Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
JOGI SZEMMEL Üdülőterületeink AZ ÜDÜLÖTERÜLETI REGIONÁLIS RENDEZÉSI TERVEK KIALAKULÁSA ÉS A MEGERŐSÍTÉSÜKET SZOLGALÓ KORMÁNYHATÁROZATOK Magyarországon az üdülőközpontok kialakítása szoros összefüggésben van a regionális tervezés fejlődésével, e tervezési forma alapjait megteremtő és kibontakoztató jogi szabályozással. Hazánkban a regionális tervezés több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első konkrét regionális jellegű vizsgálatokat a harmincas évek derekán a Közigazgatási Intézet készítette a tatai járás területére. Közvetlenül a felszabadulás után ismét napirendre került a regionális tervezés megszervezésének és alkalmazásának kérdése: újbóli megindulása és fejlődésének kezdete az ötvenes évek közepére tehető. Megkezdődött a balatoni regionális terv kidolgozásának előkészítésével kapcsolatos tervezőmunka. Az adatgyűjtés után úgynevezett rendezési ötletterv készült. Már ekkor bizonyossá vált, hogy a tó és közvetlen környéke elsősorban az üdülés és az idegenforgalom érdekeinek szolgálatára hivatott. Ilyen előzmények után érlelődött meg a helyzet arra, hogy az Építésügyi Minisztérium elrendelje Magyarország első regionális terveként olyan jellegű kistájterv készítését, amely átfogó koncepciót ad. Ez a terv 1957- ben készült el. A regionális rendezési terv hatóterülete nem a tó egész vízgyűjtőjére, hanem csak az üdülési érdekek által közvetlenül érintett partközeli sávra vonatkozott. A regionális terv fontos munkarésze volt a közműellátás biztosítása. Az erre vonatkozó tervlap javaslatot adott az ivóvízellátás biztosítására, és a szennyvizek elvezetésére. Olyan alapvető kívánalmakat rögzített csak a terv, amelyek megvalósítása feltétlenül szükségessé vált. fgy például megemlíthető, hogy a tisztított szennyvizek a Sió-csatornába vezetendők, ahol ez nem lehetséges, ott a tóba közvetlenül csak biológiai tisztítás után, lehetőleg halastón keresztül engedhetők be. Ipari szennyvizek egyáltalán nem juthatnak a Balatonba. A tervlap mind a partvédelemre, mind a nádasok által biztosított természetes védelem kialakítására javaslatot tett. A terv tartozéka volt az elhatározások megvalósítását biztosítani hivatott építésügyi szabályzat is. Az Országos Tervhivatal a regionális rendezési terv alapján már 1958-ban központi hitelfedezetet biztosított a fejlesztés megindításához. A regionális tervezés egészének szabályozásában, jogszabályi alapjainak meghatározásában az első jelentős lépést, s egyben a hazai regionális tervezés tervszerű fejlesztésének első szakasza megindulását a kormány 1958 áprilisában hozott 2038/1958. számú határozata jelentette. A kormány 1963 szeptemberében új határozatban szabályozta a regionális tervezés rendeltetését, feladatait, rendszerét, kapcsolatát a népgazdasági tervezéssel. E határozattal egy időben a kormány külön határozatban, a 2021/1963. (IX. 21.) Korm. számú határozatban foglalkozott a területi tervezéssel, mint a népgazdasági tervezés szerves, elidegeníthetetlen elemével, annak feladatával, rendszerével. Az 1963-ban kiadott kormányhatározatok fogalmazták meg először a területi tervezés célját és a regionális tervezés rendeltetését. Ezek szerint a területi tervezés a népgazdasági ágak észszerű területi elhelyezésének, továbbá az ország egyes területei tervszerű, arányos fejlesztésének eszköze. A területi tervezés célját a társadalmi-gazdasági élet, valamint a lakosság anyagi és kulturális életfeltételei területileg is arányos fejlesztésének biztosításában jelöli meg. A regionális tervezés szoros kapcsolatban áll a népgazdasági tervezéssel. Ez az időszak a regionális tervezés fejlődésének második szakasza. Az említett kormányhatározatok utáni években igen sokoldalú és gazdag regionális tervezési tevékenység bontakozott ki az országban; velük egy időben azonban már hatályba lépett az 1023/1963. (IX. 21.) Korm. számú határozat, amely a Balaton-környék regionális tervének — ötéves gyakorlati alkalmazás utáni — jóváhagyásáról intézkedett. Az üdülőterületi regionális rendezési tervek közül elkészült a Dunakanyar regionális terve a Velencei-tó és környéke üdülőfejlesztési regionális rendezési terv és a Velencei-tavi Fejlesztési Program. Ebben az időszakban hagyták jóvá a Balatoni Központi Fejlesztési Programot is. Az új terv már tükrözte a „próbaterv" végrehajtása során szerzett tapasztalatokat. Kiegészítésére, a környezetvédelmi teendők területén, Vízgazdálkodás Fejlesztési Program készült, s azt a Gazdasági Bizottság a 10115/1971. (II. 5.) számú határozatával elfogadta. Jelenleg a Balaton-fejlesztést e két terv előírásai szerint végzik; az üdülőterület e szerint fejlődik. 1971 tavaszán a kormány újraszabályozta a területi tervezést és a tervek rendszerét. Ezzel lényegében a hazai regionális tervezés fejlesztésének harmadik — témánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű — szakasza kezdődött el. Ez a határozat a maga nemében egyedülálló volt a többi szocialista ország vonatkozásában is. E harmadik korszakkal jellemzett időszakban született meg és normakibocsátással kapott „zöld utat" a Mátra- Bükk üdülőterület rendezési terve, valamint a Ráckevei Duna és üdülőkörzete regionális rendezési és vízgazdálkodási fejlesztési terve. Ebben az időszakban, illetve már napjainkban folyik az új Balatoni Regionális Fejlesztési Terv és az ezt kiegészítő új Vízgazdálkodás Fejlesztési Program tervanyagának összeállítása is. AZ ÖT KIEMELT ÜDÜLŐKÖZPONT KÖRNYEZETVÉDELMÉNEK JOGI SZABÁLYOZÁSA BALATON-KÖRNYÉK A közvetlen üdülési célokat szolgáló partközeli terület — a túlnyomóan 10, helyenként 15 km széles sáv — 130 négyzetkilométer. A Balaton-környék regionális tervénekjóváhagyásáról intézkedő 1023/1963. (IX. 21.) Korm. számú határozat szeriní: „A Balaton-környéket elsősorban az üdülésben is növekvő társadalmi igények kielégítése, a dolgozók és az ifjúság szervezett üdültetési, gyógyulási, illetőleg sportolási lehetőségeinek fokozása, továbbá a külföldi idegenforgalom igényeinek kielégítése (ezen belül a szocialista országok között kialakuló nemzetközi kapcsolatokból e téren hazánkra háruló feladatok megoldásának) céljából kell fejleszteni." Az üdülőterület környezeti védelmére vonatkozó rendelkezések zömében vízminőségi rendeltetésűek. Előírja a határozat, hogy a Balaton-környék területére üdülést zavaró hatású üzemeket telepíteni, vagy ott ilyen üzemeket fejleszteni nem szabad. A már meglevő és az üdülést zavaró hatású légszenynyező vagy vízszennyező üzemekben a káros áthatásokat az erre vonatkozó jogszabályok szerint folyamatosan meg kell szüntetni. Ipari szennyvizeket a tóba bevezetni tilos, a már meglevő ilyen bevezetéseket pedig fokozatosan fel kell számolni. A Balaton vízszint-ingadozásának mérséklésére és feliszapolódásának csökkentésére, továbbá az iszap mezőgazdasági és esetleg más célra történő hasznosítására intézkedéseket keli tenni, kutatásokat és kísérleteket kell végezni. A települések területén levő zavaró hatású kisebb ipari üzemeket — elsősorban Siófok, Keszthely és Balatonai-28
