Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
ttlNARIR TAS A BALATONON и. MECHANIKAI IRTÁS Mint az előző részből kiderül, egy alapvető fogalmi kérdést kell először tisztázni, éspedig az „irtás” fogalmát. Eddig általában a „hínárvágást” nevezték „irtásnak". A vízinövények biológiai viselkedésének ismeretében pontosítani kell a jelenlegi technológia megjelölését, mely „nem hínárirtás”, hanem „csak hínárvágás''. HOGYAN TÖRTÉNIK MA A HÍNÁRVAGAS? Az 1975 óta üzemelő holland önjáró úszó kaszaberendezés, amely elvileg 0,8—2,5 m mélységig a hínárt levágja, és fel- és kihordó szalagjaival úszó konténerbe rakja a kivágott hínár nagyobb részét. Ezt vízi, majd szárazföldi úton kell továbbszállítani. Mivel csak közforgalmú teherkikötőben lehet partra rakni, a továbbszállításhoz ideiglenes rakodóhelyek kialakításával is legalább 15 km-es vízi úti, és mintegy 10 km-es közúti szállítás szükséges a kijelölt szemétlerakó eléréséhez. Mint láttuk, a hínárok tenyészideje a vízfelszínen való megjelenéstől virágzás-magzást is beleértve, a fenékre süllyedésig 90—100 nap. Az úszó kaszákkal történő vágás csak akkor történhet, amikor a kezelőszemélyzet „látja" a hínárt. Bár a szalagrendszer elvileg a levágott darabokat kihordja, minimális mennyiség szétúszása elkerülhetetlen a „lötyögő" vízben. Nem is ez a veszélyesebb, hanem a magzás közbeni vágás, ami nyilván a magok intenzívebb kiszóródásával jár. Márpedig a rövid tenyészidő miatt a magérés időszakát nem lehet kihagyni, hisz így is igen költséges az ilyen időszakos üzem. vágási tér. ha összes ktg fajlagos ktg 1975. 48,5 ha 1 135 eFt 23 402 Ft/ha 1976. 33,4 ha 550 eFt 16 467 Ft/ha 1977. 10,5 ha 290 eFt 28 190 Ft/ha Velencei-tóban 1976-ban ^ 9,0 ha 300 eFt 33 300 Ft/ha A csökkenő mennyiség a gép műszaki állapotára és a folyton változó személyzet szakmai és morális hozzáállására is visszavezethető. A kolokán vonatkozásában, ha nagyobb összefüggő állományról van szó (pl. a Fűzfői-öböl '75-ben), a gép hatékonysága megnő, részben a sűrű emeleteket alkotó növényzet miatt, részben, hogy jóformán befagyásig lehet „vágni", ami csak a gép előrehaladása miatt szükséges lévén nem gyökerező. A jövőben, amennyiben az „irtás” fogalmát kívánjuk tartalommal megtölteni a „vágás" mellett, új technológiai megoldással kell kiegészíteni a jelenlegit. Ez pedig nem lehet más, mint ott végezni az „irtást", ahol a vegetatív és reproduktív szaporodás lejátszódik, tehát a meder fenekén is. A 90—100 napos „látható tenyészidején” kívül előtte és utána a szaporodást jelentő ágrügy, tőrügy, mellékés anyagyökér élete a meder fenekén folytatódik, így a hatásos beavatkozásnak -ki kell térnie erre a területre is. Milyen technológia képzelhető el az előbbiek ismeretében? Egy biztos, hogy a korábban sokszor emlegetett drótköteles szaggatása a hínárnak, nem jöhet szóba, hiszen a jelenlegi „vágási" technológiánál is kevésbé célravezető, mert csak a szárat képes eltépni, és a felúszó darabokat a gyengén hullámzó (lötyögő) víz esetén is nagyon nehéz összeszedni. Nem szedi ki a gyökereket és a sarjadzó vagy éledő darabokat. Amit kitép, az csak a „látott" hínár egy része. A legdrasztikusabb módszer a tenyészidőben légi vagy földi eljárással rögzített hínármezővel borított mederfeneket „vágás” után vagy vele egy időben 1,0 méter mély réteg kotrással kiemelni, szívó-nyomó kotróval. Ezzel a gyökérzet és a fenékre ülő sarjak is eltávolítódnak, hiszen ezek a kotrók 0,3— 0,5 atmoszférás vákuummal dolgoznak, tehát mintegy beszippantják a fenéken megülő szár- és levéltörmeléket is, a beágyazódó maggal. Ez a technológia lehet magyarázata a Velencei-tó hínármentes problémájának, ahol az 1976-os évet kivéve nincs hínárprobléma, mert a technológiából származó kotrás és utókotrások a szaporodások létalapjait érintik. A Balatonon ez a módszer a legköltségesebb és egyben a legkomplikáltabb : \ a strandok egyenletes vízmélysége '“•/ csak visszahomokozással biztosítható életvédelmi előírások miatt, a kotrási anyag közvetlen partra rakása zagytér hiányában jóformán lehetetlen a strandok környezetében a beépültség miatt, zagyelevátoros technológia és a szállítási távolság egy éppen folyó munkáig igen költséges. Egyszerűbb megoldásnak látszik első lépésben a jelenlegi hínárvágó gép kiegészítése egy, a fenéken dolgozó olyan mechanizmussal (tüskés hengerkultivátor), amely a gyökérzet feltépésével a vágást kiegészíti. Ez már továbblépést jelentene, ha azt a felhordó szalagok felvennék. Igaz ez még nem teljes, hacsak nincs egy hidromechanizációs egységgel összekötve. Ennek a technológiának a kidolgozása kísérleti lehetőségekkel javíthat a jelenlegi vágási technológián. Mindenképpen szükségesnek látszik a technológiáknál megemlíteni a sokat vitatott növényevő halak szerepét, mint egy kiegészítő technológiai változatot. Az már az eddigi gyakorlatból az igény és a kapacitásoldal becsléséből kiderült, hogy annyi gépet (gépláncot), ami az egész tó hínárállományánck szabályozására elegendő, nem lehet és nem célszerű beállítani. A mechanikai irtás csak a strandterületeken és kikötőkben ésszerű. Azonbon a növény biológiájából kiderül, ha egy drága pénzen irtott strandterület szomszédságában egy nagyobb állomány gyökeret ver, kérdéses, hogy mennyi idő — valószínűleg nem sok — megfertőzi az irtásokat. Valószínűsíthető, hogy a hínárállomány általános csökkentésével (szabályozásával) a fertőzési veszély csökken. Ellenvetés: a hínár helyét alga foglalja el, és a növényevő hal anyagcseréje is az algát erősíti. Ellenvetés: az amur-busa kombináció ezt minimumra csökkentheti, esetleg kiegészítő populációval. Az már a biológusok dolga, hogy ezt a populációt — legyen az bármi — összeállítsák, számarányaiban megtervezzék és fenntartásáról gondoskodjanak. A két módszer, mechanikai és biológiai összehangolása nélkül, csak a mechanikus kérdéses nagy költségigényű befektetése, a biológiai részbeni befektetése, költség visszanyerése hoszszú távon kiegyenlítheti részben a bevétel nélküli kiadást. A HÍNARTERÜLETEK FELMÉRÉSE A hínáros területek felmérése, biomasszájának megállapítása összehasonlíthatatlanabbul nehezebb, mint a nádasoké. Míg a nádasok kontúrja földi, síkrajzi mérnöki felméréssel pontosan megállapítható, biomasszájának tömege 3—4 típusú néhány 10 m2-en végzett mérés alapján jól átlagolható, addig ez a hínárra semmiképpen nem áll. Földi eljárással a Keszthelyi-öbölben próbálkozott Dr. Kárpáti, azonban a szubjektív becslés kikapcsolása a leglelkiismeretesebb munkánál sem lehetséges, különösen a ritka állomány esetén. Különösen végrehajthatatlannak látszik az egész Balaton relációjában. 24
