Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Magyar—jugoszláv határmenti együttműködés az fllső-Tisza vidéken A Tisza összekapcsolja Magyarországot és Jugoszláviát, összekapcsolja, mert közösek a gondok az árvizek pusztításai elleni védekezésben, közös a hasznosítás, közös az érdek, hogy vize tiszta maradjon. A Tisza Kanizsától a Maros torkolatáig közös érdekű, 4 és fél kilométer hosszban országhatár is. Ezen a 30 kilométeres szakaszon a folyó jellegzetesen síkvidéki, vízszint esése rendkívül kicsi. A közös érdekeltségű szakasz első partbiztosítási rendszere 1884-ben készült el az 1879-es szegedi árvíz után végzett folyószabályozások során. A határszakasz a gyálai átvágásba esik, amely a közel 100 év alatt véglegesen kifejlődött és stabilizálódott. A 60-as évek végén jelentkező hajó^ zási igények és az akkor építés alatt álló törökbecsei vízlépcső várható hatásai tették szükségessé a szabályozási munkák egységes alapelvek szerinti tervezését és elvégzését. Az 1973-ban elkészült közös terv monográfia jelleggel ismerteti mindazt — kezdve a Tiszavölgy földrajzától a hajózás távlataiig —, amit a Tiszáról tudni lehet. A közös terv meghatározza a legkisebb kanyarulati sugarat, a középvízi mederszélességet, a szabályozási művek koronamagasságát, az alsó padka magasságát, az alkalmazható művek típusait és méreteit, a szabályozási vonalat. A közös terv szerinti munka mindkét ország területén megkezdődött. A törökbecsei vízlépcsőt üzembe helyezték. Javultak a hajózási feltételek, de a vízsebesség csökkenése miatt fokozódni fog a hordalék lerakódása a közös érdekeltségű Tisza-szakaszón. A duzzasztás hatásaként megváltozó hidraulikai, hidrológiai és mikroklimatológiai viszonyok feltárásához, azok összehangolt méréséhez hozzákezdtünk, és az eredmények alapján továbbfejlesztjük a közös folyószabályozási tervet. A Tisza-völgy árvízvédelmi rendszerében 106 kilométer hosszú töltés közös érdekű. Az 1970-es árvízig egyik ország területén sem volt jelentősebb fejlesztés — az 1932-es — mértékadó árvízszintre kiépült töltéseken. Az 1970-es árvíz gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Mindkét ország területén megfeszített védekezés folyt. A közös érdekű védvonalak legveszélyesebb szakaszain közös figyelőszolgálat működött. A Tiszajobbpart jugoszláv területén, mintegy 3 kilométer hosszú szakaszon magyar műszaki munkacsapatok dolgoztak. A SZEGED, a CSANAD és a KÖRÖS uszályok magyar területről szállították a megtöltött homokzsákokat a jugoszláviai felhasználási helyekre. A jugoszláv vízügyi szervek hidromechanizációs eljárással magyar területen nyújtottak segítséget a Szeged—Algyő közötti töltésszakasz erősítéséhez: a PINKI Vállalat úszókotrója 40 000 m3 homokot épített be. Az árvízvédekezés sikerének, az árvízvédelmi biztonságnak alapja a tapasztalattal és tudással rendelkező ember. Megnyugtató, hogy jugoszláv kollégáink ugyanolyan fontosságot tulajdonítanak ennek a kérdésnek, mint mi. Tapasztaljuk ezt az árvízvédelmi művek közös felülvizsgálatakor, a közös védekezési szabályzat áttekintésekor, a fejlesztési tervek egyeztetésénél. A Tisza határszelvényében 1966 óta folyik közös vízminőség-vizsgálat, ami a Műanyagpaplanos mederbiztositó mű építése Szegednél A szegedi árvízvédelmi partfal átépítés előtt 24
