Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
beszerzését írja elő bármilyen szennyező vagy káros anyagnak a felszíni vizekbe történő bevezetéséhez. Számos feltételt felsorolva a bevezethetőséghez, végül is a hatóságra bízza az egyedi kontingentált értékek megállapítását és engedélyben való előírását. Természetesen, az előírásokban közölt feltételek miatt szükségessé való intézkedések költségei az érdekelteket terheli. Az engedélyezés és a tervcélok összhangja biztosítottnak látszik: a realizálás kétlépcsős szakasza az engedélyezésben is érvényesül, a fokozatosság tervalapelvének szem előtt tartásával. Általános gyakorlat, hogy a tervidőszak első részében, a területi jellegnek megfelelően átmeneti kibocsátási értékeket állapították meg, s az egyes szennyezőknek tevékenységüket ezekhez az értékekhez kellett igazítaniuk. Nem volt titok azonban senki előtt, hogy a tervciklus második felében az átmeneti értékek időről időre szigorodni fognak, s végső megnyilvánulásukban átnyúlnak akár a következő ötéves tervre is. A szigorodás mértéke azonban még a mostani ötéves terven belül egységesen az 1980-as célokhoz fog igazodni. Pénzügyi joghátrányok a vízminőség érdekében A törvény előírja az oxigénigényes anyagokat tartalmazó szennyvizek (akár házi, akár ipari eredetű lett légyen is az) adóztatását, s alacsonyabb rangú jogszabály alapján területi lehetőség van a nehéz fémekkel okozott szennyezések megadóztatására is. A szennyezettség mértékének megállapítását a szennyvízkifolyókra alapozzák. A mintákat részletesen meghatározott eljárás szerint vegyvizsgálattal elemzik. Érdekes azonban, hogy a mérés és a mintavétel módjai és eszközei nincsenek közelebbről meghatározva, így kívánják elkerülni, hogy a jogszabályi előírás akadályává váljék az új eljárások kifejlődésének. Mindenesetre kívánalom, hogy a minták arányosak legyenek a kiömlő szennyvizek anyagtartalmával. Az elemzést a teljesen nyers és tisztított szennyvízből vett mintákból hajtják végre. Az ellenőrző mérések az érintett üzemek fajtájától és nagyságától függően eltérőek. Ha a leírt ellenőrzés költségei a szennyezéshez viszonyítva magasak lennének, akkor jogszabályi rendelkezés alapján lehetőség van arra, hogy a szennyezést a gyártott termékek számából állapítsák meg. Véleményük szerint ugyanis az ipari üzemekben lineáris összefüggés van a gyártmányok és a szennyezés között. Szennyvízadót akkor kell fizetni, ha a szennyvízkifolyó végén dikromátos módszerrel mért oxigénfogyasztás mértéke 20 mg/l-t meghaladja a szennyvízben. Hollandia néhány régiójában kísérleti szakaszában van a nehézfémek által okozott szennyezések megadóztatásának szisztémája. A jövőre vonatkozó elképzelések szerint az országban egységesen 15 gulden (3 font 1976-os indexen) adót vetnének ki minden kilo horgany-, ólom-, réz-, króm-, ezüst-, higany-, nikkel- és arzénszennyezés után. Az adózás évi mértékét minden területi tanácson belül, az összes szennyvízkibocsátó költségeinek egymás közötti felosztásával, a népesség számának figyelembevételével határozzák meg. Dr. Egerszegi Gyula Vízügyi kapcsolatfelvétel Delegáció Neubrandenburgból A közelmúltban Neubrandenburg, Borsod testvérmegyéjének vízügyi delegációja látogatott hazánkba, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság meghívására. A küldöttek itt tartózkodásuk alatt megismerkedtek a terület vízgazdálkodásával, a főbb létesítményekkel: többek között megtekintették a Miskolci Keleti Csúcsvízművet, a Tokajkörnyéki öntözőrendszereket és a Tiszalöki Vízlépcsőt. A vendégek eszmecserét folytattak a Borsod megyei és Miskolc városi vízművek vezetőivel. A látogatás befejeztével Neubrandenburg Vízellátásicsatornázási és Szennyvízkezelési Vállalata (VEB Wasserversorgung und Abwasserbehandlung) és az ÉVIZIG vezetői barátsági-együttműködési szerződést írtak alá. A szerződés biztosítja a két vállalat szakembereinek rendszeres cserelátogatását, ugyanakkor lehetőséget nyújt családok és gyerekek csereüdültetésére is. A látogatás tapasztalatait Max Schweinberger igazgató összegezte: — A kapcsolat, amelyet a két megye pártvezetőségének támogatásával most felvettünk, arra szolgál, hogy egymás gazdasági-társadalmi, s ezen belül vízügyi problémáit megismerjük, azoknak megoldásában egymásnak segítséget nyújtsunk. Nálunk, az NDK-ban a vízügyi feladatok három fontos problémakörbe csoportosíthatók. Elsősorban is a lakosság vízigényének teljesítése, mivel alapszükséglet ellátásáról van szó. Egyben a vidéki és városi lakosság ellátása közötti fokozatos kiegyenlítődésre törekszünk. Az előbbiekből következik, hogy fokozott gondot kell fordítani vizeink tisztán tartására, tisztítására. Itt jegyzem meg, hogy megyénk területén 800 tó található. Elmondhatom, hogy megyénk fejlett mezőgazdasággal rendelkezik. Nem kis gond az egyre intenzívebb termelést folytató mezőgazdaság vízigényének kielégítése sem. Milyen szembetűnő hasonlóságot, illetve különbséget látott vízgazdálkodási módszereink között? — A magyar vízgazdálkodás problémái és céljai hasonlóak a mienkhez: kulturált emberi életnívót elérni; környezetünket megvédeni a pusztulástól; és még sorolhatnám. Lényeges különbség, hogy Észak-Magyarország iparilag fejlett terület, amely fokozott vízigényekkel jelentkezik, s ez sokirányú feladatokat ró az itteni vízgazdálkodásra. Mély benyomást tett rám a vízminőségmérő állomások rendszere, csak elismeréssel tudok szólni erről. Meg kell említenem, Neubrandenburg közel sincs olyan árvízveszélynek kitéve, mint az önök területe. Még egyszer: úgy vélem, rendkívül hasznos volt ez a látogatás, s reméljük, sikeres lesz majd további kapcsolatunk is. Sallai Ferenc A vendégek a miskolci Keleti Csúcsvizmüvel ismerkednek 27
