Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
Kivel szemben keli megvédeni vizeinket? Mint annyi mást, sajnos, ezt is magunktól. Mindennapi vizünk... mechanikai és biológiai tisztításnak kell alávetni. Az elmúlt tíz év során nyolc nagy szennyvíztisztító telep készült el, ez évben pedig elkezdődött a Fővárosi Csaornázási Művek észak-budapesti szennyvíztisztító telepének építése. A tervek szerint 1982-ben készül el, napi teljesítménye 570 000 m3 víz lesz. Teljes mechanikai és biológiai tisztítást végez majd. A városfejlesztési elképzeléseknek megfelelően ez a tisztítótelep már az első ütemben megoldja a békásmegyeri lakótelep, a csillaghegyi lakótelep, a Római-part, Üjpest és Rákospalota városközpontok szennyvízkezelését. A Dunai Hullámvertikum veszélyes ipari-eredetű szennyvizet bocsát ki Dunaújvárosban. A tisztítására épült biológiai szennyvíztisztítót a múlt évben adta át a vállalat. Az építkezésen fejlett szivattyús betontechnológiát, acéltáblás zsaluzást alkalmaztak, így a helyszíni munka minimálisra csökkent. Az a követelmény, hogy a lakosságtól származó szennyvíz mennyiségének 80%-át teljes mechanikai és biológiai tisztításnak kell alávetni, az elkövetkező években nagyszabású feladatokat ró a vállalatra. Ez indokolja többek között a kivitelezési technológiák folyamatos műszaki fejlesztését, az előre gyártott elemek felhasználását. Csak ezek a módszerek biztosítják a tervezett szennyvíztisztító berendezések gyors üzembe helyezését. A vállalat talán legjelentősebb feladata a nagyméretű, komplex vízgazdálkodási létesítmények, folyami vízlépcsők építése. Köztük az utóbbi tíz esztendő legnagyobb feladata a Kiskörei Vízlépcső volt. A jövő legnagyobb munkája a Gabcikovo—Nagymaros vízlépcső-rendszer megépítése. A munka a Pozsony és Budapest közötti Duna-szakasz egészére kiterjed. Két vízi erőműve lesz; az egyik a gabcikovói üzemvíz-csatornázás, a másik a nagymarosi folyami vízlépcső. Fő létesítménye a Dunakilitinél épülő duzzasztómű és a hozzá kapcsolódó, földgátakkal körülvett 60 millió m3 hasznos térfogatú tározó. Az építkezés során több mint 10 millió m3 földmunkát, 240 ezer m3 beton- és vasbetonmunkát, egymillió m3 kőmunkát, 40 ezer m3 résfalépítést és 400 ezer m3 talajtérfogat-injektálást kell elvégezni. A vállalat nagyobb munkáknál alvállalkozók segítségével oldja meg feladatait. A Vízgépészeti Vállalatra, mint általános szakipari közreműködőre, a Villanyszerelőipari Vállalatra villanyszerelési, erőátviteli, valamint műszerautomatikai munkáknál számít. Ipari hátterének biztosításában nagy szerepe van a Beton- és Vasbetonipari Műveknek, ahol az előre gyártott szerkezeteket gyártják. Dr. Rajczi Kálmán Az ipari üzemek nagy mennyiségű, erősen szennyezett vizet bocsátanak ki, a mezőgazdaság vegyszerekkel szenynyezett csurgalékvízzel veszélyeztetik vizeink élővilágát, fejlődő városaink pedig évről évre mind több kommunális szennyvizet termelnek. Ezek nagy része tisztítatlanul kerül a vízfolyásokba. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van hazánk vízminőségvédelmének. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság ebbeli feladatáról beszélgettünk Dr. Fázold Adómmal, az igazgatóság környezet- és vízminőségvédelmi osztályának vezetőjével. — A hatékony vízminőség-védelem kezdetét igazgatóságunk területén 1958- tól, a vízminőség-vizsgáló laboratórium létrehozásától számíthatjuk — mondta. — A vízminőség-védelem mind szakmai, mind szervezeti szempontból hosszú fejlődési folyamaton ment keresztül. A jelenlegi vízminőségi helyzet az 1960-as évek közepére alakult ki. Döntő szerepet játszott ebben az iparfejlesztés, valamint az utóbbi években a mezőgazdaság kemizálása is. Ma már az évente kivetett szennyvízbírságok mellett az üzemek szemléletében végbement változás is nagyban hozzájárul a vízminőség-védelmi munka eredményességéhez. A szennyvíztisztítás azoknál a vállalatoknál és üzemeknél a legeredményesebb, ahol azt nem szükségtelen többletmunkaként, hanem a technológiai folyamat részeként kezelik. Egyes üzemek, — mint pl. a Lenin Kohászati Művek, a „December 4.” Drótművek, a Szerencsi Cukorgyár, az Ózdi Kohászati üzemek, a Borsodi Vegyikombinát, és az Északmagyarországi Vegyiművek —, komoly beruházásokat végeznek szennyvízproblémánk megoldására, javítva ezzel a térség vízminőségi helyzetén. Az elért eredmények mellett meg kell említenem a megoldatlan kérdéseket. Például többszöri határidő-módosítás ellenére sem készült el Miskolc város szennyvíztisztító berendezése, és nincs végleges megoldás a Chinoin diósgyőri telepe szennyvizeinek tisztítására sem. A megye vízfolyásainak nagy része külföldről érkezik; így ezek védelme szempontjából az igazgatóság hátrányos helyzetben van. Az utóbbi évek nagy eredménye, hogy a jelentősebb vízfolyásokon automatikus vízminőségmérő állomások egész rendszere épült ki: a Sajó völgyében három állomás, valamennyi határvízfolyáson pedig egy-egy. Köztudott, hogy gondatlanság, vagy üzemzavar esetén olyan nagyarányú szennyezések is érik a vízfolyásokat, melyek csak aktív védekezéssel háríthatok el. Az elmúlt években több rendkívüli szennyezésnek lehettünk tanúi. E szenynyezések nagy része hazai, egy része azonban külföldi eredetű volt. Az igazgatóság a szennyezések ellen hatékonyan védekezett: vagy teljesen elhárította, vagy hatásában jelentősen csökkentette azokat. Sallai Ferenc 21
