Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

Sikeresen fejlődik a baráti országok együttműködése a dunai halászat területén. Az erről szóló egyezményt 1958r ban írták alá a Szovjetunió, Bulgária, Románia és Jugoszlávia képviselői. Később csatlakozott az aláírókhoz Magyarország és Csehszlovákia is.

Azóta rendszeresek a dunai vegyes bizottság halászattal foglalkozó ülései, amelyeken meghatározzák a halászatok számát és időpontját. Külön gondot fordítanak a halállomány védelmére és újratermelésére.

Nagy lehetőségeket rejt magában az irányítható halászat. Magyarország és a Szovjetunió a közelmúltban egyezményt írt alá, mely szerint tudományostechnikai vonatkozásban együttműködnek a víztárolókban folyó haltenyésztésben is. Az ipari halászat intenzivitásónak növelésére közös kutatásokat végeznek, felhasználják a keltetés-szaporítás céljaira kiválóan alkalmas erőművi melegvíz-tárolókat, kidolgozzák a halgazdaságok komplex fejlesztésének módszereit stb.

A Szovjetunióban nagy gondot fordítanak a „kék mező” termékhozamának állandó növelésére: a kilencedik ötéves terv alatt a tárolókból és folyókból lehalászott mennyiség 14 százalékkal emelkedett, a víztárolók hozama 27 százalékkal, a tógazdaságoké pedig több mint kétszeresére növekedett. Az édesvízi haltermelés a tervidőszak végére elérte az 530 ezer tonnát.

Az SZKP és a Szovjetunió Minisztertanácsa a múlt évben határozatot hozott „A halászat további fejlesztésének rend-A „kék mező" kincsei

szabályairól és az édesvízi tárolókból kifogott halmennyiség növeléséről". Különösen nagy ütemű fejlődés várható a mesterséges tavi, a tavi, a haltenyésztő és a medencés gazdaságok áruhal termelésében. A haltermelést 1995-ig — 1977-hez viszonyítva — a kétszeresére, 924 ezer tonnára kell növelni, beleértve a mesterséges tavakban és víztárolókban tenyésztett 504 ezer tonna halat is.

Ezekben a tervekben fontos szerepe van a több mint 200 hő- és atomerőműnek. Az erőművek által kibocsátott meleg víz a haltenyésztés fontos tartaléka. Ezekben a vizekben a hal jobban szaporodik és gyorsabban éri el az áru-súlyt. Ez a módszer lehetővé teszi az értékes halfajták folyamatos tenyésztését egész éven át.

A Cserepeti gazdaság (Tulai terület) például a helyi erőmű meleg vizét

használja haltenyésztésre, és minden négyzetméterről 100 kg „ezüstöt" halász le.

A víztárolók mellé települt nagy halgazdaságok a munka megkönnyítésére ma már korszerű technikai bázissal is rendelkeznek. Speciális takarmányszóró hajók járják a tárolók vizeit, nádarató gépek, elektromos halászati munkaeszközök, ivadékszámlálók és bonyolult biokészülékek egész seregét használják — mindezt a termékhozam növeléséért.

Változatlanul az egyik legfontosabb feladat a halállomány visszapótlása: jelenleg, a Szovjetunióban 150 halgazdaság és akklimatizációs állomás működik, amelyek évente 12 milliárd halivadékot bocsátanak ki. Több mint 100 halfajtát telepítenek rendszeresen a folyókba, a mesterséges tavakba, víztárolókba.

Sikeresen akklimatizálnak olyan értékes halfajtákat, mint az észak-amerikai buffalo, a csíkos sügér és a lazac. A viza és a kecsege keresztezése révén kitenyésztett hibrid — szovjet szakemberek munkájának eredménye — nagyon jól meghonosodott Magyarország, Bulgária és az NDK víztárolóiban. Japán tavaiban tenyésztik a kitűnő húsú bajkáli omulamarénát.

A szovjet halászati ipar 26 országgal áll cserekapcsolatban. Ez minden partner-országnak módot ad arra, hogy a lehető legcélszerűbben telepítse be vizeit, tenyésszen új és még gazdaságosabb, nagyobb hozamú halfajtákat.

Jurij Baranov (APN)

23