Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

lete, társulatok ellenőrzése, vízjogi ügyek intézése, folyószabályozás, ármentesítés irányítása egyaránt e minisztérium feladata lett. Az új helyzetnek megfelelően a Rétmesteriskolát átszervezték. Az volt a cél, hogy ezentúl ne csak a kultúrmérnökök számára képezzen segédszemélyzetet, hanem a végzett növendékek a folyammérnöki hivataloknál is a vízszabályozó társulatoknál is tevékenykedhessenek. 1890- től a kassai intézet új neve Vizmesteriskola lett.

1890-től az első világháborúig az iskola fénykorát élte. 1890-ben 30, 1893- ban 43, 1895-ben 37, 1897-ben 42, 1899-ben 36, 1902-ben 39, 1905-ben 37,

1908-ban 52, 1911-ben 60 fő iratkozott be az első évfolyamra. Az iskola igazgatója a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal vezetője volt, a műszaki tárgyakat oktató tanárokat is a hivatal személyzete biztosította. A hallgatók nagyobb részét a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok államköltségen küldték az iskolába, de a társulatoktól, elvétve egyes földesuraktól — jelentkeztek saját költséges hallgatók is.

Az 1890-es átszervezés után a tananyag kibővült. A talajjavítási ismeretek mellett tanítottak vízépítést, műszaki rajzot, mértant, fizikát, térképészetet, általános műveltséget biztosító tárgyakat, ezenkívül a hallgatók megismerkedtek a műszaki adminisztrációval is (pl. előméretek, költségvetések, felülvizsgálati jegyzőkönyvek készítése). A mérnöki kar létszámának növekedésével azonban a vízmestereknek a gyakorlatban kevéssé volt szükségük az elméleti ismeretekre, így a századforduló után főként a gyakorlati tantárgyakra helyeződött a hangsúly.

Az első világháború után 1921-ben szervezték újjá a vízmesterképzést. A

Vízmester rajza 1893-ból a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal területéről

A vízmestérképzés százéves történetéhez

Hat rétmester útnak indult..

Az 1870-es évek végére Magyarországon a nagyobb vízszabályozási munkák befejeződtek. A szárazzá vált területeken megtelepedett mind nagyobb számú lakosság új igényekkel lépett fel. A művelés alá vont területeken az aszályok okozta károk elkerüléséhez szükség volt a csapadék pótlására, a tavaszi hóolvadás idején a belvizek elvezetésére, az állami szabályozással meg nem oldható, szeszélyes folyású patakok medrének rendezésére. E feladatok zavartalan lebonyolításához a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1879-ben saját szervezetén belül létrehozta a kultúrmérnöki intézményt. A munka irányítása Kvassay Jenő nevéhez fűződik, aki 1879. március 1-től 4 társával foglalkozott az egyre szélesebb igényt kielégítő kultúrmérnöki tevékenységgel.

Már a kultúrmérnöki intézmény létrehozásakor szükségessé vált a műszaki segédszemélyzet megszervezése és kiképzése is. Az országban viszonylag kevés mérnök rendelkezett ilyen irányú ismeretekkel, másrészt a munkák végrehajtása nem is igényelte a magasan kvalifikált, rendszerint külföldön tanult kultúrmérnökök jelenlétét. Jól képzett műszaki segédszemélyzetre azonban nagy szükség volt.

A kultúrmérnöki segédek (rétmesterek) képzését a viszonylag kis számra való tekintettel 1879-ben még nem önálló iskolában, hanem valamelyik gazdasági tanintézeten belül kívánták megoldani. A választás a Kassai Gazdasági Tanintézetre esett, amely 1875- ben létesült. Az előkészítő munkákra 1879 nyarán került sor, majd 1879. december 1-én megkezdődött az iskolában a tanítás. A Kassai Rétmesteriskolában az elméleti és gyakorlati oktatás egységét valósitották meg. A bentlakásos intézetben az elméleti Oktatás csak a téli hónapokban folyt, nyáron a hallgatók lecsapolási munkáknál, patakszabályozásoknál, öntözőcsatornák építésénél dolgoztak. Az első, 1879—1882 között szervezett tanfolyamon 6 hallgató végzett, és az oktatás költségeit teljes egészében az állam fedezte. 1880-ban párhuzamosan — megkezdték a második tanfolyamot. 1884-ben pedig már 36 hallgatója volt az iskolának. 1884-ben — egyelőre a Gazdasági Tanintézet telkén — új iskolaépületet emeltek, majd 1908-ban a város áltol adományozott telken 60—70 személy befogadására alkalmas iskolát létesítettek, amelyben a további fejlődés lehetősége biztosítva volt.

1889-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi, valamint a Földművelés-, Iparés Kereskedelemügyi Minisztérium átszervezésével a vízügyek felső szintű irányítása a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe került. A kultúrmérnöki, folyammérnöki munkák felügye14