Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
Vízi közművek építése Szabolcs-Szatmár megyében A MEGYE FEJLŐDÉSE Szabolcs-Szatmár megye 5937 km2 területén jelenleg 626 000 lakos él. A megye népessége alapján az ország harmadik, míg területét tekintve a hatodik megyéje. A demográfiai helyzet alakulására jelentős befolyást gyakorolt az a körülmény, hogy az 1960-as évek közepétől az országos átlagot meghaladó ütemű társadalmi, gazdasági fejlődés ment végbe a megyében. Ennek alapját az MSZMP Politikai Bizottsága 1965. augusztus 31-én hozott határozata képezte. A párt és a kormány határozatai után a megye fejlődése meggyorsult, melyről Kádár János elvtárs — az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — 1974 tavaszán a megyében tett látogatása alkalmával így nyilatkozott: „Nem mostoha gyerek többé az országban a megyék között Szabolcs- Szatmár. Régen elmúlt már a sajnálni való szegény rokonság ideje.” A gyors gazdasági fejlődés, a gazdasági struktúra kedvező alakulása valóban megváltoztatta a megye és az egyes települések arculatát. Néhány év alatt új ipari üzemek, lakótelepek, szociális és kulturális létesítmények egész sora épült. A megyében dolgozó munkások száma az 1965. évi 40 000 főről 1975-ben 122 000 főre emelkedett. Az ipar fejlődése, az új ipari kapacitások megépítése jelentős mértékben csökkentette a foglalkoztatási gondokat, a megyéből történő elvándorlást és segítette a kulturáltabb munka- és életfeltételeket. A mezőgazdaság is nagy utat tett meg a felszabadulást követően. Az elmúlt időszakban mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben mindinkább tért hódított a megyében — tartalmában is — a nagyüzemi gazdálkodás. A gazdasági fejlődés mértékét és további növekvő ütemét tükrözi többek között az a tény, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a IV. ötéves tervben a szocialista szektorban beruházott javak értéke 24 milliárd forint volt, míg az V. ötéves tervben 30 milliárd forint beruházási érték megvalósulásával számolnak. vízi közmüvek építése A FELSZABADULÁST KÖVETŐEN AZ V. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK KEZDETÉIG (1945—1975) A megye településeiben a korszerű vízi közművek építése a felszabadulást követően csak az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején indult meg, elsőnek Nyíregyházán, a megye székhelyén. 1961-ben Nyíregyházán csak ún. körzeti vízvezeték üzemelt 5,1 km vízvezeték hálózattal, amely mindössze 58 házi bekötés részére szolgáltatott vízvezetéki vizet. Néhány községben is üzemeltek hasonló „közműpótló" berendezések, melyek azonban ma már nem tekinthetők közüzemi vízműveknek. Nyíregyházán és egyes községekben — kisebb körzetre kiterjedően — néhány kilométer csatornahálózat is létesült még az 1950-es években, de ebben az időszakban a települések közműves csatornázásáról nem lehetett beszélni. A közüzemi jellegű (közműpótló) létesítmények útján vízvezetékkel és csatornával ellátott lakosság aránya a megye össznépességéhez viszonyítva nem érte el még az 1 százalékot sem. A közműves vízellátás és csatornázás kedvezőtlen helyzetét legjobban az a tény bizonyítja, hogy 1961-ben a megye egyetlen települése sem rendelkezett még központi vízművel vagy csatornaművel. A megye településeinek dinamikus fejlődését kedvezően segítette az 1960-as évek kezdetén a vízi közművek építésének tervszerű beindulása és a későbbiekben egyre gyorsuló üteme. A 6 Nyílegyháza, az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa
