Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
jelző parancsok minőségi és mennyiségi értékei megfeleljenek a jóváhagyott programnak. A távműködtető berendezésekre, az automatizálás eszközeire vonatkozó kezelési és karbantartási utasítás összeállítása is feladata a témával foglalkozó kutatóknak. A helyi automatizáció, a távirányítás berendezései akkor válnak többszintes rendszerré, ha a vízelosztás technológiai folyamatainál elektronikus számítógépet alkalmaznak. Ennek megoldására az öntöző és Vízrendezési Rendszerek automatizálásának Osszszövetségi Tudományos és Gyártmányfejlesztési Egyesülése és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ a Vnyezstechnika és a TESCO közreműködésével szerződést kötött. A szerződés három fő részt tartalmaz. Az első rész az általános alapelveket írja le, rögzíti a munkavégzés, szállítás és fizetés feltételeit. A második rész tulajdonképpen a részletes munkaterv, amely öt nagyobb feladatcsoportot foglal magába: műszaki feladatterv kidolgozása az automatizált irányítási rendSzivattyú 200 liter/sec teljesítménnyel Palástos vízadagoló szer létrehozására; rendszertechnikai eszközök kidolgozása; a rendszer matematikai sofware-ének biztosítása; irányítási rendszerek tervezése; a vezérlési rendszerek kísérleti bevezetése, elterjesztése. A harmadik rész a kölcsönösen átadandó berendezések, gyártmányok specifikációit, típusait tartalmazza. A magyar és szovjet szakértők kölcsönösen törekednek a takarékosabb megoldásokra. Eredetileg TPA—70, majd R—10 típusú számítógépet irányoztak elő az automatizált távirányító rendszer második szintjére. Mindkét típus elég drága. Részletes konzultációk, elemzések után megállapodtak abban, hogy az EMG 666-os asztali számítógép konfigurációkkal a telemechanikai érzékelők és a postai telexberendezések kapcsolatát biztosító illesztő egységekkel, memóriatér bővítésére szolgáló külső egységekkel a kívánt célnak teljesen megfelel. A szakmai témák megvitatása, az elkészült anyagok bírálata, a további teendők megbeszélése személyes találkozókon történik. Évente 4—5 alkalommal találkoznak a három-négy tagú szakértői munkacsoportok, felváltva hol Magyarországon, hol a Szovjetunióban. Magyarországon az elméleti kérdéseket a VITUKI-ban, a gyakorlati problémákat a К—IV. főcsatornánál vagy Mezőhéken vitatják meg. A Szovjetunióban az együttműködés bázisa Frunzéban az össz-szövetségi Vízügyi Automatizálási Kutató Intézet. De a gyakorlati kérdések tanulmányozása kapcsán Alma-Atába, Taskentbe és Kirgizia több öntözött területére is eljutottak a magyar szakértők. A kiutazások költségeit a magyar és szovjet fél kölcsönösen fedezi, és ebben is, mint egyéb költségekben, az egyenértékű elszámolás az alap. Dr. Miklós Károly 28
