Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM Ókori csodák о föld alatt egészek, építészek, történészek s a technikatörténet kutatói fokozódó érdeklődéssel kutatják az ókori vízellátás műszaki létesítményeinek maradványait. A közel-kelet rég letűnt birodalmainak királyai, városaik ivóvízellátására nagyszabású vízműveket létesítettek, amelyek építése, a munkálatok megszervezése mutatja, hogy az ókori mérnökök szakismerete tiszteletreméltóan magas fokon állott. Ivóvíz nélkül egyetlen település sem létezhet, akár a legkisebb tanyahelyről, akár világvárosról van szó. így volt ez mindig, és ma sincs másként. Az ókor érdekes, nagyszabású vállalkozásaira vessünk néhány pillantást. BABILONBA ALAGÚTON... Szanhérib, az asszírok királya, fővárosa Ninive vízellátására uralkodása alatt — i. e. 750 és 681 között nagyszabású vízmüvet építtetett. A vizet tizennyolc fedett és foglalt forrásból gyűjtötték össze tárolómedencékben, majd boltozott csatornákon áramlott a friss víz a város felé; zárt vízvezeték egy darabon a Tigris folyásával párhuzamosan futott. Utolsó szakaszán 12 méter széles és négy méter mély csatornában haladt, ez a csatorna keresztezett egy másik folyót, olyképpen, hogy a nyílt hídon ment át a folyóvölgyön. Ez nemcsak az építéstechnika színvonalát jelzi, hanem azt is, hogy az akkori szintezőműszerekkel képesek voltak a csatornát úgy vezetni, hogy az egyenletes lejtővel haladva a nála alacsonyabban vonuló folyót keresztezze. Mezopotámiában a csatorna és mélyépítkezéseken gyakran használtak kötőanyagként aszfaltot, ami a falnak és boltozatnak jó vízzárást adott. Hérodotosz görög történetírótól tudjuk, hogy Babilon nagyvárosának az ivóvizet vízmedencékből vették, a vízvezető csatorna sziklába vésett alagúton haladt és egy 46 kilométer hosszú, helyenként 14 méter mély csatorna gyűjtötte a vizet és vezette a városba. Gondolnivaló, ezeket a létfontosságú berendezéseket szemmel tartották, javították, kiegészítették, tisztaságára fegyveres járőrök vigyáztak. Ha ostromló sereg a vizet elzárta, elvezette, a várost halálra ítélte. Ezért is igyekeztek a városokat több irányból bevezetett vízzel ellátni. Egy világhírű ókori vízvezetéket Salamon király építtetett, s annak egy része a mai napig részt vesz Jeruzsálem vízellátásában. AZ „S” REJTÉLYE A bibliai Salamon király — Dávid fia —(i. e. 965—926) parancsára épült meg a Jeruzsálemet ellátó vízvezeték, amely a várostól kb. 5 km-re levő források vizét széles és mély gyűjtőmedencékben fogta fel. A medencék és a város közt húzódó hegyhátat alagúttal kellett áttörni, hogy a víz a várost elérhesse. A vízmedencéket úgy építették, hogy a vízben levő iszap lerakodhasson, ne jusson be az alagútba. Nem ismerjük a régi mérnökök kitűző és szintezőeszközeit, módszereit, csupán hiányos leírások alapján tudjuk elképzelni, miként mérték, tűzték ki bonyolult csatorna- és alagútrendszereiket. Az építkezést légaknák mélyesztésével kezdték, ezeken hordták ki az alagútból a több oldalról jövő törmeléket, s amikor elkészültek, a légaknákon át szellőződött a víz, melyből az elnyelt levegő nagy buborékokban szállt fel. Ahogy Jeruzsálem nagyobbodott, lakóinak száma növekedett, több vízre volt szükség. Hiszkiász király (i. e. 715— 686) 701-ben újabb vezetéket építtetett, újabb alagúttal. Aki már megpróbált vésővel, kalapáccsal sziklát vésni, vagy lyukat fúrni, el tudja képzelni, milyen nehéz feladat lehetett ülve, guggolva, állva, fekve, folyton kicsorbuló vésővel és nehéz kalapáccsal a vágatot előrehajtani. A jövesztőszerszámok nyoma az alagutak falán ma is jól látható. Ez az alagút S-alakban vonul, komoly fejtörést okozva a kutatóknak, miért építették így, amikor az idő sürgetett. Az alagút kihajtását a két végén kezdték meg, de nem követték a legrövidebb irányt, eltértek attól, véletlenül, vagy szándékosan, vita tárgya. Maga Jeruzsálem a történelem folyamán többször elpusztult, az alagút azonban — amelyet Ezékiás alagútjának is mondanak — ma is olyan, ahogy a munkások az időszámításunk előtti korban megépítették. NYOMÁSOS VÍZVEZETÉK Sokáig úgy gondolták, az alagút azért kanyarog, mert az alagútépítők el akarták kerülni Dávid és Salamon király máig ismeretlen sírját. Ez a hír azután a rablórégészet művelőit felajzotta, nagy titokban keresték a királysírokat. Egyelőre hiába. Vízvezeték alagútba rejtését is megtaláljuk az ókorban. A görög világban, a Peloponnészosz félsziget északnyugati felén levő — magyar turistáktól is látogatott — Mükéné sziklavárának vízellátására i. e. a XIII. században vízvezetéket építettek, s az alagút nemcsak a vizet vezette, hanem alkalmas lehetett arra is, hogy a védőrség észrevétlenül az ostromlók hátába kerüljön. Polükrátész idejében i. e. 535—522 között építették a számoszi vízvezetéket, amely az Agiádész-forrás vizét vitte a városba, amihez a Kasztro hegyen át 835 méter hosszú alagutat vágtak. Hérodotosz szerint i. e. 532-ben Eupalinosz megarai görög építőmester vezetésével épült meg az alagút, amely a görög hatalom lehanyatlásával évezredek alatt eltömődött, de 1882-ben a Német Császári Régészeti Társulat kiásó tta. Heron a tervezett alagút két végpontjából kiindulva derékszögű háromszögek láncolatát tűzte ki az átfúrandó hegy körül, és a két pontból kitűzte az alagút irányát, amihez különféle — optika nélküli — irányzóeszközöket készített. Ezeket és módszerét Dioptria c. művében írta le. „Khorobatész” nevű szintezőműszerével az alagút lejtését mérte-tűzte ki. Heron művében öntudatosan szól arról, hogy az alagútépítésnek sikerülnie kell, mert „ha az alagutat a leírt módszerrel két oldalról kezdik kihajtani, a munkásoknak a félúton találkozniuk kell.” A számoszi alagútban a régészek mégis találtak némi „záróhibát”, az alagút kissé oldalirányban és függőleges síkban is eltért a számítottól, de azt kiegyengették, az alagút talpát északi félen lesüllyesztették, amivel az egyenletes esésmagasságot helyreállították. Pergamonban — Kisázsia északnyugati részén — i. e. 200-ban „nyomásos vízvezeték”-et építettek, amely a Hágiosz-hegyen 377,6 méterről a 322 méter magasban levő medencébe vezette a forrásvizet. A víz, a város felé tartó útján egy 300 méter hosszú alagúton is áthaladt. A petarai Methümnében épült vízvezeték közkutakba folyt, ahonnét elzárható csapokon át ömlött életet adó víz. RAMSZESZ KÚTJA Vessünk pillantást Egyiptomra is. Kairóban az ún. József-kút ókori eredetű. 86 m-ter mély lejárórampán lehet lemenni a kútban elhelyezett vízemelő kerékhez. A mozlim világban a citadella helyőrségének ellátására helyreállították. Ókori feliratok szerint i. e. 2000 körül kőfaragók részére számos kutat ástak. II. Ramszesz idejében egy 63 méter mély kutat is létesítettek. Egyiptomban a szent folyó, a Nílus vizét is itták, amit gyűjtőmedencékben iszaptalanítottak. Bizonyos, hogy az ókor legnagyobbszerű alkotásai a vízművek voltak. Dr. Horváth Árpád (folytatjuk) 13
