Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
Nagy tavaink szabályozása VELENCEI-TÓ Hazánk második legjelentősebb üdülőtava. Tervszerű szabályozása lényegében 1971-ben az üdülőterület 20 évre ütemezett komplex fejlesztési programjának jóváhagyásával kezdődött meg és azóta a programban meghatározott ütemben folyik. Elkészült az általános tószabályozási terv is. A tó a szabályozás előtt már az elmocsarasodás stádiumába került, a vízfelület közel 60%-át nád borította. A tó vízszint-szabályozása érdekében a vízgyűjtő területen megépítették a Zámolyi és Pátkai tározókat, amelyek együttes befogadóképessége maximálisan 17 millió m3. Ezek segítségével a tó szélsőséges vízjárását oly mértékben sikerült kiegyenlíteni, hogy éves viszonylatban nagy valószínűséggel 20— 30 cm között tartható a vízszintingadozás, ami az üdülés igényeit előreláthatólag kielégíti. A vízgyűjtő területen nincs szabad hasznosítható vízkészlet, a tó vize kémiai okokból alkalmatlan gazdasági vagy kommunális célokra. A 28,5 km hosszú partvonalból eddig mintegy 10 km-t szabályoztak közel 15 km mű (kikötőmólókat is beleértve) kiépítésével. A VI. és VII. ötéves tervidőszakokban még további 7 km hosszban van szükség a partok szabályozására. Ennek keretében feltöltik a mélyfekvésű, vizenyős partrészeket és kulturált üdülőterületeket — parti sétányokat, strandokat, kikötőket és parkokat — alakítanak ki. összesen 320 ha parti terület feltöltését irányozták elő a mederből kikotort 9 millió m3 laza iszappal. Eddig közel 5 millió m3 kotrást végeztek el. A mederszabályozási kotrások keretében 4 km2-tel csökkentik a túlburjánzó nádasok területét és ezzel növelik a vízi sportolásra és strandolásra alkalmas nyílt vízterületeket. A tószabályozási feladatokat a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság látja el és ehhez speciális hidromechanizációs kotrógépeket és munkaeszközöket fejlesztett ki. A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat felkészült a teljes nádállomány rendszeres learatására. A velencei-tavi üdülőterület fejlesztését 140 ezer fős csúcsforgalom alapulvételével 20 éves időszakra összesen 5 milliárd Ft költséggel irányozták elő. A tószabályozásra a IV. és V. ötéves tervidőszakokban 564 millió Ft-ot fordítanak, és 1980-ig az előirányzott szabályozási feladatoknak közel 70%-°t elvégzik. A RÁCKEVEI (SOROKSÁRI-) DUNA üdülési szempontból a fővárost közvetlenül érintő, kiemelt jelentőségű vízterület. Az 58 km hosszú folyami mellékágat az 1838. évi katasztrofális dunai jeges árvíz után zárták el. A ma is üzemelő Kvassay és Tassi vízlépcsőket a század elején építették. Az 1956-os jeges árvíz alkalmával a Tassi vízi erőmű és a duzzasztó mű tönkrement. Ezt követően a hajózsilipet alakították át vízleeresztés, illetve a vízszintszabályozás céljára. A Kvassay-zsilipnél 1960-ban 1,6 MW maximális teljesítményű rever-Agárd. Csónakkikötő. Touring Hotel. Vízi rendőrség 14
