelme összetett feladat, amelynek megvalósítása során az eddig fiqyelmen kívül maradt tevékenységfajták — a mezőgazdálkodás különféle formái, a nagyüzemi állattartás rendszerei, a hajózás, a bányászat, a közúti közlekedés, a településtisztasági tevékenység stb. — vízszennyező hatásának vizsgálatát is napirendre kell tűzni; — a szennyező anyagok súlyosságának megítélésében vallott nézetek az olaj, a nitrogén, de különösen a foszforvegyületek veszélyessége miatt revideálásra szorulnak; — a telephelyhez kötött szennyezések mellett tipikussá váltak a telephelyhez nem kötött mozgó objektumok károsításai; — a folyamatos szennyezésekkel egyenrangúvá váltak a havaria jellegű szennyezések; — a szennyező anyagok nemcsak szennyvizekkel, hanem azoktól függetlenül is a tóba juthatnak; — a levegőn keresztül mennyire szennyeződik a tó vize. Legfőként azonban annak a ténynek a felismerése hiányzott, hogy a tó vízminősége sem a mederben, sem az üdülőövezetben nem védhető eredményesen: az eutrofizációs folyamat felgyorsulásának csillapításához a Balaton egész vízgyűjtő területén azonos értékű, egységes védelmi intézkedéseket kell foganatosítani. A kormány 1976 szeptemberében megtárgyalta a Balatoni Központi Fejlesztési Program és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program IV. ötéves tervi (1970—1975) végrehajtása során szerzett tapasztalatokat, és meghatározta az V. ötéves terv (1976—1980) időszakára a főbb fejlesztési célokat. Előírta, hogy a parti és a vízgyűjtő területről származó környezeti ártalmak mérséklésére fokozott figyelmet kell fordítani. Emellett különféle beavatkozások előbbre sorolására is felhívott. A gyorsított intézkedések azonban önmagukban nem voltak képesek a vízminőség romló tendenciájának megállítására, sőt világossá vált, hogy mind a Balatoni Központi Fejlesztési Program, mind a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program megújításra szorul. Ezért magas szintű intézkedés történt, hogy a Balaton vízminősége és az üdülőövezet környezetvédelme érdekében készüljön új Vízgazdálkodási Fejlesztési Program, amelynek összhangban kell lennie a balatoni üdülőkörzet készülő új regionális rendezési tervével. „A Balaton vízgyűjtő területén az eszközök fokozottabb koncentrálásával meg kell gyorsítani a települések, az ipari és a mezőgazdasági üzemek szennyvizeinek tisztítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló beruházási munkákat, a lehetőségeknek megfelelően növelni kell a közmű- és mélyépítési kapacitást" — mondja a határozat. „Ki kell dolgozni a Balaton vízgyűjtő területén a tó vízminőségének hosszú távú tervét és programját, hogy a munkálatok legszükségesebb ütemei — szól a döntés — a VI. ötéves tervben előirányozhatok legyenek.” A védelmi intézkedések méretezésér nek terén tehát döntő áttörés következett be: a tó és üdülőövezet környezeti védelmét a vízgyűjtőn teremtik meg, s ehhez igazodóan módosul a veszélyforrások köréről a korábbiakban kialakult szűk keresztmetszetű kép is. összességében elmondhatjuk: huszonkét év tapasztalatai után eredményesen látszik kibontakozni a balatoni vízmi nőség-védelem. A környezet más tárgyainak védelmét illetően az előrehaladás még nem ilyen mértékű. Dr. Egerszegi Gyula 29
