Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-04-01 / 2. szám
többször a magyarországitól eltérő technológiák gazdaságosabb megoldást adnak. Az elmondott elemzés figyelembevételével a vízgazdálkodás tudományos nemzetközi kapcsolatainak alakításában a következő alapelvek érvényesítésére törekszünk: — serkentjük és segítjük kutatóinkat, hogy megismerjék a külföldi kutatási eredményeket és azokat kis időkéséssel alkalmazzák hazai feladataink megoldásában; — arra törekszünk, hogy a műszaki-fejlesztési terveknek azokat az elemeit, amelyek nem függenek a helyi természeti adottságoktól, a már kialakított fejlett technológiák átvételével teremtsük meg, és az adaptációs eredményeket tovább adjuk a fejlődő országoknak; — minthogy az adaptáció maga is jól felkészült kutató-fejlesztő szakemberek munkáját igényli, a tudományos kutatás folyamatosságát a vízgazdálkodás minden területén fenntartjuk csak a kutatás célja és mélysége más azokon a területeken, ahol a fejlesztési feladatok megoldása zömmel licence és know-how vásárlással történhet; — a nemzetközi együttműködés kialakítása során a témaválasztásban elsősorban középtávú és távlati K-J-F terveink irányadók, átvételre és közös kidolgozásra azokat a kérdéseket keressük, amelyek gazdasági fejlődésünkben igényként jelentkeznek és szívesen vállalunk tapasztalatcserét, eredményátadást azokon a területeken, amelyek a közeljövőben feltehetően feltárásra kerülnek; — a nagy mélységű részletes kutatómunkát azokra a területekre koncentráljuk, ahol a helyi befolyásoló tényezők miatt mások eredményeinek átvételére nem számíthatunk, vagy a magyarországi hagyományokból adódóan jelentős szellemi kapacitással rendelkezünk; — saját eredményeinket ezért elsősorban a hasonló adottságú (semi-arid, kis esésű nagy síkságok és ehhez kapcsolódó dombos területek) fejlődő országok hasznosíthatják, bár a metodikai kutatások és a másutt elért eredmények adaptációjának módszerei általánosan alkalmazhatók. 2. Államközi kapcsolatok A magyar vízgazdálkodás tudományos nemzetközi kapcsolatait is jelentősen befolyásolja az a tény, hogy hazánk teljes területe a Duna nemzetközi vízgyűjtőjének része, vízkészleteink 94—96 %-a külföldről érkezik az országba. Ezért a vízügyi szervezet kétoldalú államközi kapcsolatainak jelentős csoportját alkotják a határvízi egyezmények. Ezeknek a szomszédos öt állammal (SZU, Románia, Jugoszlávia, Ausztria, Csehszlovákia) kötött és időről időre korszerűsített megállapodásoknak átfogó végső célja a vízgazdálkodás összehangolt fejlesztése a határokat átszelő folyók vízgyűjtőjén. A határvízi egyezmények néha maguk is tartalmaznak közösen megoldandó kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat (pl. nemzetközi vízminőségi szabványok kidolgozása; automatikus vízminőség-észlelés; megfigyelő hálózatok távjelzéses kapcsolata; a vízkészletek területi megosztásának elvei, stb.). Ezen túlmenően minden esetben segítik a közvetlen kutatói együttműködés kiépítését a szomszédos államokkal és ezért szerepük a nemzetközi tudományos kapcsolatok alakításában jelentős. A most elemzésre kerülő kapcsolatok másik nagy csoportja a Magyar Népköztársaságnak más államokkal kötött műszaki-tudományos, kulturális és gazdasági együttműködési egyezményei keretében jött létre. Az Országos Vízügyi Hivatal a kérdéses országok hasonló (vagy csak részben azonos) feladatokat ellátó minisztériumaival, illetőleg miniszteriális jogkörű hatóságaival jut kapcsolatba és segíti az intézetek, kutatóhelyek közvetlen együttműködésének kialakítását. Ezt a rendszert egészíti ki néhány, intézetek közötti — de államközi egyezményhez nem kötődő — kutatói kapcsolat, amelyet legtöbbször a Kulturális Kapcsolatok Intézete koordinál, néha azonban közvetlen megállapodás szabályoz. A vázolt csoportba tartozó együttműködések részletes felsorolását szocialista, fejlődő és tőkés fejlett országok szerint csoportosítva adjuk meg a következőkben, értékelését pedig külön pontban foglaljuk össze. A vízgazdálkodási tudományos államközi kapcsolatok jelentős összetevője a kormányzati szervezetekben, többoldalú gazdasági vagy tudományos együttműködési megállapodások keretében végzett munka is. A vízgazdálkodás területén ezeknek a szervezeteknek a sorában legfontosabb kétségtelenül a KGST, jelentős továbbá a szocialista országok tudományos akadémiáinak a geofizikai kutatásokkal foglalkozó bizottsága (KAPG) és a Duna-Bizottság. Mindhárom együttműködés részleteit a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokat elemző alfejezetben ismertetjük, bár a Duna-Bizottság munkájában két nem szocialista állam is részt vesz (NSZK, Ausztria), az együttműködő országok többsége azonban (Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia. Bulgária, Szovjetunió) a szocialista gazdasági rendszert követi. Jellege miatt a többoldalú kormányzati kapcsolatok csoportjába tartozik az ENSZ-ben és szakosított szervezeteiben folyó vízgazdálkodási tudományos nemzetközi együttműködés is, ennek elemzésére azonban külön fejezetben térünk vissza, ahol azt a nem kormányzati tudományos szervezetek tevékenységével együtt tárgyaljuk majd. 2.1 Tudományos kapcsolataink a szocialista országokkal A KGST megalakulásakor a tagországok legtöbbjében még nem volt önálló minisztérium vagy országos hatáskörű hivatal a vízgazdálkodási tevékenység összefogására, ezért vízügyi állandó bizottságot nem szerveztek. Amikor az ilyen irányú témák koordinálásának igénye felmerült, létrehozták a Vízügyi Vezetők Értekezletét, amely 1963 óta évente megtartott ülésein szervezi a gazdasági együttműködést, a távlati tervek egyeztetését, a gazdasági integráció (szakosítás, munkamegosztás) kérdéseit és természetesen a 50
