Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-11-01 / 5. szám

Szibériai faház Irkutszki erőmű Szibériai étterem sága mindössze 2,5 millió. A cobolyt fojtogató párducot ábrázoló városcí­­merű Irkutszk 1961-ben ünnepelte fenn­állásának 300. évfordulóját. A város azóta is a szőrmefeldolgozás központ­ja, itt osztályozzák a tajga „puha ara­nyát" és innen szállítják a leningrádi nagy nemzetközi vásárra. Az irkutszki erőmű, amely szinte a városban van, az angarai erőműcsalád elsőszülöttje, 1959. októbere óta műkö­dik. A 3 km hosszú, 60 m széles, 320 m talpszélességű földből készült völgy­záró gátat közútnak is használják. A gát magassága 37 m. Az erőmű épületének homlokzatán tábla hirdeti „A Szovjet­unió Minisztertanácsa a Kommunista Munka üzeme címmel tüntette ki az erőművet". A gépteremben 8 db füg­gőleges tengelyű Kaplan-rendszerű tur­bina duruzsol. Teljesítményük 660 MW. A harkovi gyárban készültek. A turbinákon 3700 m3/sec vízhozam bocsátható keresztül. Szükség esetén a kerülő csatornák és az összes nyílások nyitásával ez a vízmennyiség 6000 m3/sec-ra növelhető. Hajózsilipé nincs. A 140 millió rubel értékű építkezést 1950-ben kezdték meg, és 1959-ben fe­jezték be. A beruházás 3 év alatt térült meg. Az erőműben dolgozók létszáma 160 fő, de a gépi berendezések javí­tását is maguk végzik. „Szibéria gyöngyszeme a Bajkál” hir­deti a Tunguzok szent tengeréről az idegenforgalmi plakát. Irkutszktól 1 órás a hegyes-völgyes, tajgán át vezető út autóbusszal a Bajkál-tóig, Lisztve­­nyicskajáig. Itt a tó szélén áll a Tudo­mányos Akadémia Limnológiai intéze­tének múzeuma, ahol megtudjuk, hogy a Bajkál inkább tenger mint tó, hiszen hossza 630 km, szélessége 25—79 km, területe Magyarország területének egy­­harmada, legmélyebb pontja 1741 m. Kényelmesen elférne benne a Balti­tenger vize. Hogy mégis tónak nevezik, az annak köszönhető, hogy édesvizű. A világ édesvízkincsének 20%-a itt van. Kora kb. 30 millió év. 336 folyó táp­lálja, vizét azonban egyetlen folyó, az Angara vezeti le. A tóba kerülő víz­csepp csak 400 év múlva folyik le az Angarón. A lassú áramlás miatt a víz leülepszik, így a tó vize kristálytisztc. Vize a legmelegebb nyári napokon sem melegszik fel 10—12 °C fölé. Még ma is kérdés, hogy hogyan jutott a sós vízben élő fóka a Bajkál-tóba, ahol több mint 10 000 él belőlük. Negyven ehető halfajtát mutatnak be a mú­zeumban.. Az egyik halfajta teljesen átlátszó, víz színű. A legízletesebb az „ómul”. A tó környékén hat szélfajtát ismer­nek, amelynek hatására a tavon elő­fordulnak 8—10 m-es hullámok is. Té­len a befagyott tavon teherautóval is közlekednek. Régebben a transzszibé­riai vasút is a jégen haladt keresztül. A Bajkál mellé ipart telepíteni, a tó körül 150 km-es körzetben erdőt irtani tilos. Partján szanatóriumok, üdülők épülnek. „Bolsije Köti" régi faházak­ból álló település, ahonnan szárnyas­­hajó röpít bennünket az Angarán visz­­sza Irkutszkba. A torkolatnál elhajózunk a „Sámán” kő mellett, amit akkor do­bott a Sámán a „Bajkál lánya" az „An­gara" után, amikor az apja tilalma el-6

Next

/
Thumbnails
Contents