Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
Egységes értelmezés Az alkotó együttműködés érdekében — Mezőgazdaság, élelmiszeripar, vízgazdálkodás és vízi környezetvédelem kölcsönhatása — A mezőgazdaság végső célja az élelmiszerszükséglet biztosítása, a vízgazdálkodásnak pedig a vízigényeké. Mindkettő kellő mennyiségben és minőségben. Mivel a jövőben a minőség mindinkább meghatározó lesz, ezért a két népgazdasági ág tevékenységének kapcsolatait a mezőgazdaság és élelmiszeripar, a vízgazdálkodás és vízi környezetvédelem összefüggésében kell értékelni. A mezőgazdaság és vízgazdálkodás egymásra utaltsága a társadalmi és gazdasági fejlődés során mindig létezett. Az utóbbi évtizedben a mezőgazdaságban végbement nagyarányú koncentrálódás és az iparszerű termelés kialakulása, az élelmiszeripari termelés növekedése és a vele járó kedvezőtlen környezeti hatások következtében ez az egymásrautaltság mind erőteljesebbé és bonyolultabbá vált. A mezőgazdaság, élelmiszeripar, vízgazdálkodás és vízi környezetvédelem kapcsolatában a fejlődés olyan változásokat, bonyolult öszszefüggéseket hozott létre, amelyeket korábbi fogalmak és rendszerezések már nem fejeznek ki, de még az új tartalomnak megfelelő fogalmi rendszer sem alakult ki. A közös, egységes értelmezés hiánya zavarólag hat a fejlődésre, ezért szükséges egyes korábbi fogalmak megtöltése bővülő tartalommal, azok egységes értelmezése. BŐSÉGES SZÓHASZNÁLAT A vízgazdálkodás fogalmi meghatározása már kialakultnak tekinthető, de az alkotó együttműködés és cselekvés érdekében továbbfejlesztendő. A vízgazdálkodás részterületekre való felosztása, rendszerbe foglalása azonban kevésbé rendezett. A hagyományos rendszerezés vízkárelhárító és vízhasznosító rendszere már elavult, mivel a korszerű beavatkozások jó része mindkét feladatot együttesen, egyszerre oldja meg. Amint a vízgazdálkodásban már nem fejezi ki a feladatokat és célokat a passzív és aktív vízgazdálkodás szerinti csoportosítás, a mezőgazdaság vízgazdálkodás-igénye is túlnő a vízkár-elhárításon és az öntözésen. A belvíz korábban értelmezett fogalma már alkalmatlan a mezőgazdasági vízviszonyok meghatározásánál. Csipái Imre például így jellemzi a vízrendezést: ,,A hagyományos vízrendezés a vízlevezetés fokozásával inkább növelte a vízhiányt. A vízrendezés mai megítélés szerint számos okból korszerűtlen, halaszthatatlanná vált tevékenységi körének átértékelése és kiegészítése, ahol elsőrendű feladat a talaj vízháztartásának a javítása, a csapadékkal való okszerű gazdálkodás, a hasznosítható vizek visszatartása, tározása, felhasználása.” Ezért a belvíz, belvízgazdálkodás, vízrendezés, melioráció, komplex melioráció, hidromelioráció, komplex hidromelioráció szóhasználat lényegében azokat a törek-; véseket tükrözi, amelyekkel a szakemberek követik a bővülő tartalom változás sót és keresik a közös nyelvezetet. A bőséges szóhasználat viszont esetenként zavarólag hat a fogalmak egységes értelmezésében, a mezőgazdasági vízgazdálkodás célkitűzéseinek egyértelmű megható rozásá ban. Figyelembe véve továbbá, hogy a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlődése olyan folyamat, amely a hagyományos elvek és módszerek alkalmazása esetén a vízi környezetre, vizeink minőségére mind kedvezőtlenebbül hat, a mezőgazdálkodási vízgazdálkodásnak és környezeti hatásainak és kölcsönhatásainak egységes értelmezése mindig nehezebb és fontosabb lesz. Esetenként új fogalmak bevezetése is szükséges lehet. Nehéz ilyen szerteágazó, sokfajta hatásban és kölcsönhatásban levő vízgazdálkodási, agronómiái, agrotechnikai, kémiai, biológiai, ökológiai stb. összefüggések rendszerbe foglalása úgy, hogy felöleljen minden közös feladatot. Úgy vélem viszont, hogy meg kell kísérelni. E kísérletet tehát egyben gondolatébresztésnek, vitaindítónak szánom azzal, hogy a szakemberek véleményével, javaslataival kiegészülve ez is segítség lehet közös tevékenységünkben. TERMELÉSI CÉLKITŰZÉSEK A mezőgazdaság fejlesztésének feladatait az MSZMP KB 1978. március 15-i határozata jelölte meg. Többek között megállapította, hogy: „Meg kell oldanunk az ország, az egész népgazdaság igényének megfelelően a mezőgazdaság és élelmiszeripar további összehangolt, intenzív és hatékony fejlesztését". Hangsúlyozta, hogy ésszerűen hasznosítsuk legnagyobb természeti kincsünket a termőföldet, erőteljesen növeljük az élelmiszeripar termelését. A termelési szerkezet előnyös változását segítse elő a termőföld korszerű hasznosítása, a termőhelyi adottságokhoz való következetesebb igazodás. Fentiekből adódóan a mezőgazdaságban az iparszerű termelés, az élelmiszeriparban a dinamikus fejlesztés hosszú távon is meghatározó lesz, ezért a mezőgazdasági vízgazdálkodást is ennek figyelembevételével kell fejleszteni. Ugyanakkor a határozat fontos feladatnak tekinti a talaj vízkészletének megóvását, a belvízkárok csökkentését, az erózió elleni védelmet, a használt vizek tisztítását, a környezet védelmét. A határozat értelmében a mezőgazdaságnak is fokozottabban figyelembe kell vennie a környezet szennyezésének mérséklését, vizeink védelmét, hiszen a hidrológiai folyamat során vizeink megújulását és minőségének megőrzését a talaj és a vegetáció döntő mértékben befolyásolja. Ugyanis minden szennyeződés, amely a növényzetre vagy a talajra kerül, érinti a vízgyűjtőt, kedvezőtlenül hat felszíni és felszín alatti vizeinkre, károsítja élővilágunkat, rontja azok minőségét. A vízgazdálkodásnak pedig a mezőgazdaság igényeinek megfelelően, céltudatosabban, összehangoltabban kell segítenie mind a vízkárok csökkentését, mind a víznek — mint a másik nagy természeti kincsnek — megőrzését és hasznosulását, mert hosszú távon csak így elégíthetjük ki a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés hatására jelentkező növekvő vízigényeket, Ezért mind nagyobb szerepe lesz a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és környezetvédelem összehangoltságának, 8
