Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-06-01 / 3. szám

A szabályozó rendszer hatékonyságát csökkenti, hogy jelenleg még nem megoldott költségvetési szerveink jövedelemalakulásának befolyásolása és ellenőrzése. Jelentős még pl. az önköltségen elszámolásra kerülő tevékenységek aránya. Emiatt az eredményességre ösztönző hatás csökkent mértékű. A vállalatoknál — a víz- és csatornamű vállalatokra vonatkozóan — a Vízügyi Alap díj kiegyenlítő tevékenysége nem ösztönöz eléggé a vállalati költségek csökkentésére, a belső tartalékok feltárására, a szervezettebb gazdálkodás fejlesztésére.

Mindezek figyelembevételével folyamatban van a jelenlegi szabályozó rendszer működésének alapos elemzése és a továbbfejlesztésre vonatkozó javaslat konstruktív kidolgozása.

Az V. ötéves tervidőszakban az árpolitika célkitűzése, hogy az árrendszer és ármechanizmus fenntartásával a termelő munka társadalmi hatékonyságát növelje és társadalmi megtakarításokat érjen el.

A következő időszakban a határozat szerint megfelelő árpolitikával biztosítani kell, hogy a költségvetést indokolatlanul terhelő ártámogatások megszűnjenek, a termelői és fogyasztói árarányok fejezzék ki a társadalmi ráfordításokat és fokozatosan közeledjenek a nemzetközi árviszonyokhoz.

A vízgazdálkodás területén érvényben levő ár- és díjrendszerek felülvizsgálata — a KB határozat elveinek érvényesítése —kidolgozás alatt van.

Mindezeket a feladatokat, valamint érvényes törvényeink működését jól kell szolgálnia államigazgatási és hatósági munkánknak. Biztosítani kell a törvényes rendet, fegyelmet, az egészséges rugalmasságot, a központi akarat közvetítését: gátat kell állítani a szabálytalankodásnak, a felesleges bürokrácia elburjánzásának és a mellőzhető zaklatásoknak.

A vízügyi szervek eddigi munkájának tapasztalatait az államtitkári beszámoló a következőkben foglalja össze:

— Időrendben a legfontosabb feladat a vízügyi exportfővállalkozás szervezeti és működési feltételeinek megteremtése volt. Ezt — újabb szervezet létrehozása nélkül — az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat keretében megalakított Vízügyi Exportfővállalkozási Iroda révén oldottuk meg. Egyben biztosítottuk az eredményes működéshez szükséges létszámot, forgóalapot, a szükséges pénzügyi és adókedvezményeket.

Kiépülőben vannak a megfelelő nemzetközi és belső tárcaszintű és vállalati kapcsolatok az érdekelt minisztériumokkal, külkereskedelmi és a vállalkozás szellemi és ipari hátterének biztosításában érdekelt vállalatokkal.

—I A külföldi fővállalkozás céljára felhasználható hazai szellemi és anyagi háttér még szűkös, kevés a több nyelvet beszélő szakemberünk is. Csak olyan kapacitással, ipari háttérrel rendelkezünk, amellyel egyelőre kisebb, de már komplex, főleg vízellátási, szennyvíztisztítási, vízfeltárási munkák és szellemi központok létesítései vállalhatók el.

A hosszú távú tervezőmunka keretében — figyelemmel az ipari tárcák ilyen irányú igényére is — felmértük a fontosabb termékcsoportokat, nagyobb kivitelező gépi berendezések iránti igények várható alakulását, amely egyben lehetővé teszi távlati jelleggel a vízügyi exporthoz szükséges gazdaságosan előállítható termékek, berendezések konkrét meghatározását, gyártásának megszervezését. Ez a tevékenység nagyobb hangsúlyt és korszerűbb, egyben tartósabb ráállást biztosít az itthon is szükséges gépek, berendezések és anyagok hazai gyártásához. Ezért is össze kell fognunk exportfejlesztésünk eredményes és ütemes növeléséhez.

Az ágazati és vállalati szintű előkészítő, szervező munkával párhuzamosan megkezdődtek és folyamatban vannak a piackutatási, de már konkrét üzletkötésekre irányuló tárgyalások is a számba jöhető fejlődő, olajtermelő országokkal, kooperációs ügyben pedig a szocialista és más országokkal is.

Az eddig szerzett hazai és külföldi tapasztalatok szerint változatlanul valós lehetőség az, hogy a vízgazdálkodás világszerte ismert szellemi bázisára alapozva távlatilag is jelentős és növekvő exporttevékenységet fejlesszen ki, hazai értékeink egyidejű és tervszerű növelése mellett.

Az olajtermelő, fizetőképes országokban a társadalmi, ipari, mezőgazdasági fejlesztés szükségszerűen hosszú távon, legalább 20—25 évig igényli a vízgazdálkodási infrastruktúra gyors ütemű kiépítését, amelyben megbízhatóan részt venni előnyöket jelent.

A tapasztalatok annak helyességét is igazolják, hogy a vízügyi exporttevékenységet csak fokozatosan, néhány országra koncentrálva fejlesszük ki és pozícióink fokozatos megerősítése után lépjünk tovább. Ily módon a vállalkozás gazdaságossága már a kezdés éveiben megteremthetővé vált.

A beszámoló befejezésül röviden kitért a Központi Bizottság 1978. áprilisi határozatára is. Ezzel kapcsolatban az OVH elnöke a következőket mondotta:

Szorosan és következetesen kapcsolódik az eddig elmondottakhoz a Központi Bizottság 1978. április 20-i határozata, mely az MSZMP XI. kongresszusa óta végzett munkát elemzi és irányt mutat a kongresszusi határozatok végrehajtásához szükséges további teendőkre vonatkozóan.

A határozat mindnyájunk előtt ismeretes. Mégis nagyon fontosnak tartok néhány fontosabb kérdést kiemelni.

Ilyen pl. a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodás. A határozat a központi tervező szervek, így az OVH részére is feladatul szabja, hogy gondoskodjanak arról, hogy a fejlesztési célok és a rendelkezésre álló munkaerő elosztása egymással összhangban legyen. Központi és vállalati szinten egyaránt az új munkahelyek megszervezésekor messzemenően számolni kell a rendelkezésre álló munkaerővel.

Minden beruházás elkezdése előtt meg kell állapítani, hogy milyen belső átszervezéssel, hogy milyen külső forrásból biztosítható az új beren85