Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-06-01 / 3. szám
AKTÍVAÉRTEKEZLET az MSZMP KB. 1977. októberi határozatáról Az OVH állami vezetése és MSZMP Bizottsága a vízügyi szervek, továbbá a tanácsi víz-csatornamű és fürdő vállalatok igazgatóinak, párt- és társadalmi szervei vezetőinek bevonásával május 11-én az MSZMP KB 1977. októberi határozatáról és a vízgazdálkodás feladatairól aktívaértekezletet tartott a VITUKI Kongresszusi termében. Az aktívaértekezleten dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartott vitaindító előadást. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának múlt év október 20-i ülésén a külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről hozott határozata alapvetően megszabja egész népgazdaságunk számára — így a vízgazdálkodásra vonatkozóan is — a gazdasági építőmunka közvetlen és távlati feladatait, az MSZMP XI. Kongresszusa határozatainak végrehajtását biztosító teendőket, a Párt programnyilatkozatában foglalt célkitűzések megvalósításának időszerű cselekvési irányát. A mostani aktívaértekezlet célja, hogy a határozat megtárgyalása alapján elemezze és fogalmazza meg azokat a feladatokat, melyek a határozatban foglaltak végrehajtásából a vízgazdálkodásra hárulnak. A beszámoló ezt követően a határozat alapján országos áttekintést adott külgazdasági kapcsolataink alakulásáról és azokról a feladatokról, melyek a termelési szerkezet fejlesztésével kapcsolatban megoldásra várnak, kihangsúlyozva a hatékonyság növelését a termelékenységben, az állóeszköz-kihasználásban, az anyag- és energiatakarékosságban, a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés terén, valamint a munka- és üzemszervezésben. A továbbiakban a beszámoló rámutatott arra, hogy a termelési szerkezet átalakításának gyorsításában, gazdaságunk intenzív átalakításának gyorsításában gazdaságunk intenzív fejlesztésében nem nélkülözhetjük a tudomány aktívabb közreműködését. Jelentősen javítani kell azonban a kutató-fejlesztő munka hatékonyságát. A kutató-fejlesztő tevékenységet elsősorban azokra a témákra kell koncentrálnunk, ahol adottságaink és lehetőségeink a legjobbak és reális alapot adnak új, nemzetközileg is számottevő tudományos eredmények elérésére és azok gazdaságos hasznosítására. A tudományos kutatás és műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazása a lehetségesnél és a szükségesnél lassúbb. A tudományos kutató és műszaki fejlesztő kapacitásunkat az eddigieknél célirányosabban kell koncentrálni. Az elmúlt év során megtettük ennek érdekében a kezdeti lépéseket: új irányítási rendszert alakítottunk ki: a népgazdasági és ágazati célkitűzésekhez tematikailag jobban illeszkedő közép- és hosszú távú tervet dolgoztunk ki: a kutatási és műszaki fejlesztési munka erőforrásainak koncentráltabb felhasználását és az eredmények gyorsabb hasznosítását biztosító műszaki fejlesztési programokat alakítottunk ki; és megkezdtük megvalósításukat, ehhez azonban vállalatainknak és intézményeinknek többet kell tenniük az eddiginél. Ezek keretében végezzük már a vízgazdálkodási létesítmények technológiai követelményeinek feltárását, a sorozatban építhető művek méretlépcsőinek kialakítását, alakítjuk ki típusterveit, határozzuk meg korszerű építéstechnológiáikat, egységesítjük beépítésre kerülő berendezéseiket, gondoskodunk az ezek gyártásához szükséges ipari háttérről, vagy gazdaságos külföldi beszerzési lehetőségéről és végezzük az építő szervezetek szakmai és gazdasági előkészítését. Hasonló szemléletben folyik a vízgazdálkodási üzemfejlesztés programjainak kialakítása és megvalósítása is. Az eredmények azonban természetszerűleg csak később jelentkeznek. A nagyobb hatékonyság elérése érdekében gyorsabban kell előrelépni az irányítási folyamat egységének kialakításában a kutatástól a gyakorlati alkalmazásig. Hazánk korlátozott anyagi lehetőségeinek koncentrált és hatékony hasznosítása megköveteli — a tudományos kutatásban és műszaki fejlesztésben egyaránt — a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök fokozottabb kiaknázását. A hazai nagymélységű részletes kutatómunkát azokra a fontos területekre kell koncentrálni, ahol a helyi befolyásoló tényezők miatt a mások eredményeinek átvételére nem számíthatunk, vagy a hazai hagyományokból adódóan jelentős szellemi kapacitással rendelkezünk. A vízgazdálkodási kutatásban elsősorban a természeti adottságok által jelentősen befolyásolt folyamatok (hidrológiai és vízbiológiai témák) elemzését irányozzuk elő az alap- és alapozó kutatásokban, míg a vizsgálati helytől független (pl. hidraulikai vagy vízkémiai) jelenségekkel kapcsolatban a külföldi eredmények gyors megismerésére, alkalmazására törekszünk. Ugyanez az elv érvényesül az építéssel, gyártással és üzemmel kapcsolatos műszaki fejlesztési feladatok kitűzése során is. A síkvidéki vízrendezés és az ehhez kapcsolódó tározás a világnak csak kevés pontján jelentkezik olyan formában, mint az Alföldön és ezek a területek is többnyire a fejlődő országokban vannak. Magunknak kell kialakítanunk tehát a síkvidéki területek sajátos hidrológiai és talajtani vizsgálati módszereit, a vízkészletszabályozás módszereit, az ennek eszközéül szolgáló csatornák 81
