Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
KÖRNYEZETI MELIORÁCIÓ Környezeti melioráció gyűjtőfogalom alatt a környezetkímélő növényvédelmet, a talajvédelmi és vízvédelmi fásításokat, a tájvédelmet, a tájfejlesztést és a természeti értékek megóvását értjük. E fogalomkörbe tartozónak tekintjük a művelési ág változtatást, erdőre, rét-legelőre, ha a mezőgazdasági termelés nem gazdaságos. A környezeti melioráció egyes elemei szorosan összefonódnak más melioratív tevékenységgel. A KOMPLEX MELIORÁCIÓ RENDSZERE Komplex melioráció alatt mai értelmezésben — talaj, tápanyag, víz, növény és ökológiai összefüggésben — mindazon tevékenységeknek az összehangolt rendszerét értjük, amelyek a növénytermelés hatékonyságának növelését — és az ezzel összefüggő környezetvédelem érdekében — a termelési feltételeket javítják. Az ilyen értelmű komplex meliorációt olyan egységes rendszernek tekintjük, amely a különböző egyenértékű szaktevékenységek és ökológiai összefüggések (agronómia, agrotechnika, kultúrtechnika, vízgazdálkodás, növénynemesítés, biológia, kémia stb.) összehangolásával épül fel. A komplex melioráció alkalmazási területét ebben a felfogásban a szántó, keit, szőlő, gyümölcs és rét-legelő területre értelmezzük. Hangsúlyozom, hogy a művelési ágak külön-külön vízháztartási és környezetvédelmi kategóriák. A mezőgazdasági területen termelődik az élelmiszergazdaság alapanyagának több mint 90%-a, erre a területre legalább ilyen arányban kerülnek kemikáliák is. A mezőgazdasági területek adatai 1977. évi statisztikai zsebkönyv szerint (1000 ha-ban): Szántó Kert Gyümölcsös Szőlő Rét Legelő Mezőgazdasági terület összesen Erdő Egyéb Mindösszesen: 4954 53,27o 154 1,7% 163 1,8 % 200 2,1% 376 4,0 % 910 9,8 % 6757 72,6% 1556 16,7% 990 10,7% 9303 100,0% A növénytermesztés hatékonyságát folyamatosan növelő és környezetkímélő gazdálkodás 'feltételrendszerét a tevékenységek, illetve a részfeladatok felsorolásával az alábbi csoportosításban látom: A) A komplex melioráció rendszere: 1. Klímamelioráció 1.1 Fasorok, cserjék, erdőfoltok (a terület 5—7%-ában) 1.2 Talaj- és vízvédelem fásítások 1.3 Művelési ágakkal a természeti adottságokhoz való igazodás 2. Agromelioráció vonatkozásában 2.1 A korszerű agrotechnika alkalmazási feltételeinek javítása 2.11 Táblarendezés, tömbösítés (síkbeli és domborzati) 2.12 Homogén nedvességtartalmú táblák kialakítása 2.13 A nagyüzemi művelést zavaró tanya helyek, szórványos facsoportok, fasorok stb. megszüntetése 2.14 Úthálózat kialakítása 2.2 Rekultiváció 3. Talajmelioráció 3.1 Talajjavítás (szikes, homokos, savanyú talajon) 3.11 Fizikai 3.12 Kémiai 3.13 Biológiai módszerekkel 3.2 Talajvédelem 3.21 Erózió elleni védelem — mechanikai eszközökkel — teraszirozás — vízmosás kötés — biológiai eszközökkel — rétegvonal menti művelések 3.22 Defláció elleni védelem — talajjavítással — biológiai eszközökkel 4. Hidromelioráció keretében 4.1 Csapadékhasznosítás — vízháztartás szabályozás (a megújuló csapadék fogadása, hasznosítása) 4.11 Csapadék-visszatartás (vályús-teknős, barázdás felszínalakítás ...) 4.2 Helyi vizek tározása és hasznosítása 4.3 öntözéses vízhasznosítás 4.31 Szántóföldi öntözés 4.32 Rét-legelő öntözés 4.33 Rizstermelés 4.34 ültetvények (kert, szőlő, gyümölcsös) öntözése 4.35 üvegházi vagy fóliás öntözés 4.36 Nyárfás öntözés 4.37 Kultúrnádasok vízellátása 4.4 Káros vizek elvezetése 4.41 Dombvidéki vízrendezéssel 4.42 Síkvidéki vízrendezéssel 5. Tájvédelem, tájrendezés 5.1 Termelőtáj védelme 5.2 Természetes táj védelme 5.3 Tájrendezés 5.4 Természeti értékek védelme 6. Növénykultúrák és fajták vonatkozásában (termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó fajták cél- és szakszerű megválasztása) 7. Tápanyag-gazdálkodás 7.1 Műtrágya (környezetkímélő alkalmazással, pl. szemcsézett, folyékony műtrágya stb.) 7.2 Szervestrágyázás (istállótrágya, kezelt iszapok, zöldtrágya) 7.3 Trágyalé hasznosítása 8. Korszerű növényvédelem 8.1 Vegyszeres növényvédelem 8.2 Vegyszeres gyomirtás Az előzőekben felsorolt tevékenység harmonikus egysége alkotja azt a rendszert, amely kielégíti a komplex melioráció mai értelmezését, vagyis a növénytermelés hatékonyságának növelését, a környezetvédelem és környezetfejlesztés érdekeinek figyelembevételével. ÖSSZEFOGLALÁS A komplex melioráció alkalmazásával a termelés hatékonyságának folyamatos növelése, a természeti környezet egyidejű megóvása és fejlesztése, a fejlett termelési módszerekkel nemcsak megvalósítható, hanem a további fejlődés lehetőségének egyik lényeges eleme. Könnyű felismerni, hogy az agro-, klíma-, hidra- és környezeti meliorációk azokat a természetes eredetű termelési tényezőket javítják, amelyek nem rontják a környezet minőségét. A termőhelyi tényezők állandó javítása, a kemikáliák optimalizált használata kielégíti a kettős igényt: a termelés hatékonyságának növelését és a természeti környezet megóvását. A komplex melioráció gyakorlati alkalmazásánál nem hagyható figyelmen kívül a költség-hozam arányok, hiszen a természetes termelési tényezők hatékonyságának növelése egyben közgazdasági tényező is. ■ A kézirat leadása óta lejátszódó árvíz- és belvízlevonulás körülményei tovább erősítik azt a feltételezést, hogy a megváltozott gazdasági viszonyok között a vízrendezés még nem érte el azt a hatékonyságot, amelyet az elmúlt több mint két évtized nagyarányú beruházásai után várhatunk. Ugyanis 1950- től mintegy megkétszereztük a belvízlevezető csatornahálózat hosszát és levezető képességét, de megkétszereztük az átemelő szivattyútelepek kapacitását is. Ennek ellenére hatásai lényegesen kisebbek. 1. Az állami főmű beruházásokkal arányosan nem növekszik a termelés biztonsága, mert a melioráció elmaradt. Ez évben is több mint 170 ezer hektár mezőgazdasági terület került elöntés alá. Ezen túlmenően nagy az a terület, ahol a magas talajvíz miatt nem lehet időben vetni, amely már eleve behatárolja a termelés hatékonyságát. 2. A vizek gyors elvezetésére való törekvés miatt nőtt az árhullámok hevessége és emelkedtek az árvízszintek annak ellenére, hogy az idei csapadékossóg semmi esetre sem volt 100 éves gyakoriságú. 3. A belvizekkel együtt lefolyó le nem bomlott növényvédő szer és műtrágyamaradvány, vizeink minőségét oly mértékben rontja, hogy az esetenként veszélyezteti a vízigények kielégítését is (pl. a megnőtt nitrátszennyezés). Ezek a hatások vízügyi szempontból is kedvezőtlenék. Ezen túlmenően a megnövekedett csatornahálózat az átlagosan csapadékos évékben is elviszi azt a vizet is, amely mint termelési tényező, nyáron a növénytermelésben minimumban van. 4. A rendszertelenül változó káros vízbőség vagy vízhiány a természeti környezet minőségét, az élővilág életfeltételeit sok ható tényezőn keresztül tovább rontja. E könnyen felismerhető jelenségek megerősítik, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásban a termelés hatékonyságának növelését és a természeti környezet egyidejű megoldásának rendszerét a komplex melioráció adhatja. Dr. Papp Ferenc 21
