Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
KITEKINTÉS A NAGYVILÁGBA A holland wízminőség-védelem Jogi szabályozása Hollandia azon európai országok egyike, ahol több tényező együttes hatása következtében a vízgazdálkodás rendkívül fejlett szintje alakult ki. Különösen ismertek a belvízlevezetésre különös gonddal kiépített csatornarendszerek több célú hasznosítása és a tengervíz ellen sorra épülő gátrendszerek létrehozása terén elért eredményeik, de elismerésre méltóak a vízellátásban felmutatható sikereik is. Az ország vízgazdálkodásának fejlettsége kihatott a jog területére is: Hollandiában a vízügyi igazgatás az államigazgatás hagyományosan elkülönült ága, a vízügyi jog pedig az államigazgatási jog tekintélyes részét képezi. Viszonylag új keletű területe az ország vízgazdálkodásának a vízminőség-védelem. Az 50-es évek óta a helyi hatóságok létrehoztak mérsékelt számban szennyvíztisztító telepeket, főként a házi szennyvizek tisztítására. Hamarosan kiderült azonban, hogy a szennyezés elleni küzdelem az erők hatékony szeivezését, a vízminőség-védelemnek a hagyományos vízgazdálkodásba való beillesztését, speciális jogszabályozás kialakítását és megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre bocsátását kívánja meg. Hollandia megtette azokat a lépéseket, amelyek a vízszennyezés felszámolására hivatottak; számunkra a vízminőség-védelem jogának felépítésében eddig elért eredményeik lehetnek érdekesek, tágíthatják látókörünket. A jogilag szervezett vízminőség-védelem kialakulása A felszíni vizek szennyezésének megakadályozásáról szóló törvény 1970. december 1-én lépett hatályba, s mivel korábban semmiféle vízminőség-védelmi rendeltetésű jogi szabályozás nem létezett az országban, így a jogilag szervezett vízminőség-védelem megindulását erre az időpontra kell helyeznünk. A magas szintű jogszabály nemcsak anyagi jogi rendelkezéseket léptetett hatályba, hanem a vízminőség-védelem szervezeti kereteiről is rendelkezett. Kimondotta, hogy a jelentősebb vízfolyások vizének minőségéért a területi vízügyi szervek, a csekélyebb felszíni vízfolyások minőségéért pedig a tartományi hatóságok a felelősek. Ez utóbbiak hatáskörüket átruházhatják a területi szervekre. Jelenleg a tizenegy holland tartomány közül nyolcban a vízügyi szervek látják el a vízminőség-védelem hatósági teendőit, míg három tartomány saját szervei útján látja el ezt a feladatot. A jogszabály leglényegesebb rendelkezései a vízminőségvédelmi tervezésre, a hatósági engedélyezésre és a pénzügyi joghátrányban megnyilvánuló szankcionálásra vonatkoznak és határidőhöz kötötten rendezik a vízminőségi célállapot elérésének kérdéseit is. A törvény rendelkezése nyomán a holland egészségügyi és környezetvédelmi miniszter 1975. februárjában terjesztette a parlament elé az ország első vízminőség-védelmi tervét, amely nemcsak időtartamában, de több más tekintetben is szoros összefüggésben van az 1975—1980. évek közötti időszakra vonatkozó holland ötéves gazdasági tervvel. A terv programot adott és meghatározta az elérendő területi célállapotokat; a területi vízminőség-védelmi közigazgatási szervek saját terveiket úgy voltak kötelesek összeállítani, hogy azok egésze kiadja az országos tervben meghatározott célokat. Vízminőségi célok a holland tervben A normatív formában közreadott terv elöljáróban leszögezi: a víz minden élőlény számára létfontosságú, mivel az az életfolyamatok fontos alkotórésze és eszköz az életfolyamatok átvitelére is. Emellett a felszíni vizek számos organizmus számára természetes környezetet jelentenek. A víz jelentős táplálékgyűjtő a flóra és fauna, valamint az ember számára. A felszíni vizek a bioszférában általános biológiai funkciót is betöltenek. Ráadásul az ember kialakította vízhasználatok is számottevőek: korunkban a víz a vízellátás nyersanyaga, s még ipari, mezőgazdasági, üdülési és hajózási célokat is szolgál. Ezenkívül a víz számos természeti megjelenési formája még gyönyörködtet is. A felszíni vizeknek azonban új funkciója is kialakult: jórészt a vízfolyások lettek a szennyvizek befogadói, szállítói és részben feldolgozói. A szennyezések hatására a befogadókban biológiai, kémiai és fizikai változások lépnek fel, s ezek veszélyeztetik a víz sokirányú szerepének rendeltetésszerű betöltését. Az említett okokra figyelemmel és a fokozatosság elvének betartásával a terv az 1975—80 közötti időszakra fő célként azt tűzte ki, hogy a holland felszíni vízfolyások szervesanyagszennyezése mérséklődjön. Felmérték az ilyen szempontból legsúlyosabb helyzetben levő régiókat és anélkül, hogy a koncentrációszínteket kötelezően meghatározták volna, a rövid és a hosszú távon elérendő minőségi céloknak megfelelően, a koncentrációszintek átmeneti és végleges jegyzékét a tervben tették közzé. A rövid távra szóló (még az ötéves vízminőség-védelmi terv első részében megvalósítandó) vízminőségi koncentrációszintekkel már el kell érni, hogy a víz ne legyen veszélyes az emberi élet számára; mentes legyen a színváltoztatástól, az elszíneződéstől, a zavarosságtól és a lebegő anyagoktól; olyan környezeti elem legyen, amelyben az élet levegőigényes alakjai (mint pl. a halak) megélnek és szaporodnak; mentes legyen azoktól az anyagoktól, amelyek veszélyeztetik a halak eledeléül szolgáló állati életet. Azokban a térségekben, amelyekben ezeket a vízminőségi célokat már elérték, a hangsúlyt a végleges koncentrációszintek elérésére kell helyezni, s ennek során már a szervetlen és a mérgező anyagok bevezetését is szabályozni kell. A terv eme kétlépcsős szakaszban azt kívánja elérni, hogy a háztartási szennyvizek minden 500 főt meghaladó településen teljes biológiai tisztítást kapjanak; a leginkább veszélyeztetett régiókban a határt 300 főre csökkentették. Az ipari szennyvizek berendezéseken való tisztítása ugyancsak alapkövetelmény, s célként azt tűzték ki, hogy a szennyvízkibocsátás és kezelés átlagos feltételei között az egyes üzemek szennyvize a legkisebb szennyezettségűre mérséklődjön. Az engedélyezés szerepe a tervcélok elérésében Az engedélyezés jelentős szerepet játszik a holland vízminőség-védelemben, különösen ami a megelőzés alapelvének érvényre juttatását illeti. Jórészt ugyanis az engedélyezésen keresztül megnyilvánuló vízügyi igazgatástól várják: biztosítsa a víz funkcióinak és felhasználási módjainak megfelelő minőség elérését és fenntartását. A törvény engedély 26
