Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
ÓRAREND a kaaial m. Иг. MnneiterMcola 1940—4L éri L Moljramáhan. ! Napok 8 9 h j 9—10h 10-11 * 11-12 ь I 2-3 ‘ 3—4 ‘ 4 5 h HéHÍ Vlzépltéstan Gyakorlati mértan Vlzépltéftan gyakorlat Műszaki rajz X.At Fizika Gyakorlati mértan | Mázzak! „0. Műszaki ra]z i Szerda Fizika Vlzépltéstan I gyakorlat Műszaki írás I I Csütórtók Cpttéztan Gyakorlati mértani gyakorlat Ma.,ok, 1 i Pénfok Számtan I Szombat 1______________ Vlzépltéstan Uqyirálytan 1 Vlzépltéstan S«rl Efly«d kir. műsz. t< 1 Gyakorlati mértan, műszak :1 rajz Siklósi Szabolcs kir. m< •i Építést an, számtan Szerdahelyi Ödön kir. c n Fizika, ügyirálytan, műszak ti Írás Uón'só Imre kir. mérni Órarend a Vízmesteriskola kassai tagozatáról Vizmester rajza 1893-ból a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal területéről legfontosabb ismeretek elsajátítására kétéves tanfolyamot indítottak Budapesten és Miskolcon, 21 hallgatóval. A miskolci tanfolyamnak a helyi kultúrmérnöki hivatal, a budapestinek pedig a Kikötő Építő Igazgatóság csepeli épülete adott otthont. A következő tanfolyamokat — most már csak Budapesten — 1926—1928-ban, 1929—1931-ben és 1939—1940-ben szervezték. Az utolsó évfolyamban 58 hallgató végzett, akiknek képzéséhez a Földművelésügyi Minisztérium 10 szakképzett előadót biztosított. Az oktatott anyagot korszerűsítették, és az iskola szervezettsége, a szakképzés szintje meghaladta a háború előttit. Visszalépést jelentett, amikor az iskolát 1940-ben ismét Kassára helyezték. A Kassai Kultúrmérnöki Hivatal nem tudott elegendő oktatót küldeni, mivel a hallgatók száma állandóan nőtt. 1940-ben, 1942—1943-ban összevont évfolyamokat szerveztek, majd a második világháború miatt az iskola 1944- ben befejezte működését. A háború miatt tanulmányaikat megszakító hallgatók 1947-ben kaptak lehetőséget, hogy képesítővizsgát tegyenek. A felszabadulás után 1949-ben vált aktuálissá a vízmesterképzés újjászervezése. Az iskola 1954-ig bentlakásos volt, egy-egy tanfolyam két évig tartott. A hallgatókat a vízügyi hivatalok és vállalatok küldték az iskolába, ahol a korábbi beosztásuknak megfelelő fizetést kaptak. Az iskola 1951-ig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, 1951 májusától a Földművelésügyi Minisztérium, 1952 márciusától a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete és egyúttal szakmai irányítása alatt állt. Az utolsó bentlakásos évfolyamot már az Országos Vízügyi Főigazgatóság szervezte. A felszabadulás után az iskolában a mezőgazdasági vízhasznosítással (főként az öntözéssel) kapcsolatos tantárgyak voltak túlsúlyban, de oktattak általános műszaki ismereteket és politikai tananyagot is. 1954-től a képzést levelező formában szervezték meg. A konzultációkat a vízügyi igazgatóságokon és vállalatoknál tartották, majd 1956 júliusában Budapesten záróvizsgára került sor. Ezzel a vízmesterképzés az Országos Vízügyi Főigazgatóságon egyelőre lekerült a napirendről. A gát- és csatornaörök további képzését a 7/1957. OVF számú utasítás a vízügyi igazgatóságok hatáskörébe utalta. Az oktatás az egyes szakaszmérnökségeken folyt, majd a hallgatók az igazgatóságokon 3 tagú bizottság előtt vizsgát tettek. A tananyagot, amelynek tematikája árvíz- és belvízvédelmi ismereteket foglalt magában — az Országos Vízügyi Főigazgatóság határozta meg. A gazdag ismeretanyagot nyújtó vízmesteriskolát ilyen tanfolyam már nem tudta pótolni. A műszaki segédszemélyzetre váró újabb feladatok — az árvíz- és belvízvédelmen kívül — a vízellátás, csatornázás, öntözés területén — egyre sürgetőbbé tették a középfokú szakemberképzés mielőbbi újjászervezését. A kérdést végül — 1962-ben — a vízügyi szakközépiskolák létrehozásával oldották meg. Dr. Dóka Klára 15
