Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
a vezetékek „felúsznak". Ez a jelenség akkor következik be, amikor megfelelő talajmechanikai vizsgálatok nélkül, a terhelési számítások mellőzésével építenek meg vezetékeket. Ilyenkor a vezeték a talajvizes területen csaknem a föld felszínére úszik fel, mint például ahogyan az megtörtént az adony— kardoskúti, a hajdúszoboszló—leninvárosi és a miskolc—kazincbarcikai vezetékeknél. Ott, ahol a vezetékeket dombos vidéken, suvadásra hajlamos területeken vezetik át, az erózió következtében kell számolni a vezetékek „felúszásá"-val. Ilyen szempontból a budapesti körvezeték esete említésre méltói Több esetben külső behatás eredményeként sérülnek meg a vezetékek, számottevő kárt okozva környezetben. A szállítóvezetékek tervezése, építése és üzemeltetése során az 1/1977. (IV. 6.) IMIM sz. rendelet, valamint a 10/1970. (NIM É. 20.) OBF sz. utasítással életbe léptetett Gázipari Műszaki Biztonsági Szabályzat V. fejezete rendelkezései az irányadóak. A Szabályzat jelenleg átdolgozás alatt van. Egyik legfontosabb új -rendelkezésének tartanánk, ha kimondaná, hogy a szállítóvezetékek nyomvonalát, anyagát, szerelvényeit és üzemének technológiáját úgy kell megválasztani, az egész rendszert úgy kell megépíteni és üzemeltetni, hogy a normál üzem a vizek tisztaságát ne veszélyeztesse. Emellett azonban az üzemeltetőnek fel kellene készülnie arra is, hogy a vezetékrendszerből — műszaki hiba, gondatlanság vagy más ok miatt — elfolyó olajat is felfoghassa. GYORS BEAVATKOZÁST Egyébként a vezetékmeghibásodások nyomán kialakuló veszély közvetlen mértékét nagymértékben befolyásolja az idő; vagyis időintervallum, amely a hiba bekövetkezte és az elhárításra irányuló beavatkozás között eltelik. A gyors beavatkozás hatásossága bővebb magyarázatot nem igényel. A súlyos, nagyobb veszéllyel fenyegető vezetékmeghibásodások azonnali észlelésére és automatikus beavatkozásra a telemechanikai rendszerek alkalmasak. Jelenleg ilyen berendezések a hazai vezetékhálózatnak csak egy részénél üzemelnek. A súlyos meghibásodásokra általában az átadó állomásoknál észlelt nyomás- és mennyiségváltozási adatokból lehet következtetni. Például a Százhalombatta—Csepel közötti kőolajvezeték 1973 nyarán bekövetkezett törésekor, az eseményt csak mintegy négy óra múlva észlelték, s eközben kb. 850 köbméter termék ömlött a Dunába. E pontba tartozó gondolataink lezárásaként utalni kell arra, hogy a kőolajbányászat és a csővezetékes szállítás mindig hordoz magában bizonyos környezeti ártalomlehetőséget. Ezért kiemelkedő jelentősége van az üzemzavarok és meghibásodások megelőzésének, valamint havariák esetén a gyors és hatásos elhárításnak. Dr. Egerszegi Gyula (folytatjuk) 7
