Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-06-01 / 3. szám

és tározók rendszervizsgálatát, építési technológiáját. Eredményeinket értékesíthetjük a fejlődő országokban. A nálunk fejlettebbektől viszont legfeljebb — a legalkalmasabb építési technológia kialakítását követően — a gépek kiválasztásában kaphatunk segítséget. Ellentétes példa a szennyvíztisztítás, a szennyvíz- és az iszap elhelyezésének kérdése, ahol kész technológiákat és gépsorokat vehetünk át a fejlett országokból vagy vehetünk részt kooperációs gyártásukban. Ezek adaptációja során figyelembe kell vennünk hazai ipari és építőipari adottságainkat és meg kell teremtenünk az alkalmazáshoz szükséges belföldi ipari hátteret, illetve a külföldi piaci lehetőséget.

A műszaki fejlesztésnek azokat az elemeit, amelyek nem függenek a helyi természeti adottságoktól, a már kialakított fejlett technológiák átvételével lehet és kell megteremteni. Jó példa erre a Rődiger szalagszűrőprés adaptációjánál követett gyakorlatunk, melynél a licence átvételétől a hazai prototípus legyártásához háromnegyed év elegendő volt. Mégis általánosságban meg kell állapítani: sajnos nem az a jellemző, hogy ezzel a lehetőséggel — nevezetesen a licence és know-how vásárlással — szakembereink, a népgazdaság más ágazataihoz hasonlóan, a kívánatosnál még lényegesen kisebb mértékben élnek.

A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítése érdekében bátrabb kezdeményezésre van szükség a termelő vállalatoknál is a kutatási eredmények felhasználásában, a kutatóknak pedig jobban figyelembe kell venni a konkrét vállalati lehetőségeket. Elengedhetetlen a kutatóhelyek és a termelő vállalatok közvetlen kapcsolatainak továbbfejlesztése és munkájuknak a hoszszú és középtávú tervcélokhoz és feladatokhoz való szoros kapcsolása, társulása.

A beszámoló ezt követően a munkaerőgazdálkodással összefüggő kérdésekkel foglalkozott. Ennek kapcsán az OVH elnöke hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodás állandóan növekvő feladatai és az országban kialakult munkaerőhelyzet együttes hatása megkívánja a meglevő, valamint az elkövetkezendő időszakban belépő munkaerővel való racionális gazdálkodást, majd így folytatta:

Ez a fogalom magas termelékenységet, hozzáértést, fegyelmet jelent, valamint a vezetésnek minőségileg magasabb előrelátást, szervezettségét és gondosságát. Ez elengedhetetlenné teszi olyan középtávú és távlati munkaerőtervek készítését, mely figyelembe veszi, mind az elvégzendő feladatok, mind a rendelkezésre álló munkaerő nagyságát és összetételét, valamint a termelőeszköz-állomány ezekhez igazodó fejlesztését.

Terveink szerint az ágazat létszáma 1990-ig — viszonylag egyenletesen — 19 000 fővel emelkedik. A növekedés mértékét és a létszám összetételét az Országos Tervhivatallal egyeztettük és ennek eredményeként ez beépült a népgazdaság távlati munkaerő tervébe. A megfelelő szakmai összetétel kialakítása, valamint a munkaerő tényleges megszerzése azonban az ágazat feladata, ami legbonyolultabb feladataink egyikévé nőtt.

A létszámfejlesztés forrása elsősorban a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő és a kapukon belüli racionálisabb munkamegosztás. Ez a munkaerő azonban elsősorban a szakképzetlen és többnyire idősebb emberekből áll és ennek megfelelően szakmai képzésre sem a legmegfelelőbb. Ágazatunknak ezzel a problémával feltétlenül számolni kell és tekintettel arra, hogy a kiképzési idő meglehetősen hosszú, ezért a megoldással már napjainkban is foglalkozni kell.

A megoldás két legfontosabb útja:

— az ágazatban dolgozó fiatalok képzése, a középkorúak továbbképzése a hagyományos szakmákra,

— új, speciálisan vízügyi szakmák kialakítása, szakmunkásjegyzékbe való felvétele és a szakmunkásképzés megindítása.

Mindkét területen már jelentős eredményeket értük el, de ezeket a feladatokhoz mérten csak kezdeti lépéseknek lehet tekinteni.

A létszámfejlesztési problémákat itt-ott szociális ellátottságunk, másutt a kereseti viszonyok, általában pedig a demográfiai mozgások és a munkaerő egyéb mobilitása fokozza.

Amennyiben a jelenlegi fluktuáció mértékét nem tudjuk csökkenteni, úgy ez alatt az időszak alatt az ágazat létszáma gyakorlatilag háromszor kicserélődik. Mondanom sem kell, hogy ez tarthatatlan. Nem kell különösebben részletezni, hogy ebben milyen létszám- és termelékenységi tartalékaink is vannak. Éppen ezért minden erőnkkel a fluktuáció csökkentésére kell törekedni és minden eszközt igénybe kell venni (bér, szociálpolitika, munkahelyi légkör, továbbtanulási és előmeneteli lehetőség, stb.), amivel a dolgozókat ágazatunkban megtarthatjuk, létszámukat tervszerűen növelhetjük.

E feladatok végrehajtása elsősorban a gazdálkodó szervekre, tehát az itt ülő vezetőségekre hárul. Megállapításunk szerint szerveinknél a korszerű munkaerőgazdálkodás tartalmi és személyi, valamint elvi és gyakorlati feltételei még igen hiányosak. Ennek megváltoztatása érdekében az OVH — többek között — rendszeres tanfolyami képzésben és továbbképzésben részesíti az ágazat munkaügyi apparátusát. Ezzel egyidőben egységesítettük szerveinknél a korszerű munkaerőgazdálkodás eszközeit (munkaerő és munkaidő mérlegek, fluktuáció vizsgálatok, veszteségidő tanulmányok, ösztönző hatások stb.). Ezeknek az eszközöknek a felhasználása az említett hiányosságok miatt, de a teljeskörűség mellőzése következtében is még kívánnivalót hagy maga után. Nem lehet vitás, hogy a minőségi hiányosságok megszüntethetők.

Ezzel egyidőben feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a korszerű munkaerőgazdálkodás módszerei az ágazat létszámának közel felét foglalkoztató tanácsi víz-, csatornamű és fürdő vállalatoknál is mielőbb és következetesen bevezetésre kerül jenek.

A munkaidőalap kihasználása a vízügy területén 85%-os. Ez azt jelenti, hogy minden 6—7 dol82