Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
VESZÉLYHELYZET AZ OLAJ KÖZÚTI SZÁLLÍTÁSÁBAN IS ADÓDIK Az olajszállítás egy másik módja a közúti tartálykocsis továbbítás illetőleg a zárt kannákban, hordókban és palackokban történő szállítás. E tekintetben számottevő a belföldi forgalom is és jelentős a tranzitszállítás is. Fokozott érdeklődéssel fordulnak tehát a vízvédelmi szervek a közúti olajszállítás biztonságossága felé. Idevonatkozóan a tűzveszélyes folyadékok közúti szállításáról szóló 1/1972. (I. 22.) KPM—BM számú együttes rendelet állapít meg szabályokat, kimondva: tartálykocsival tűzveszélyes folyadékot szállítani abban az esetben szabad, ha a jármű megfelel az ilyen szállításra meghatározott biztonságtechnikai követelményeknek. A biztonságtechnikai követelményeket az MSZ 9940 szabvány és függeléke tartalmazza. Vízminőségvédelmi szempontból azonban csak annyit ír elő a jogszabály, hogy a tűzveszélyes folyadék kiömlése, illetőleg elfolyása esetén „meg kell akadályozni, hogy a folyadék a csatornába vagy a folyóvízbe juthasson". A szabályozás fogyatékosságaira több havaria irányította rá a figyelmet és ma már tisztázott, hogy a jogszabály továbbfejlesztésre szorul és részletesen rendezni kell a közúti olajszállítás biztonságtechnikai követelményeinek vízminőségvédelmi fejezetét is. E tekintetben alapvető szerepet kell kapnia a megelőzésnek. OLAJELFOLYÁS VESZÉLYE A VASÚTI SZÁLLÍTÁSBAN Az olaj kötöttpályás (vasúti) szállítása bizonyos szempontból biztonságosabbnak mondható mint a közúti fuvarozás, ugyanakkor a szerelvényben összeállított tartálykocsi-szállítmányok sora, a lefejtő- és töltőállomásokon átmenő olaj mennyisége mégis növeli a rendkívüli szennyezések bekövetkezésének esélyét. A vasúti tartálykocsis szállítás biztonságát az MSZ 9790. és az MSZ 15607. számú szabványokban szabályozták. A szállítás biztonsága tekintetében több részletszabály szavatolja, hogy már a vagon építésénél a biztonság követelményrendszere érvényre jusson. A rendkívüli események zöme így a töltő- és lefejtő helyek környékén várható. A. vágánytálcák széles körű kiépítésének ezért lehet jelentősége. Feltétlenül indokolt biztosítani annak a lehetőségét, hogy a személyzet a töltést és az ürítést folyamatosan ellenőrizze. A túltöltést az olaj mennyiségének mérésével vagy a túlfolyás ellen biztosító berendezéssel meg kell akadályozni. Biztosítani kell, hogy a töltés a töltőhelyről távműködéssel is lezárható legyen. A biztonság teljes körű kiépítésében további lépcső az olaj tárolására, kiszolgálására és a tartálykocsik tisztítására szolgáló létesítmények csapadék- és szennyvízgyűjtőinek műszakilag megfelelő csatlakoztatása a csatornahálózatra. Az említett helyeken feltétlenül biztosítani kell, hogy a csatornahálózat szennyvizei a közcsatornán való elvezetés előtt olajfogóra, a befogadóba juttatás esetén olajleválasztó szennyvíztisztítóra kerüljenek. Gondoskodni kell az olajos iszap ártalommentes elhelyezéséről, illetőleg megsemmisítéséről is. Rendkívüli eseményekkor elsősorban azt kell megakadályozni, hogy az olaj közcsatornába vagy élővízbe juthasson. Indokolt tehát a töltő- és lefejtőhelyeken felszerelt kárelhárító osztagot létrehozni. CLAJHAVARIÁK MEGELŐZÉSÉNEK KÉRDÉSEI KÜLFÖLDÖN Az olajhavariák megelőzése és elhárítása az országok széles körét foglalkoztatja. A Német Demokratikus Köztársaságban jogszabályilag egységesítették az olajhavariák megelőzését célzó teendőket, az esemény bekövetkeztekor alkalmazandó eljárást és a szennyezés kihatásainak felszámolásával kapcsolatban levő teendőket. Az előírás szerint olajnak tekintendő mindaz a szénhidrogénféleség, amely +50 °C hőmérsékletnél 2 kp/cm2 túlnyomással rendelkezik és +35 °C hőmérsékleten már nem szilárd halmazállapotú. Olajhavariának minősül az az esemény, amikor meghibásodás következtében az üzemekben, a helyhez kötött vagy szállítható tartályoknál, a szállítóvezetékeknél az olaj kifolyik és a felszíni, a felszín alatti vizekbe vagy a közcsatornába jut. Azokat, akik az olaj termelésében és szállításában érdekeltek hármas kötelezettség terheli — az általános gondosságon kívül —: — valamennyien kötelesek az olajhavariák kialakulását megelőző intézkedésekkel megakadályozni; —• olajhavaria esetén valamennyien azonnal kötelesek önmaguk intézkedni az elhárításra; — az elhárítás eredményessége érdekében valamennyien védelmi eszkö-SOS... OLAJ! Щ-zöket kötelesek készenlétben tartani, a védekezéshez műszaki terveket kötelesek kéznél tartani és védelmi osztagokat kötelesek kialakítani. A jogszabály azonban nemcsak az olaj termelésével és szállításával kapcsolatban érdekeltekre ró intézkedési kötelezettségeket, hanem a hatóságoknak is védekezési feladatokat ad. A vízügyi szervekre például azt a kötelezettséget hárítja, hogy olajhavaria esetén — az érdekeltek intézkedésétől függetlenül — az álló- és folyóvizekben a műszaki védekezést lássák el. Érvényesül azonban a megelőzés elve is abban az előírásban, amely az érdekelteket terhelő hármas kötelezettség megvalósításának ellenőrzési kötelezettségeként jelentkezik a hatósági munkában. Az olajhaváriák előidézőit vagy érintettjeit tájékoztatási kötelezettség terheli, a hatóságot pedig intézkedési kötelezettség szorítja az azonnali elhárításra, illetőleg annak üzemi méretű ellenőrzésére. AZ ELHÁRÍTÁS KÉRDÉSEI HAZÁNKBAN A hazai vízminőség-védelemben tisztázatlan maradt, hogy olajhavariák alkalmával kit terhel a védekezési kötelezettség! Az említett Százhalombatta— Csepel töltővezeték törésekor, a Zala 22
