Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
Kiemelt vízminőség-védelmi területek I. Balaton vízgyűjtő területe и Ivá/ízbázisok és üdülőterületek ill. Ipari területek IV. Öntözővízbázisok w Duna és Tisza nem kiemelt v" szakaszai VI. Nem kiemelt területek nyitás és ellenőrzés nem elég hatékony, egységes elveken alapuló beruházási politika nem alakult ki, a központi akarat az áttételes irányítási mechanizmus nehézkességei miatt olykor eltorzultan vagy egyáltalán nem érvényesül. Ezért rendkívül nagy jelentősége van a vízminőségvédelem irányításában a műszaki, gazdasági és államigazgatási szabályozó rendszernek, amelynek az a rendeltetése, hogy a vizeket szennyező üzemeket a szennyezés csökkentésére, illetve megszüntetésére ösztönözze. Ezen túlmenően tartalmaz olyan elemeket is, amelyek a vízminőség-javítás műszaki és gazdasági feltételeinek megteremtését hivatottak elősegíteni. A vízminőség-védelmi munka tervszerűségének és hatékonyságának növelése érdekében szükségessé vált e szabályozó rendszer felülvizsgálata, s egy korszerűbb, a gyakorlati követelményekkel összehangoltabb szabályozási koncepció és fejlesztési program kidolgozása. áQ7 Q július 1-én hatályba lé- I 7 / Q pett a szennyvízbírságról * szóló új kormányrendelet és államtitkári rendelkezés, kiadásra került a vízminőségi kárelhárítási szabályzat, folyamatban van a közcsatornák szennyezőinek bírságolását szabályozó rendelkezés korszerűsítése, az új Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kidolgozása, a szennyvíztisztító berendezések tipizálása és még sok más, a szabályozás körébe tartozó intézkedés előkészítése. A szabályok, előírások, rendeletek említése általában a bürokrácia képzetét idézi fel az emberekben, ezért érdemes megvizsgálni, mit jelent mindez tartalmilag? A tervszerűségre, a hatékonyságra és a gazdasági feltételek biztosítására irányuló ösztönzést emelem ki. Az eddigi vízminőség-védelmi gyakorlatban is történtek kísérletek különböző típusú koncepciók, programok és tervek készítésére, felmértük a szennyező vállalatok által előirányzott beruházásokat és ellenőriztük azok végrehajtását. Nem volt azonban a tervezési tevékenységnek egységes rendje, ennek következtében a vízügyi és vállalati célkitűzések, szakmai követelmények és gazdasági feltételek nem voltak összhangban, és nem is voltak összehangolhatok! Még a vízügyi szolgálatnak sem volt egységesen értelmezett, azonos elvi alapra épülő vízminőségi célkitűzése. Az új ÓVSZ meghatározott típusú vízminőségvédelmi tervék készítésére kötelezi majd az illetékes szerveket; az országos, a területi (regionális) és az üzemi tervek egymásra fognak épülni, összhangot teremtve a vízminőségi célkitűzések és a népgazdasági lehetőségek, a központi, területi és üzemi intézkedések között. Minden egyéb szabályozó e tervek megvalósítására irányul. Szakmailag már régen eldöntött kérdés, hogy a vízminőség-védelem hatékonyságának növelése — azaz a vízminőség romlásának gyorsabb megállítása és a folyamat megfordítása — csak úgy érhető el, ha a legsúlyosabban szennyezett vízgyűjtőkre összpontosítjuk erőinket. Ennek elősegítése érdekében hoztuk létre a kiemelt vízminőség-védelmi területek szerint differenciált határértékek rendszerét, amelyen a szennyezés társadalmi-gazdasági veszélyességéhez igazodó szennyvízbírság alapul. Ugyanez a rendelet lehetővé teszi — a fenti koncepcióval összhangban — a szennyező üzemek meghatározott feltételek mellett történő indirekt anyagi támogatását is, különböző kedvezmények biztosításával (pl. progresszivitás elengedése, bírság jelentős hányadának visszatartása, egyedi határérték). Az anyagi ösztönzés direkt formája a Vízügyi Alapból nyújtott támogatás, melynek az OVH Elnöki Értekezlete által a közelmúltban elfogadott új rendje — a koncentrálás mellett — lehetővé teszi a támogatások középtávú lekötését, s így azok a beruházások előkészítése során fedezetként figyelembe vehetők. Mint látjuk, a szabályozás elsősorban a vizeket szennyezők részére kíván kényszerpályát teremteni, akik a népgazdaság vízminőség-védelmi célra szánt erőforrásainak döntő többségével rendelkeznek. E mellett azonban egyre nagyobb gondot kell fordítanunk a vízügyi szervek saját beruházási kereteinek felhasználására, a beruházási szerkezet oly módon történő alakítására, hogy az fokozottabban szolgálja a vízminőségvédelmi érdekeket. A regionális célcsoportból eddig is jelentős összegeket fordítottunk nagytérségi közcélú csatornaművek létesítésére, elsősorban a kiemelt üdülőterületeken; pl. a Balaton és a Velencei-tó környékén. A jövőben azonban számolnunk kell azzal, hogy a szennyvíztisztításon túlmenően vízügyi célcsoportból, vagy egyedi nagyberuházásként meg kell valósítanunk olyan vízminőség-védelmi célú önálló nagy létesítményeket, mint a Balaton déli partján tervezett tározók. A VI. ötéves tervben változtatnunk kell a vízkárelhárítási célcsoport tartalmi körén is; új fejezetként elő kell irá23
