Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-06-01 / 3. szám

gozó munkája kiesik. Ez megegyezik mind a vízgazdálkodás, mind az egyéb népgazdasági ágba sorolt vállalataink esetében. Igaz, hogy ez nem rosszabb a népgazdasági átlagnál, mégis jelzi, hogy a törvényes munkaidőalap kihasználása területén van tennivaló, bőven akad tartalék.

Az igazolatlan hiányzás aránya vízügyi szinten 0,11%. Ez is több mint 23 000 munkanap kiesést jelent.

A termelékenység átlagos növekedése, mind a vízgazdálkodásban, mind az építőipari, illetve ipari vállalatainknál az elmúlt két évben meghaladta az évi 10%-ot. Ez sem plafont jelent, de ez már eredmény.

A termelékenység átlagán belül kedvezőtlen jelenségnek tartjuk a vízügyi igazgatóságok termelékenységének nagymértékű szóródását és ami még ennél is kedvezőtlenebb, hogy ez a szóródás állandóan fokozódik, mind abszolút, mind relatív értelemben. A vízügyi igazgatóságok között a legmagasabb termelékenységi szint az elmúlt 8 év alatt megkétszereződött, ugyanakkor a legmagasabb és a legalacsonyabb termelékenység közötti különbség megháromszorozódott. Ez tervszerűtlen és aránytalan, tehát nem kívánatos jelenség: következésképpen meg kell szüntetni.

Nagyon sokatmondó pl. hogy 1977-ben a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál az egy fő fizikai dolgozóra jutó termelési érték 233 ezer Ft volt, ugyanakkor pl. a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál ez mindössze 121 ezer Ft. Tehát a fele. Nem az előbbi a sok, hanem az utóbbi lealacsonyítóan kevés. Ennyi értékű termelésre 1 embert tilos lekötni. Tudjuk, hogy a termelékenység emelésénél a meglevő természeti adottságoknak jelentős a szerepük, de állítjuk, hogy döntő befolyása a műszaki, technikai, gazdasági fejlesztésnek, valamint a munka- és üzemszervezés helyes alkalmazásának, vagyis a jó vezetésnek van.

A továbbiakban a beszámoló utalt arra, hogy az előttünk álló feladatok szükségessé teszik gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztését is. Szabályozó rendszerünket úgy kell továbbfejleszteni, hogy az ne támogassa az elavult struktúrák fenntartását.

A szabályozó rendszer továbbfejlesztésének fő követelményeit a beszámoló a következőkben foglalta össze:

—I Javítani, tartalmában és hatásában korszerűsíteni kell a központi irányító és ellenőrző tevékenységet. Ennek keretében a népgazdasági elvárásokat a központi irányító szervezet ne csak — jól-rosszul — közvetítse a végrehajtókhoz, hanem adjon azok megvalósításához érdemi szakmai és módszertani segítséget, ami a munkahelyeken találjon nyitott fülekre.

— A legfontosabb feladatokra központi fejlesztési programokat kell kidolgozni, aminek tartalmaznia kell a célt, az anyagi és szellemi feltételrendszert, a megvalósítás módjait, stílusát, idő ütemezését. Ez az ellenőrzést is nagyban elősegíti.

— Korszerűsíteni kell a döntési folyamatokat, egyértelműen elkülönítve a döntési szinteket és növelve a döntési felelősséget. A döntéselőkészítésnél demokratikusan kialakíthatók az alternatívák, de döntés után már nem eszmei vitáknak, hanem pontos és fegyelmezett végrehajtásnak van csak helye.

— Fejleszteni kell a vállalatok távlati tervezési munkáját. Ehhez a központi irányításnak meg kell adni a vállalatok részére a szükséges módszertani és információs támogatást.

— Erősíteni kell a vállalatok közötti, gazdasági és kooperációs kapcsolatokat, ezzel is segítve a gazdaságosabb gyártmányszerkezet, a kevesebb számú termék — nagyobb sorozatok kialakulását. A kooperációk kialakításánál gondosan meg kell valósítani a kooperáló kapacitások és érdekek összhangját, valamint megfelelő üzemszervezési intézkedésekkel a zavartalan és tartós együttműködést.

— Árrendszerünket úgy kell fejleszteni, hogy az helyesen orientáljon a reális ráfordításokról és közelebb kerüljön a világpiaci árakhoz.

— Az érdekeltségi rendszert pedig úgy kell kialakítani, hogy a nyereségben fokozottabban jussanak kifejezésre a hatékonysági különbségek: nagyobb nyereséget a hasznosan és jól dolgozó kollektívák érjenek el.

Beszámolója további részében az OVH elnöke hangsúlyozta: kiemelkedő jelentőségű feladatunk elsősorban az, hogy a struktúrájában korszerűsödő népgazdaságunk fejlődésének ne legyen fékezője vagy gátja a víz hiánya, a víz károkozása, valamint kedvezőtlen minősége, majd így folytatta: A vízgazdálkodás V. ötéves tervének megvalósításával e feladatunknak a tervidőszakban eleget tehetünk. Az eddig eltelt időszak eredményei időszakosan általában kielégítőek és azt mutatják, hogy tervünk célkitűzései teljesülnek. Az egyes területeken, mint pl. a szennyvíztisztító kapacitások fejlesztése terén mutatkozó lemaradások felszámolására a hátralevő tervidőszakban összehangolt intézkedéseket kell tennünk, mert törvényellenes és tervszerűtlen folyamatokat nem nézhetünk tétlenül.

A beruházások kérdéseire áttérve, a beszámoló felhívta a figyelmet arra, hogy ötéves tervünk előttünk álló időszakában fontos feladat a beruházások tervszerűségének érdemi javítása, összhangot kell teremteni a társadalmi és gazdasági célok, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és a beruházási kapacitások között. A beruházási folyamat minden láncszemét (a döntést, a tervezést, a tudományos és műszaki mgalapozottságot, a bonyolítást, a kivitelezést és az üzemeltetést) együttesebb, összehangoltabb és fegyelmezettebb munkára kell kényszeríteni minden szinten és helyen! Ilyen láncolatban gyenge, vagy rosszul kapcsolódó szem nem lehet. Ennek figyelembevételével kell felülvizsgálni az 1979—80-ban induló új beruházási előkészítettséget, fontosság szerint rangsorolni az ágazati és helyi beruházásokat, összehangolni a célokat, a rendelkezésre álló kikiviteli kapacitásokat és a pontos, megbízható munka más feltételeit. Megemlítem, hogy az arányosságot biztosító tervcélokból jottányit sem en83