Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
feltételezhetjük. A kútsor tagjainál inkább a felszíni tápláló hatás lehet jelentősebb. A vízmű kevert vizének keménysége kismértékben nőtt (1969: 12,0; 1970: 13,3; 1972: 14,0; 1973: 15,2; 1974: 13,9 Nk°), ami arra utal, hogy a kútsor a megcsapolt rétegben létesítéskor a feltártnál nagyobb keménységű vizet kap dél felől, a 10 jelű kút irányából, vagyis fokozódik a felszíni tápláló hatás szerepe. A vastartalom erőteljes csökkenését állapíthatjuk meg. 1962—64 között a mérések átlaga 0,93 mg/l volt, ami 1972- re 0,32-re csökkent. A mangántartalom 0,23 és 0,05 mg/l között ingadozik, kimutatható tendencia nélkül. A klorid-ion tartalom — 3 db kiugróan magas 1972. évi vizsgálatot leszámítva — 17—18 mg/l között ingadozik, lényeges változás nélkül. GEOHIDROLÓGIAI VISZONYOK A vízműtelep környékén levő talajvízészlelő kutak adatsora alapján meghatározható az a vízmennyiség, amely a téli félévben megemeli a talajvízszintet. A tározódás sokéves átlaga a térségben a 3,5 m-es közepes vízállás mellett évente 80 mm, ami értelemszerűen azonos a talajvízkészlet nyári félévben bekövetkező csökkenésével. A zavartalan állapotra vonatkozó beszivárgás (és párolgás) ismeretében, az ezek mélység szerinti változását leíró összefüggések segítségével, meghatározható az a kitermelhető járulékos vízkészlet, amelyre az új, lesüllyesztett egyensúlyi vízszint kialakítása révén tettünk szert. Altovszkij ismert összefüggéseivel számolva a tényleges helyzetnek megfelelő 2 m-es átlagos leszívással — B(z) — P(z) = 25,4 mm/év járulékos vízkészlet adódik. Az észlelőhálózat megfigyelési eredményeit, a tápterület időbeli alakulását ismerve lehetőség van arra, hogy kövessük a depressziós tölcsér térfogatában, végső soron a tározódásban bekövetkezett változásokat. A 8. ábrán a tápterületre hullott csapadék (TCs), a vízmű átlagos termelése (Qf) és a depressziós tölcsér térfogatának havi változásai (Ta) szerepelnek. Amikor a depressziós tölcsér térfogata csökken, a rendszer tárolt vízkészlete a termelés Az elméleti megfontolással meghatározott 25,4 mm járulékos vízkészlet a 3 jelű adatsor minimumaként fogható fel. A csapadék beszivárgásából eredő járulékos vízkészlet a termelt vízmennyiség 40—60%-át fedezi, a hiányzó hányad más módon pótlódik. Bár a mélyebb rétegek tápláló hatásának rétegtani és hidraulikai feltétele egyaránt ellenére növekszik, vagyis az utánpótlás a termelés és a többlettározódás öszszege. Amennyiben az utánpótlás egyedüli formája a beszivárgás lenne, úgy a havi beszivárgásnak az 1 jelű görbe szerint kellene változnia. A táblázat értékei alapján ez a feltételezés nem helytálló, ugyanis a beszivárgásból származó járulékos vízkészletnek a zavartalan egyensúlyi talajvízszintet érő táplálásnál kisebbnek kell lennie. Indokolt feltételezni, hogy július—augusztus hónapban sokéves átlagban sincs beszivárgás, ezzel 9. ábra és a táblázat 2 jelű értékei adódnak, míg a 3 jelű görbe az utánpótlás hiányát a május— augusztus hónapokra feltételezi. teljesül a tápterület alakulása alapján az oldalirányú utánpótlódás meghatározó jellegét állapíthatjuk meg. ÖSSZEFOGLALÁS A víztermelési és megfigyelési adatok alapján bizonyítottnak tekinthetjük, hogy az újkígyósi vízműtelep sekély Év 1 2 3 1971 В — P (mm) 83 51 29,2 % 20 12,2 7,0 1973 В — P (mm) 82,5 42,8 35,0 % 21,4 11,1 9,0 1975 В — P (mm) 122,2 66,8 38,0 % 20,2 11,8 6,3 7. ábra. Keménység idősora
