Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
jait szolgáló műszaki szabályzatok és jogi szabályozások síkján is jelentkeznek. A világtendenciák alól sajnos hazánk sem kivétel. A MÉLYFÚRÁSOK VESZÉLYE A kőolaj- és földgáztároló helyek felkutatása, a fúrási és termelő létesítmények, szállítóvezetékek építése, üzemeltetése valamint karbantartása a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezését okozhatja. Már elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a kőolaj- és földgázbányászat, továbbá a kőolaj- és földgázszállítás közvetlen veszélyt jelent a környezetre, főként a termelőberendezések meghibásodása, elhasználódása vagy katasztrófák következtében. Ezért a kőolaj- és földgázbányászat arra törekszik, hogy a termelés technológiájával és különböző technikai eszközökkel biztosítsa a vízszennyezés elkerülését. A kőolaj- és földgáz-előfordulások kutatásának első fázisa a geofizikai kutatás, amelynek során — környezetvédelmi szempontból — a legtöbb problémát a mélyfúrások okozzák. A fúrási telephely létrehozása, az iszapgödrökben visszamaradó bentonitos, vagy más vegyi anyagokkal kezelt zagyok, a szinte elkerülhetetlen olajszétfolyás fokozott gondosság mellett is veszélyezteti a vizek tisztaságát. A fúrásokkal és a kutakkal kapcsolatos munkák során fellépő egyik legnagyobb veszélyt azonban a kőolaj- és gázkitörések jelentik. 1968-ban pl. Algyő térségében kitört egy olajtermelő kút. A kb. 200 atm. nyomással kitörő gázos olaj begyulladt. A kút középpontjától mért 500 m-es sugarú kör által határolt területet az olaj és az olajos víz elárasztotta. A kitörést rendkívüli nehézségek árán, közel egy hónapi megfeszített munkával sikerült megszüntetni. A talaj olajszennyezettségének megszüntetésére hónapokig tartó munkával talajcserét kellett végrehajtani. A súlyosabb vízszennyezés elkerülésének csak ez volt az egyetlen járható útja, ha figyelembe vesszük, hogy a kitörés során — hozzávetőleges számítások szerint — kb. 7500 tonna kőolaj semmisült meg. Ilyen körülmények között természetes, hogy a kőolaj- és földgázbányászat a kőolaj- és földgázkitörések megelőzésére, az utóbbi évtizedben nagy erőfeszítéseket tett. A fúrási technológiák korszerűsítése mellett modern kitörésgátló berendezéseket szerzett be és igyekezett hatékony kitörésvédelmi szervezetet létrehozni. Az intézkedések hatására a helyzet valamit javult. Az utóbbi években súlyos következményekkel járó kőolajkitörés nem történt. A VÉDEKEZÉS MÓDJAI Környezetvédelmi szempontból számottevő jelentőségű a kőolajtermelésnél bevezetett, a kőolajelfolyást minimálisra csökkentő technológiai rendszer. Ennek egyik fázisa a kútkörzeteknél bevezetett automatikus csőtisztítás, egy másik fázisa a csurgalékolaj-gyűjtés kialakítása, valamint a fáklyarendszerek elé folyadékleválasztók beépítése. A rendszer további lépcsőit képviselik: a) kútfejszerelvények korszerűsítése, b) a korrózió által veszélyeztetett csővezetékszakaszok falvastagságának rendszeres ultrahangos mérése, c) a csővezetékek szigetelésénél védőfóliák alkalmazása, d) a csővezeték-építés műszeres ellenőrzése. Az említett intézkedésekre égetően szükség van, ha figyelembe vesszük, hogy a kőolaj- és földgáztermelés során évente megközelítően 18 millió köbméter (33,5 köbméter percenként) vizet emelnek ki. (Megjegyezzük, hogy ebből 2,4 millió m3 ivóvízminőségű, 9,7 millió m3 ipari víz minőségű, míg 5,5 millió m3 ipari- és szennyvízminőségű.) A kiemelt bányavízből kb. 10 millió m3-t részben a rétegenergia pótlására, részben a végleges elhelyezés szándékával a szénhidrogént tároló rétegekbe visszasajtolnak. A fennmaradó mintegy 8 millió köbmétert az olajbányászat az élővizekbe vezeti. 1976-ban a befogadókba vezetett bányavíz 79,9%-a megfelelően, 14,4%-a csak részlegesen volt tisztított. Ugyanakkor 5,4%-nyi víz teljesen kezeletlen maradt, és így olajszennyezést okozott. A kőolajipari szennyvizek 20%-a végeredményben nem kielégítően tisztított. Ez a tény figyelmeztet a termelésben bevezetett új környezetvédelmi technológiák kiegészítésére. A már említett kőolaj- és gázkitörések során előálló vízszennyezések mellett jelentős veszélyforrást jelentenek a termelőkutak béléscsöveinek sérülései és a hibás cementezés. Ilyenkor, a kellően el nem zárt gáztároló rétegből felsőbb, eredetileg gázmentes rétegekbe fejtődik át a gáz, s e réteg átfúrásakor váratlanul gázrobbanás történhet. Pusztaföldvár térségében a 60-as évek elején jelentős víztároló rétegek gázosodtak el a cementpalást és a béléscső meghibásodása következtében. A veszélyforrás felszámolása érdekében az olajbányászat megszigorította a béléscsövek műszaki- és minőségi átvételét, de elengedhetetlenül szükség van a cementezési technológia megjavítására, a cementpalást műszeres vizsgálatára, a technológiai fegyelem megszilárdítására is. HA HIBÁS A VEZETÉK... A kőolaj- és kőolajtermékek csővezetékben történő szállítása során elsősorban a vezetékek meghibásodása (törése, felszakadása, megrepedése) révén jelent közvetlen veszélyt az élővizekre, a környezetre. A meghibásodott vezetékekből kiömlő olaj esetenként csak jelentős anyagi ráfordításokkal felszámolható szennyezést okoz a talajban, valamint a felszíni és felszín alatti vizekben. A vezetékek meghibásodásának számos oka lehet, a tipikusak műszakilag eléggé közismertek. Legjelentősebb hibaforrást a vezetékek építésénél elkövetett szabálytalanságok jelentik. Ide számíthatók a rossz csövek beépítése, a hanyagul elvégzett hegesztések, a hiányos szigetelések stb. Ide sorolhatók azok az esetek is, amikor A mentésnél hordókban hordják a parton lerakodott olajat 6
