Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-06-01 / 3. szám
gedhetünk víziközmű és tisztítómű kérdésekben sem. Beszámolója további részében az OVH elnöke utalt arra, hogy megkezdődött a vízgazdálkodás VI. ötéves tervének kidolgozása és az MSZMP GPB 1977. évi állásfoglalása alapján elkészült a vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztésének terve. Ebben a szakaszban legfontosabb teendőnk az elkészült távlati terv alapján a szakágazati VI. ötéves tervidőszaki és hosszú távú részkoncepciók kidolgozása, majd azok szintetizálása útján a vízügy fejlesztési koncepciójának VI. ötéves tervének kimunkálása. A részkoncepciók kidolgozása során maradéktalanul figyelembe kell venni a Központi Bizottság október 20-i határozatában foglaltakat. Vállalataink és szerveink VI. ötéves tervező munkájukat a következő év folyamán kezdik. Ehhez megfelelő módszertani útmutatást és ágazati információkat fogunk adni munkájuk támogatására. Elöljáróban vázlatosan ismertetem azokat a főbb ágazati irányelveket, amelyek tervező munkánk alapjául szolgálnak. A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy „Továbbra is alapvető feladat a kiegyensúlyozott vízgazdálkodás. Ennek érdekében folyamatosan, erőforrásainkkal összhangban kerüljenek kiépítésre a tárolók, a vízátvezető rendszerek. Az ipartelepítés gyakorlatában részesüljenek előnyben azok a területek, amelyekben a vízgazdálkodási feltételek kedvezőbbek.” Az infrastruktúra fejlesztését —• a határozat szerint — az eddigieknél jobban a lehetőségekhez és a szükségletekhez igazítva úgy kell fejleszteni, hogy mennyiségileg és minőségileg feleljen meg gazdaságunk általános fejlődésének. Különösen fontos a termelő jellegű infrastruktúra viszonylagos elmaradásának megszüntetése. A termelési szerkezet fejlesztése az igényekhez és adottságokhoz igazodó vízellátási fejlesztést követel meg. A struktúraváltozás, a korszerűsödő népgazdasági iparfejlesztés, az ezzel együttjáró lakásépítés, a nagyvárosok és közigazgatási központok fejlődése a vízigények növekedését és koncentráltan megjelenő nagyságrendi változását eredményezi. A fejlesztést ennek megfelelően a nagyvárosok, az intenzíven városiasodó települések, kiemelt üdülőterületek és fejlődő iparterületekre kell koncentrálni. Nem tágítható tovább az olló: a vízellátás, valamint a csatornázás és a víztisztítás —1 fejlesztés esetében. A hasznosítható vízkészletek és a növekvő vízigények területileg nem esnek egybe, ezért fokozottabban kerül előtérbe a regionális víztermelő és elosztó rendszerek kiépítésének meggyorsítása, valamint a szennyezett vizek térségi és helységi összegyűjtése és nagytömegű tisztítása. A csökkenő és a káros környezeti hatások miatt rohamosan szennyeződő vízkészletek és vízigények egyensúlyának megteremtésére a meglevő vízkészletek optimális kihasználását kell előirányozni és műszaki feltételeit megteremteni. A regionális vízműveknél a nagy szállítási távolságok, a vízkezelési, tárolási feladatok és az üzembiztonsági feltételek megteremtése fajlagos költségnövekedést eredményez. Ezért mind a tervezés és megvalósítás, mind az üzemelés során messzemenő takarékos megoldásokat kell kialakítani. Ennek érdekében rendkívül fontos a tipizálás, egységesítés meggyorsítása, gyors ütemű bevezetése a műszaki tervezésben és kivitelezésben, a megfelelő ipari és építőipari háttér biztosítása. A tervező, kivitelező és beruházó szervezeteknek már most fel kell készülni a megnövekedett feladatok ellátására. Az üzemeltető szervezet a biztonságos vízszolgáltatás érdekében folyamatosan a növekvő feladatok ellátására alkalmassá kell tenni, egységes hálózattá fejleszteni. A következő ötéves tervidőszakban is feladataink súlypontját a vízellátás, a csatornázás és a víztisztító kapacitás fejlesztése adja és úgy, hogy előtérbe a csatornázás és tisztítás kerül. Emellett azonban — éppen a vízgazdálkodás arányos fejlesztése is megköveteli — nem hanyagolhatjuk el az egyéb vízgazdálkodási tevékenységek fejlesztését sem, sőt hangsúlyozottan mondom: ütemesebb fejlesztését. Ennek keretében tervszerűen folytatjuk vízkárelhárítási létesítményeink fejlesztését. Az árvízvédelmi művek kialakításánál előtérbe kerülnek — a korábbi töltésezési módszerek mellett — a komplex, egyidejűleg több vízgazdálkodási feladatot gazdaságosan megvalósító tározó, átvezető, árapasztó létesítmények. Ebben a szakágazatban úgy kell dolgoznunk és viselkednünk, hogy társadalmunkat, nemzeti vagyonúnkat elhárítatlan veszély sehol sem fenyegesse. Még ebben az évben meg kell alkotni a — mezőgazdaságéhoz hasonlóan az ipari vízgazdálkodás eligazító koncepcióját, amit folyamatosan érvényre kell juttatni. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztése előtérbe kerül. A vízügyek területén is e szerint kell vele foglalkozni. A belvizek levezetését — az öntözésfejlesztés feladataival összehangoltan — egyre inkább a belvizekkel való gazdálkodás váltja fel, területileg fejlesztési súlypontok kialakításával. Egy-két ötéves terv alatt — jelentősebb áldozatok árán is —• el kell érni, hogy a legveszélyeztetetebb területeken (Békés, Csongrád és a Tisza II. térségében, Borsod és Szabolcs megyék egyes területein) megszűnjön az anyagi és erkölcsi károkat rendszeresen okozó belvíz. Előbbre kívánunk lépni — a Központi Bizottság határozatában foglaltakkal összhangban — a szabályozó rendszer továbbfejlesztésében is. Az 1976-ban bevezetett érdekeltségi rendszer mind a költségvetési, mind a vállalati rendszerben gazdálkodó szerveknél bevált. Pozitív hatásai az elmúlt év gazdálkodási eredményeinek alakulásában — javuló munkával párosulva — jól mutatkoznak. A központi célkitűzések —• eredményesség, termelékenység, eszközhatékonyság — megfelelően érvényesültek, a szervezetek alkalmazkodása a szabályozó rendszerhez rugalmasabbá vált, előnyeit általában hasznosítják, korlátozásait figyelembe veszik. 84
