Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Annak idején közreadtam a tanulmányutamról szóló jelentésemet, de az csak a témákról szólt, melyekkel megbízott az akkori földművelésügyi miniszter, a kiküldetést megelőző megbeszéléseken. Most szabadjon arról szólanom, ami legalább úgy megragadott, mint a meteorológia, a hidrológia magas műszaki színvonala és szervezettsége. Ez pedig az ott élő emberek élete és emberarculata. Azt az életmódot szeretném meghonosodva látni a magyar parasztság köreiben. Derű, bizakodás, szorgalom és gyarapodás jellemzi a provanci és lombardiai parasztság életét. Az emberek valahogy barátjuknak tekintik földjeiket. A francia paraszt valami hallatlan magabiztonsággal dolgozik. A vetéskor már hisz a jó aratásban. »HA ÉN MEGADOK MINDENT A FÖLDNEK, MIÉRT NE ADNA Ö EZT NEKEM VISSZA?« így nyilatkozik. E magabiztosság alapja az öntözéses gazdálkodás. »Ml NEM IMÁDKOZUNK AZ ESŐÉRT, HANEM CSINÁLJUK« — villogtatta rám fogait egy provanci paraszt mosolyogva. Nos, ez a kép és ez a mondat örökre bevésődött az emlékezetembe. Ezt szeretném az alföldi parasztok szájából hallani és azt a magabiztos derűt az arcukon látni! Márpedig most van az az idő, mikor mosolyt kell varázsolnunk a gondoktól megkeseredett paraszti arcokra. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha segítünk a gondjain. Ne lebegjen állandóan a feje felett az aszály Damokles kardja, hanem legyen tisztában azzal, hogy a termés nagy részben a saját munkájától függ.” Franciaországi tanulmányútjáról készített feljegyzéseiben olvashatjuk a következőket is: „...nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a magyar parasztság segítségünk nélkül nem Iából ki a nyomorból és a keserűségből. Utat kell mutatnunk mikép lehet a földjét termékenyebbé, a földmunkás sorsát könnyebbé, a parasztság életét megelégedettebbé tenni. Kire várna ez a szép feladat, ha nem miránk, kultúrmérnökökre ... ... fogjunk össze mi mérnökök, erőszakoljuk ki a Duna—Tisza-csatorna építését. Ezáltal módot adunk sok százezer hold öntözésének lehetőségére. Sok magyar paraszt arczának felderítésére, hazánk boldogabb holnapjának megteremtésére. Gyönyörű feladat, mely elvégzésre vár.” Tanulmányútjáról készített értékes beszámolójában — mely nagy elismerést váltott ki — konkrét javaslatokat tett a francia vízimérnökök által alkalmazott módszereknek a magyar viszonyokra való alkalmazására és továbbfejlesztésére. Bogdánfy az árvizek előre jelzésének megszervezésével kapcsolatos feladatok megoldása során úttörő munkát végzett a hazai hidrológia és hidrometeorológia terén is. Már 1896-ban két alapvető térképművel ajándékozta meg a tudományt. Az egyik — amely teljesen új volt — hazánk hidrogeológiai viszonyait tüntette fel, a másik viszont csapadékviszonyainkat szemléltette az addigiaknál részletesebb adatfeldolgozás alapján. a gyakorlati élet szolgálatában Lóczy Lajos felkérésére közreműködött a Balaton tudományos tanulmányozásának munkálataiban, és 1898-ban jelentette meg „A Balaton környékének csapadékviszonyai” c. tanulmányát. Jelentős műve volt „A természetes vízfolyások hidraulikája" c. kétkötetes, 1906- ban kiadott munkája is, melyben elsőként írta meg Magyarország oknyomozó vízrajzát. A mű megjelentetésének a Tudományos Akadémia is nagy jelentőséget tulajdonított, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ehhez anyagi támogatást is nyújtott. Bogdánfynak köszönhetjük a vízépítési tervezés nélkülözhetetlen segédletét, a hazai fajlagos árvízi hozamok összeállítását is. 1901-ben jelent meg a Mérnökegylet nagy aranyérmével kitüntetett műve, a „Hidrológia” c. kézikönyv, mely addigi hidrológiai tanulmányainak volt igen sikeres összefoglalása és a maga nemében a magyar vízügyi szakirodalom úttörő remekművének tekinthető. Kiváló szolgálatokat tett Bogdánfy ,,A vízerő1' c. kétkötetes kézikönyvének 1914-ben történt közrebocsátásával is, mivel mindaddig csak idegen nyelvű könyvek szolgáltak útmutatóul a vízierőtelepek tervezéséhez és megépítéséhez a magyar vízmérnökök számára. Ez volt az első magyar munka, mely ezt a kérdést a maga egész kiterjedésében felölelte, és hazai viszonyaink szempontiából tárgyalta. A szerző értékes művével másodszor érdemelte ki a mérnökegyleti aranyérmet, majd a műegyetemi c. rk. tanári címet. Bogdánfy ezzel a könyvével is beigazolta, hogy ő az a tudós, aki a gyakorlati élethez igazodik és munkájával közvetlenül az ország gazdasági felemelkedését igyekszik szolgálni. Nagyon világosan kitűnik ez most szóban forgó kézikönyve előszavából, melyben többek között a következőket írja: „Fejlődő iparunk egyre több energiát szükségei, melyet kőszén és más tüzelőanyagok segítségével már nem tudunk fedezni s a vízerő a hiány pótlására mint olcsó energiaforrás kínálkozik. Mióta pedig a vízienergiát gazdaságos módon elektromos energiává alakíthatjuk, nemcsak ipari alkalmazása fejlődött ki óriási mértékben, hanem a világító és közlekedő üzemek is sikeresen alkalmazzák.” Az az útmutatás, melyet az idézett sorok tartalmaznak, ma is helytálló, ami ugyancsak igazolja a tudós szellemi nagyságát. De előrelátását és átfogó gondolkodását az öntözés kiterjesztésére vonatkozó elgondolásai is kitűnően bizonyítják, annyira, hogy ma sem lehetne jobban megfogalmazni azokat az alapkövetelményeket, melyeket az öntözés soron levő fejlesztésével kapcsolatban szem előtt kell tartanunk. Ilyen tárgyú tanulmányaiban a következőket olvashatjuk: „Hogy igazi, intenzív földmívelés fejlődhessék, hogy a kiszáradt talajnak megadjuk viruló szépségét, kellő időben és mennyiségben vízzel is el kell látnunk s ez a művelet a talajjavításnak újabb és felsőbb fokozata: az öntözés, ... mely Alföldünkön nagy arányokban foganatosítható. A klíma, a talaj és a víz egyaránt kedvezőek a célra, öntözéssel... a föld eredeti értékét megkétszerezzük, gyakran megháromszorozzuk, vagy négyszerezzük, sőt, néha megtízszerezzük ... A fődolog az, hogy kát. holdanként és évenként öntözés esetén állandó, nagy átlagtermést biztosíthatunk, s a föld hozadéka nem fog az időjárás szeszélyességével ingadozni. Az öntözés tehát fölszabadítja a földet a szárazság hatásától, s a nyár hevétől kiaszó térségeket viruló mezőkké változtatja. De, ha így az emberi munka megszépíti a természetet a természet is visszahat az emberre és szelidebbé teszi. A megélhetés könnyűsége megjavítja az erkölcsöket, s fölébreszti és kifejleszti az öszszetartás és testvériség érzelmeit.” A modern kísérleti hidraulikát a XVIII. sz. nagy francia mérnökei fejlesztették ki. Bogdánfy Ödön érdeme, hogy a hidraulikai tudományok francia forrósait a magyar szakkörök számára megnyitotta. Az „Annales des Ponts et Chaussées Vízügyi Közleményei” c. kivonatsorozata, mely az 1831-től, 1930-ig terjedő száz év anyagát tartalmazza 10 kötetben, tudománytörténeti és gyakorlati szempontból is páratlan jelentőségű munka. Bogdánfy azáltal, hogy önálló irodalmi működése mellett jelentős közvetítő szerepét is vállalta, és szemlecikke, fordítások révén igyekezett megismertetni a magyar vízimérnöki karral a vízépítés külföldi eredményeit, nagyban hozzájárult hazai műszaki színvonalának emeléséhez. Bogdánfy, aki Magyarországon az intézményes mérnöki továbbképzés úttörőjének tekinthető, jelentős segítséget nyújtott a magyar vízimérnöki kar neveléséhez az általa megindított és huszonhárom éven át szerkesztett „Vízügyi Közlemények” útján is. Arra törekedett, hogy a folyóirat hasábjain olyan cikkek, tanulmányok jelenjenek meg, amelyek révén a vízügyi szolgálat mérnökei mindenkor feleletet találjanak gyakorlati munkájuk időszerű kérdéseire és tájékoztatást kapjanak az élen járó külföldi eredményekről. Célját el is érte. mivel a „Vízügyi Közlemények” az ő szerkesztésében a szakemberek által igen nagyra becsült és rendkívül hasznosnak tartott folyóirattá vált. Páratlanul gazdag és rendkívül sokoldalú irodalmi tevékenységével szinte egyedül áll a magyar műszaki szakirodalom hazai művelői sorában. A műszaki és természettudományos ismeretek terjesztésének tudatos harcosa volt, amit az eddig vázoltakon túlmenően többek között az is bizonyít, hogy pl. a Természettudományi Társulat közlönyében 1906—1942. között több mint ötszáz népszerű tudományos cikket írt a legkülönbözőbb témákról. Dr. László Ferenc (folytatjuk) 12
