Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
mélyebb fekvésű (feltöltetlen: ti. a körút és a sugárutak „eszményi” nívóját — az 1879-es árvízszintet — el nem érő) medencék sokaságára oszlott, ami a feltöltés és beépítés költsége miatt nagy területeket rögzített egy átmeneti fejlődési szinten és nehézséget támasztott a csatornarendszer kiépítésénél is. Mindennek ellenére...” akár Budapest, akár Szeged vonatkozásában elmondhatjuk” — idézve Granasztói Pál korszerű várostervezési és városmorfológiai értékelését — „hogy ezek formaképzés és műszaki kivitel szempontjából a kor legjobb európai színvonalán állnak, sőt egyes esetekben nemzetközi értelemben is kiemelkedő értékűek ... Budapest e korabeli egységes, koncepciózus kiépítése Európa-szerte is ritka, Szeged esete pedig a katasztrofális pusztulást követő újjáépítés szempontjából egyenesen unikum ... a magyar városépítés . .. olyasmit valósított meg a kor formanyelvén és eszközeivel, ami a reneszánsz óta ideálként ragyogott az európai városok építői előtt...” A zseniális várostervező Lechner Lajos tevékenységének részletesebb ismertetésére és méltatására itt nincsen terünk, de úgy véljük az elmondottakból is kitűnik, hogy az újjáépítés érdemeit kisajátító, valójában csák a kivitelezés körül hivatalosan bábáskodó, Tisza Lajosnak nemcsak az ezzel kapcsolatos érdemei kérdésesek, hanem valójában még csak fogalma is alig lehetett arról, hogy milyen kivételes történelmi eseményeknek és teljesítményeknek a tanúja és részese: érdemtelen szereplője és haszonélvezője ... Műszaki múltunk e kimagasló fejezetének fényét nem csökkenti, legfeljebb csak a kor szelleméről árulkodik, amikor lelepleződik, hogy Tisza Kálmán és kormányzó pártja ezt is arra használhatta fel, hogy magának politikai tőkét kovácsoljon. Ezért ragaszkodott Tisza a kormány felelősségének eltussolásához (végül is csak a legkompromittáltabb személyeket: Herrichet és Péchy Tamást áldozta fel saját érdekében) és főleg ezért neveztette ki az uralkodóval az újjáépítés kormánybiztosául fivérét: Tisza Lajost. Ez a gesztus az akkori kritikus helyzetben óriási — és jogos! — felháborodást váltott ki (hiszen vitathatatlanul provokatív jellegű volt s szinte tüntetett a tömegek akaratának semmibe vevésével!) — utólag azonban el kell ismernünk, hogy bár elsősorban a szabadelvű párt érdekeit szolgálta, nem vált az újjáépítés hátrányára sem. Tisza Lajos ugyanis Szegeden a közvélemény olyan ellenérzésével találta magát szemben, a közfigyelem olyan kritikus kereszttüzébe került, hogy megbízatását kénytelen volt a legteljesebb körültekintéssel: kirakatba szánt korrektséggel ellátni. Ezzel pedig nemcsak a kormánypárt dicshimnuszait érdemelte ki, hanem — mint arról Mikszáth beismerése tanúskodik — a könnyen felejtő közvéleménnyel is el tudta magát fogadtatni. Persze a mai olvasó — és a történelem vizsgálója — nem hagyhatja magát megtéveszteni ettől a sajtómanipulációtól, amely korlátolt osztályszemlélettel Tisza Lajosnak tulajdonította az újjáépítés minden eredményét és érdemét. Számunkra inkább visszataszító az a politikai szemérmetlenség, mely tízezrek áldozatkész munkáját és erőfeszítéseit semmibe véve és az ország legkiválóbb mérnökeinek szellemi teljesítményeit elhallgatva, a valóságos tényeket teljes homályba burkolta, hogy annál élesebb reflektorfénybe állíthassa az események előterébe tolt személyt és személyeket... (Mindezt csupán a félfeudális kor naiv történelemszemlélete tette lehetővé, mely szerint a történelem alkotói és alakítói nem a dolgozó tömegek, hanem csupán a királyok, hercegek és grófok lehetnék.) Hogy a történelem e torz fintora az eseményekben kevésbé tájékozott olvasó előtt is világossá váljék: az Eiffel—Feketeházy epizódról is meg kell emlékeznünk, amikor más vonatkozásban ugyanilyen történelemhamisításnak lehetünk tanúi. Az újjáépült város gerincévé vált új szegedi közúti híd építésére kiírt pályázaton az akkor még ismeretlen magyar mérnök tervét a világhírű Eiffel-cég nyújtotta be. Így történhetett, hogy a korabeli sajtó (jellemzően információinak színvonalára) Feketeházy nevét egyszerűen feleslegesnek tartotta megemlíteni. Zsurnalisztikái szempontból hálásabbnak, „szenzációsabb”-nak tűnt a már amúgy is közismert Eiffel nevének világgá kürtölése ... Bár technikatörténet-kutatásunk már évtizedekkel ezelőtt igazságot szolgáltatott az agyonhallgatott tervezőnek — még ma is készült olyan megemlékezés, mely a szegedi Tisza-hidat a francia Eiffelnek tulajdonítja ... Úgy tűnik, hogy e sorok mögül még ma is a lényeket és a magyar népet egyaránt semmibe vevő —- „úrnak, magyarnak egyaránt rongy" (Ady) — Tiszák arca fintorog ránk . . . Mindenesetre örvendetes haladásként tarthatjuk számon, hogy ma ha Szeged újjáépítéséről esik szó, legtöbbünknek már nem Tisza Lajos, hanem Lechner Lajos és munkatársainak neve jut eszünkbe. És őszinén reméljük, hogy újabb száz, — vagy akár csak 25—50 év — múltán, miközben az előbbieknek még a neve is feledésbe merül: Lechner Lajos nevét — mint a várostervezés egyik korai magyar úttörőjének nevét — gyermekeink és unokáink már az iskolában fogják megismerni... És reméljük, hogy vele együtt ismertté válnak mindazok, akik tudásuk legjavát fordították Szeged jövőjének megalapozására: Boros Frigyes a körtöltés tervezője, Halácsy Sándor a romokban heverő város újjáépítését megalapozó felmérések és szintezések végrehajtója, Zsigmondy Béla (a kútfúró Zsigmondy Vilmos öccse és munkájának folytatója) a talajviszonyokat feltáró fúrások végzője és végül Feketeházy János az új város gerincévé vált Tisza-híd tervezője... Nemcsak a történelmi igazságnak, de az egész magyar népnek is tartozunk azzal, s az utókor, elsősorban Szeged hálájának méltó kifejezése is megköveteli, hogy szakítsunk a „hagyományok" által szentesített történelmi tévedésekkel és illúziókkal és Szeged újjáépítésével kapcsolatban ne Tisza Lajos,nak, hanem egy úttörő magyar mérnök zseninek: Lechner Lajosnak és kiváló mérnök munkatársainak állítsunk emléket . .. Károlyi Zsigmond A Maros hordalékkúp kutatása A KOVIZIG és az ATIVIZIG együttes szervezésében megbeszélést tartottak a KOVIZIG-nél, ahol a Maros hordalékkúp eddigi kutatási eredményeit ismertették és meghatározták 1981-ig a feladatokat. A tárgyaláson részt vettek az OVH, a Központi Földtani Hivatal és az e két intézményhez tartozó, területileg érintett és a kutatásban érdekelt szervek, az érdekelt párt- és tanácsi szervek képviselői. A régi Maros által lerakott hordalékkúp Békés megye déli részén, a megye területének mintegy 1/4-én helyezkedik el. A hordalékkúp eddigi ismereteink alapján jelentős felszín alatti vízkészleteket tartalmaz, amelyeknek kitermelése a jövőben a megye ivóvíz-szükségletének nagy részét biztosítja. A jelenlegi kutatás célja a vízföldtani viszonyok minél pontosabb megismerése, amelynek alapján Békés megye regionális vízellátását szolgáló vízmütelepek optimális helyei kijelölhetők lesznek. A kutatás az OVH és a Központi Földtani Hivatal megállapodása alapján központi pénzügyi forrásból történik. A kutatási program előirányzata szerint e térség mélységi ivóvíz-készleteinek feltárására 61 millió forintot kell fordítani. Az ismertetés és megbeszélés tárgyát képező kutatás 1978-ban kezdődött és a tervek szerint 1981-ben fejeződik be. Irányítója a Mélyépítési Tervező Vállalat. A kutatásban jelentős szerep hárul az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetre. Kísérletképpen olyan geofizikai módszereket is alkalmaztak, amelyeket eddig még a vízkutatásban nem használtak és ezekkel kedvező tapasztalatokat szereztek. A geofizikai kutatások eredményeit kutatófúrások adatai alapján pontosítják. A MÉLYÉPTERV és az ELGI képviselői tájékoztatást adtak a kutatás jelenlegi helyzetéről, az eddigi eredményekről és a további feladatokról. A résztvevők megvitatták a kutatás további folytatásának kérdéseit, és egyetértettek a kutatási munka kiterjesztésének szükségességében. A kutatás ütemének gyorsítása a vízügyi, földtani és a megyei szervek hathatós támogatását igényli, hogy a kialakítandó regionális vízmű tervezéséhez szükséges adatok minél rövidebb időn belül rendelkezésre álljanak, s a regionális vízmű kivitelezésére már a következő tervidőszakra sor kerüljön. Kádár Imié 5
