Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
A dél-pesti szennyvíztisztító telep bővítési munkálatai A DUNA VÍZMINŐSÉGE A Dunának meghatározó szerepe van a Duna völgyi államok jelene és jövője szempontjából. Magyarország lakosságának is mintegy 30%-át a Duna látja el ivóvízzel és az ipartelepek vízfogyasztásának mintegy felét a Dunából biztosítják. Kiemelkedő jelentőségű Budapest vízellátása, továbbá a Pécs—mohácsi távvezetékes vízmű üzeme. A vízigényes iparágak távlati fejlesztése is többségében a Dunára épül. Fontos üdülési célokat szolgál a magyar Duna-szakasz, így az Esztergomtól Budapestig terjedő Duna-kanyar és a Budapest alatti Ráckevei Duna-ág. Az üdülési főszezonban az egyidejű üdülők száma a közeljövőben már meghaladja az 1 millió főt. Budapestet akár mint várost, akár mint ipari központot tekintem, minden esetben életének meghatározója a Duna. Kevés olyan város található, ahol a víz és a város élete oly szervesen kapcsolódik, mint éppen fővárosunkban. E kapcsolatnak azonban súlyos prózai háttere is van. A főváros vízellátásának bázisa a jelenben is és a nagy távlatban is a Duna, ugyanakkor a Duna vizének minősége kedvezőtlenül alakul több körülmény hatására, ezek: a külföldi eredetű szennyezések, a Duna magyarországi vízgyűjtőjének szennyezései, a magyar Duna-szakasz menti ipari és városi szennyvizek, valamint a főváros szenynyező hatása. A vizekhez fűződő városi érdekek — üdülés, sport, egészségesen jó izű ivóvíz, közvetlen Duna-parti pihenőhelyek, stb. — tehát már nem zavartalanok. Budapesten a naponta keletkező 1,3 millió m3 szennyvízből mindössze napi 30—50 000 m3 az a szennyvízmenynyiség, amelyet a korszerű követelményeknek megfelelően tisztítanak. A Budapest feletti Duna-szakasz 4 ország — Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Magyarország — érdekkörébe tartozik. A Duna Rajka feletti vízgyűjtő területén 131,5 km2-en mintegy 25 millió ember él és számottevő ipari centrumok alakultak ki, főként a nagy városokhoz kapcsolódva, mint München, Linz, Wien, Bratislava. A Duna Csehszlovákiához tartozó bal parti jelentősebb mellékfolyói a Vág, a Garam, a Nyitra és az Ipoly Szlovákia iparosodott területén folynak keresztül, így vizük, különösen a Vág erősen szennyezett. A Duna magyarországi felső szakaszának vízgyűjtő területét a bánya- és iparvidékek szennyezik. Ha a Dunát Budapestig érő összes szennyezést — a fővárosival együtt — 100%-nak vesszük, akkor a Rajka feletti nyugati országokból 71,2%, a csehszlovák területekről 13,7%. a magyar területekről 2,8%, Budapest területéről 12,3% szennyvízterhelés éri a folyót. A folyó felső szakaszát terhelő szennyezettség tehát többszörösét teszi ki a hazai eredetű szennyezéseknek. A Dunát érő szennyezések nemeit tekintve rendkívül sokfélék. A városi, ipari és mezőgazdasági eredetű, túlnyomóan vegyi vízszennyező anyagok rontják a folyam vizének minőségét. Évenként 8—900 felszíni vízmintát dolgoztak fel a területi vízminőségi laboratóriumok és mintegy 35—40 000 vegyelemzés során nyert jellemző értékek alapján minősítik a Duna vizét, figyelik a vízminőség-alakulásnak folyamatát és jelzik a szükséges beavatkozásokat. Sajnos a Duna vizének minősége évről évre romló tendenciát mutat, a szennyező anyagok mennyisége az elmúlt évtizedben közel másfélszeresére nőtt. A budapesti szennyvizek bevezetésével a Dunába naponta jelentős szennyező anyag kerül, amellyel tovább romlik a folyó vízminősége. A Budapest feletti, a budapesti és a Budapest alatti szennyvízbevezetések következményeivel a Bajáig terjedő Duna-szakasz öntisztító képessége a rendelkezésre álló mintegy 2 napos lefolyási idő alatt csak részben tud megbirkózni és így a bajai szelvényben a szerves szennyezettség mértéke nagyobb, mint Rajkánál. Az ipari eredetű különlegesen káros szennyező anyagok mennyisége azonban csökken a magyar Duna-szakaszon. A Rajkánál belépő Duna naponta mintegy 100 tonna olajat hoz magával, amelyhez a fővárosi szennyvízbevezetések további 70 tonnával járulnak hozzá. Ehhez képest az olajfinomítóink és a mellékvízfolyások — a Vág kivételével — olajszenynyezése csekély, nem több napi 10— 20 tonnánál. A Dunai vízvizsgálatok eredményeinek feldolgozása alapján, a KGST minősítési rendszer szerint a folyam vízminősége mind a szerves, mind a különleges (ipari eredetű) szennyező anyagok tekintetében másodosztályú, „elfogadható" minősítésű. Hasznosítási köre tehát már korlátozott. Ez azt jelentheti, hogy a víz ivóvíz célú igénybevétele esetén további tisztítási fokozatok kiépítése szükséges és ez az üzemeltetés költségét is jelentősen megemeli. További szennyezés már veszélyeztetheti a vízművek szentendrei-szigeti és Csepel-szigeti nagy víztermelő telepeit, Budapest mai és jövőbeni legjelentősebb vízkészleteit. Annak ellenére, hogy a Duna felső szakaszán a hazai eredetű vízszennyezés aránya 15% körüli, jelentős erőfeszítéseket teszünk annak visszafogására. A hazai szennyezőkkel szemben már az eddigiekben is igen szigorú intézkedé-22
