Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-04-01 / 2. szám
MÁJUS 1. KÖSZÖNTÉSE Minden évben nagyon várjuk a májust, a tavasz ünnepét. Amikor megérkezik, csodálkozunk, nem tudunk betelni azzal a csodás változással, ami szemünk előtt játszódik le a természetben. Már ereje van a napnak, zöldell az erdő, különös illatokat hoz felénk a májusi szellő. Orgonát kapnak a lányok — sok helyen májusfa áll a ház előtti kerítésnél s a nyárfákon színes pántlikákba kapaszkodik a szél. E különös tavaszi zsongásban, a hónap első napján a világ minden táján ünneplőbe öltöznek a munkásemberek. Együtt indulnak a családok az utcára, ünnepelni az alkotó munkát, a dolgozó embert. Az új életet hordozó tavaszban ez a nap, május elseje a proletár nemzetköziség nagy ünnepe, s lassan egy évszázada lesz, hogy egyet jelent a dolgozók legbensőbb érzéseivel, vágyaival, törekvéseivel. Chicagóban 1886. május 1-én több mint 40 ezer munkás tüntetett, de utcán voltak a munkások több más amerikai nagyvárosban is. Nyolcórai munkát követeltek, s a válasz rendőrsortűz volt. Munkásvér folyt a Haymarket téren. Három évvel később a II. Internacionálé Párizsban tartott alakuló kongresszusán a franciák küldötte Lovigne felállt és azt javasolta: legyen május elseje a 8 órai munkáért vívott harc ünnepe! A kongresszus pedig kimondta: május 1-én minden nemzet proletársága a munkásvédelem mellett minden helységben nagyszabású tüntetést rendezzen. A magyar munkásság megértette május elseje jelentőségét és már az első évfordulón 60 ezer munkás jött el a nagygyűlésre, tette magáévá a jelszót: munkások szervezkedjetek! Egyre több helyen, s egyre nagyobb erővel hallatta szavát a munkásság. Oroszország proletáriátusa 1918-ban már szabadon ünnepelhetett, üzenhetett a világ munkásainak. Nem kellett sokáig várni, hogy szabad munkásünnepre készülődjön a magyar dolgozók százezres serege. A dicsőséges Tanácsköztársaság igazi vörös májusa megdobogtatta a szíveket. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletben mondta ki: ,,A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsejét, a világ forradalmi proletáriátusa nemzetközi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetelt." És Moszkvában a Vörös térről 1919 májusának ünnepén Lenin így beszélt: ,,A felszabadult munkásosztály győzelmesen, szabadon és nyíltan ünnepli napját. Nemcsak Szovjet-Oroszországban, hanem Szovjet-Magyarországon és Szovjet-Bajorországban is. Ma meggyőződéssel mondjuk, hogy nemcsak vörös Moszkvában, vörös Petrográdon és Budapesten, de minden nagy proletárközpontban a munkások, akik az utcára nem sétálni, hanem erejük demonstrálására vonulnak ki, a szovjet hatalom jelentőségéről és a proletáriátus közeli győzelméről beszélnek." A felejthetetlen 133 napot kegyetlen évek követték. Az öregek, a munkában megfáradt kérges kezű, ősz hajú nagyapák még emlékeznek. Ők mennek mindig elől a májusi menetekben. Tisztelettel, szeretettel köszöntik őket mindenütt. Régi májusokra emlékeznek, egykori harcokról beszélnek remegő hangon. Mert az ő hitüket hiába próbálta megtörni egy negyedszázadon át az ellenforradalmi rendszer, nem sikerült, nem adták be derekukat. Az illegális kommunista párt a május elsejéken is ébresztgette a hitet, harcra tüzelt, lelkesített egy szebb, jobb világért. És hiába volt a tiltó rendelet, a megfélemlítés, a fenyegetés, a munkások legjobbjai találkoztak a gödi Fecskefészekben, Debrecenben a Nagyerdőben, az újpesti Palotaerdőben és kinn voltak a városok határában szerte az országban. A költő szavaival: „Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél.” A felszabadulással virradt ránk a második szabad május elseje. Önfeledten, boldogan ünnepelt az ország népe a legkisebb falutól a fővárosig. Mindenki érezte, tudta, eljött az idő, amikor a nép kezébe veszi sorsának irányítását. Azóta immár a 33. szabad májuson vesszük számba mi minden történt hazánkban, mit alkotott a munkáskéz, a holnapok formálója. Lehetetlen felsorolni a gyarapodást, az eredményt amit elért, és büszkén mondhat magáénak a magyar nép. Májusi szél lengeti a nemzeti színű és vörös zászlókat, üzenet száll, munkások üzennek egymásnak egyik országból a másikba. Ott is értik a szót, ahol még a nemzeti függetlenségért, az emberhez méltó élet feltételeiért harcolnak, ahol reménykednek. Köszöntik egymást a munkások ezen az erőtadó tavaszünnepen, május 1-én, amely minden évben új lendületet ad a munkához az alkotó embernek. 41
