Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-04-01 / 2. szám

azok időben a tervezők, építők és üzemelők rendelkezésére álljanak. Ezért a kutatási témáknak néhány éves időelőnnyel előbb kell jelentkezniök, mint a gazdasági-fejlesztési feladatoknak. A kutatás-irányítás fontos feladata tehát a várható gyakorlati igények előrejelzése. Az 1950-es években a klasszikus vízgazdálkodási szakágak — az árvízvédelem, a belvízrendezés, a folyószabályozás és a vízgyűjtőrendezés — mellett az öntözés fejlesztése gyorsult fel. A mezőgazdasággal szemben támasztott követelmények azonban a szárazgazdálkodás technológiai fejlesztését sürgették, ezért a vízgazdálkodási hitelek egyre jelentősebb hányadát fordítottuk a vízellátásban és csatornázásban jelentkező elmaradottság felszámolására (az 1960-as évek végén ez a két tevékenység a vízgazdálkodási beruházások több mint 60%-át kötötte le). A két szakterület közül is elsősorban a vízellátás fejlődött, azonban előre látható, hogy 1980 után fokozatosan közelíti a telített állapotot (90%-os ellátottság várható) és ekkor a fejlesztési célok közül a csatornázás, valamint a szennyvíztisztítás válik dominálóvá. A gazdasági előrejelzések felhívják a figyelmet arra is, hogy a növekvő vízigények csak okszerű gazdálkodás esetén elégíthetők ki. A vízkészletgazdálkodás mennyiségi feladatai tározással, vízátvezetéssel, a talaj és felszíni vizek együttes hasznosításával oldhatók meg. Fokoznunk kell vizeink minőségének védelmét, mert csak így biztosítható azok többszörös hasznosítása és általában törekednünk kell a vízgazdálkodással kapcsolatos környezetvédelmi feladatok maradéktalan ellátására. A mezőgazdasági termelési érték növekedése igényli annak biztonságát, ami az öntözésnek új fellendülést ad majd. Fel kell készülnünk ezért a szükséges vízgazdálkodási létesítmények kialakítására.

A múltban kialakult, illetőleg a jövőre várhatóként előre jelzett gazdasági fejlődésnek felvázolt trendjét követi a kutatási témák alakulása is. A vízellátás alapjainak megteremtése érdekében végzett kutatások (vízkutatás, vízbeszerzés, nyersvíztisztítás) száma már csökkent. Ebből a tárgykörből elsősorban az üzem irányításával foglalkozó feladatok megoldása (automatizálás, regionális rendszerek kialakítása, együttműködő üzemek szabályozása) szerepel a K+F tervekben. A szennyvíztisztító művek egységesítése (tervezési, építés- és üzemtechnológiái kérdések), a tisztított szennyvíz és az iszap elhelyezésének, hasznosításának problémái alkotják a legsürgősebben megválaszolandó kérdések csoportját. A vízkészletgazdálkodás várható nagy feladatainak megfelelően a tározók és átvezetések építéséhez és üzeméhez kapcsolódó témák (gazdaságos gépláncok kialakítása, együttműködő rendszerek irányítása, sík vidéki tározók korszerű kialakítása) súlya fokozatosan növekszik. Szorosan kapcsolódik ehhez a témakörhöz a vizek minőségével való gazdálkodás (a szennyvíztisztáson kívül a szennyezés okozta károk elhárításához szükséges elméleti alapok megteremtése, a szervezetek, felszerelések kialakítása) a környezetvédelem (tavak és tározók eutrofizálódásának megakadályozása, vízminőségének szabályozása) a sík vidéki vízrendezés (belvizek tározása) és az árvédelem (tározók alkalmazása az árvízcsúcsok csökkentésére). Tovább is folyamatosan jelentkeznek a vízgazdálkodás működéséhez elengedhetetlen hidrológiai vizsgálatok (az adatgyűjtő hálózat korszerűsítése és automatizálása, a célra orientált adatfeldolgozási és tárolási rendszer, a számítógépes adatbank kialakítása) és a vízépítési létesítményeket előkészítő hidraulikai kutatások.

A vízgazdálkodás nemzetközi tudományos kapcsolatait elemezve a Tudománypolitikai Irányelveknek egy másik alapvető tézisét is idéznünk kell. Eszerint országunk korlátozott szellemi és anyagi lehetőségeinek leghatékonyabb hasznosítása érdekében fokozottan törekednünk kell a nemzetközi tudományos munkamegosztásban rejlő előnyök kiaknázására. Nem minden feladat megoldására kell önálló kutatást végeznünk, hanem alkalmaznunk kell a külföldön elért eredményeket. Az alapkutatásokban ez az igény a külföldi irodalom ismeretét és hasznosítását, a műszaki-fejlesztési munkában pedig az alkalmazott kutatásoknak licence és know-how vásárlással való helyettesítését jelenti. Az így felszabadított kutatói kapacitást a csak itthon megoldható feladatokra kell irányítanunk, lehetőleg kisszámú téma koncentrált vizsgálatára törekedve.

A vízgazdálkodásban — ebből az elvből adódóan — elsősorban a természeti adottságok által jelentősen befolyásolt folyamatok (hidrológiai és vízbiológiai témák) elemzését irányozzuk elő az alap és alapozó kutatásokban, míg a vizsgálati helytől független (pl. hidraulikai vagy vízkémiai) jelenségekkel kapcsolatban a külföldi eredmények gyors megismerésére, alkalmazására törekszünk. Ugyanez az elv érvényesül az építéssel, gyártással és üzemmel kapcsolatos műszaki-fejlesztési feladatok kitűzése során is. Ezzel kapcsolatosan példaként említjük, hogy a sík vidéki vízrendezés és az ehhez kapcsolódó tározás a világnak csak kevés pontján jelentkezik olyan formában, mint az Alföldön, és ezek a területek is többnyire a fejlődő országokban vannak. Magunknak kell kialakítanunk a sík vidéki területek sajátos hidrológiai és talajtani vizsgálati módszereit, a vízkészletszabályozás módszereit, az ennek eszközéül szolgáló csatornák és tározók rendszervizsgálatát, építési technológiáját. Eredményeinket tovább adhatjuk fejlődő országoknak, a nálunk fejlettebbektől viszont legfeljebb a legalkalmasabb építési technológia kialakítását követően a gépek kiválasztásában kaphatunk segítséget. Ellentétes példa a szennyvíztisztítás, a szennyvíz és az iszap elhelyezésének kérdése. Kész technológiákat és gépsorokat vehetünk át a fejlett országokból. Ezek adaptációja során figyelembe kell vennünk hazai ipari és építőipari adottságainkat és meg kell teremtenünk az alkalmazáshoz szükséges belföldi ipari hátteret vagy külföldi piaci lehetőséget. A fejlődő országok felé azonban csak nagyon korlátozottan továbbíthatjuk eredményeinket, mert azokban —• részben a trópusi, szubtrópusi kiima adottságaiból, részben a munkaerő-fölöslegből következően —■ leg-49