Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

ciók kísérték: hogy a munka szakmai jellegét még jobban kidomborítsák, nemkülönben hogy a külföldi szakértők figyelmét megosszák és (az esetleg nem várt eredményeket hozó) alapos munkát megakadályozzák: megbízásukat kiterjesztették valamennyi időszerű hazai vízépítési munka felülvizsgálatára is ...

A kormány manipulációi láttán a Tisza völgyi érdekeltségek is megmozdultak és a külföldi szakértők munkájának előkészítésére egy hazai szakértői tanácskozást szerveztek. Elsősorban ennek az értekezletnek köszönhető, hogy a külföldi szakértők nem a kormány bűnbakkeresési célkitűzéseinek megfelelően, hanem konstruktív fejlesztési javaslatok jegyében végezték és zárták munkájukat.

A SZEGEDI ÁRVÍZ —

FORDULÓPONT A TISZASZABALYOZÁS TÖRTÉNETÉBEN

Évszázados történelmi távlatból nézve a történteket ma már nyilvánvaló, hogy a katasztrófa oka a szabályozás átmeneti állapotában keresendő: a munkálatok megzavarták a Tisza vízjárásának évszázados egyensúlyát és a munka befejezetlensége miatt a szabályozott Tisza új egyensúlyi állapota még nem alakulhatott ki.

Persze az sem vitatható, hogy ezt az átmeneti állapotot az említett fonákságok: a Bach-korszaktól örökölt vízügyi igazgatási apparátus személyi és szellemi alkalmatlansága, az érdekeltek anyagi erejének elégtelensége, az állam közömbössége— a végletekig nyújtották. Éppen ezért mindazok, akiket a katasztrófában valamilyen felelősség

vagy mulasztás terhelt igyekeztek ezek jelentőségét csökkenteni s a kormány sem tartotta kívánatosnak, ha vízügyi politikájának hibáit a közvélemény is belátja. (Innen ered mindaz a ködösítés és közvélemény-megtévesztés, mely a korabeli hivatalos megnyilvánulások zömét jellemezte . . .)

A külföldi szakértői bizottság jelentésének legfőbb érdeme, hogy az objektív helyzetfelmérést: az átmeneti állapot tarthatatlanságának felismerését világosan megfogalmazta. Ez tűnik ki a jelentés sokat idézett elismerő szavaiból is:

„A hatalmas munka elismerésre készteti a bizottságot... a lakosság a még hátralevő erőfeszítések után fogja élvezhetni az általa hosszú éveken át csodálatra méltó állhatatossággal és önmegtagadással vállalt áldozatok gyümölcseit..." (A nyugati demokráciák szakemberei fogalmazták meg a történelem során először számunkra azt a felismerést, hogy a tiszai ármentesítésiszabályozási munkákban elsősorban a Tisza völgy népének erőfeszítéseit kell méltányolnunk!...)

Egyébként a jelentés — és ezt is érdemes röviden érinteni — igazat adott a Vásárhelyi-féle szabályozási elveknek, hangsúlyozva a folyószabályozás és ármentesítés elválaszthatatlanságát és az addigi egyenlőtlen fejlesztés veszélyeit. Utalt a kormány növekvő feladataira is a szabályozási munkák egysége és tervszerűsége terén (bár minderre vonatkozóan konkrét javaslatokat nem tett).

Mindenesetre a külföldi és a hazai szakértők jelentésének és a közvélemény nyomásának egyformán része volt abban, hogy a kormány a későbbiekben fokozottabb részt vállalt a Tisza-szabályozás munkájában: meggyorsította a korábban is állami feladatot jelentő folyó szabályozását és támogatta az ármentesítő társulatok munkáját.

Kibocsátották a tiszai és szegedi kölcsönt és Szeged újjáépítését a városi körtöltés megépítésével kezdték; 1885- ben elfogadták a tiszai törvényeket általánosító Vízjogi Törvényt is.

1886-ban megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek fő feladata a Tisza-szabályozás hatásainak felmérése lett, valamint a Tisza hidrometriai adatainak gyűjtése és az árvízjelzés megszervezése.

Létrehozták a tiszai állami kotróparkot, amellyel a kotrások korábbi egységárát mintegy harmadára szorították.

1889-ben átszervezték az akkori minisztériumok munkakörét s ennek során az újjászervezett vízügyi igazgatás a Földművelésügyi Minisztériumba került. A vízügyek szervezeti önállósítására ugyan nem került sor, csupán egy országos ,,műszaki tanács" alakult a vízügyek összefogására, Kvassay Jenő azonban új szellemet hozott a vízügyi munkákba és gondoskodott a vízügy távlati terveinek kidolgozásáról „vízi beruházási programok" néven. Ezzel a vízügyi szolgálat megindulhatott a korszerű fejlődés útján.

Mindezek az események és eredmények a szegedi árvízkatasztrófa előtt elképzelhetetlenek lettek volna: a katasztrófa irányította az ország és világ közvéleményének a figyelmét a Tiszaszabályozás és Szeged újjáépítésének ügyére — és ez kényszerítette a kormányt arra, hogy álláspontját megváltoztatva felelősségteljes vízügyi és újjáépítési politikát kezdjen.

Károlyi Zsigmond

ITÜNTET

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országos Vizügyi Hivatal elnökének javaslatára, hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából kiemelkedő gazdasági, politikai és társadalmi munkája elismeréseként

a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozatát

adományozta:

Fürjesi Gyulának, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság gátőrének (Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye); Losonczi Imrének, a Vízügyi Építő Vállalat főépítésvezetőjének (Budapest, Pest megye); Varga Sándornak, az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság csoportvezetőjének (Győr, Győr- Sopron megye).

A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatát

kapta:

Csapó Antal, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szerelő csoportvezetője (Szolnok, Szolnok megye); Fekete Sándor, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezető gépésze (Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár megye); Kákonyi László, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság üzemvezetője (Baja, Bács-Kiskun megye); Kiss Oszkár, az Országos Vízügyi Hivatal csoportvezetője (Budapest, Pest megye); Merkl Antal, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat kotrómestere (Budapest, Pest megye); Szabó József, a Vízépítőipari Tröszt személyzeti-szociális igazgatója (Budapest, Pest megye); Szatmári István, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője (Debrecen, Hajdú-Bihar megye); Stéfán Márton, nz Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke (Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye); Schwartz Mátyás, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság minőségi kőátvevője (Budapest, Pest megye); dr. Urbancsek János, a Vízgazdálkodási Intézet osztályvezetője (Budapest, Pest megye); Viola Ágoston, a Vízügyi Építő Vállalat gyáregységvezetője (Budapest, Pest megye).

A MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozatával

tüntették ki:

Barasits Gyulát, az Őrségi Vízrendezési és Talajvédelmi Társulat főkönyvelőjét (Szombathely, Vas megye); Bogárdi Pál Jánost, a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat kubikusát (Kaposvár, Somogy megye); Bolhóy Lászlót, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemigczgatóját (Siófok, Somogy megye); Bella Józsefet, a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat öntözési területfelelősét (Vác, Pest megye); Gőcze Tibort, a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat építésvezetőjét (Veszprém, Veszprém megye); Herzog Henriket, a Vízügyi Tervező Vállalat szakági főmérnökét (Budapest, Pest megye); Kiss Istvánt, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetőjét (Székesfehérvár, Fejér megye); Kázmér Ferencet, a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság szerviz csoportvezetőjét (Szombathely, Vas megye); Szentendrei Györgyöt, a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat osztályvezetőjét (Szolnok, Szolnok megye); Váron Kálmánnét, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság szerkesztőjét (Pécs, Baranya megye).

Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke „Eötvös Loránd Díj"-at adományozott: Bencsik Béla elvtársnak, az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztály vezetőjének, az árvédelem fejlesztésében, a védelmi szervezet megerősítésében, az árvízvédekezési munkák irányításában huzamos időn keresztül kifejtett munkásságáért.

Kiváló Munkáért kitüntetésben 236-an, Elnöki Elismerésben 123-an részesültek.

7