Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
nulásakor fellépett „fakadó" vizeket is, sőt könnyítik a tározó menti területek belvízmentesítését is. A szivárgó csatornákon épült szivattyútelepek 18,8 m3/smal növelik a belvízvédelmi főművek kapacitását. A Borsod, Heves és Szolnok megyékben 1977-ben fellépett rendkívül nagy belvízjárás idején a szivárgó csatornák és szivattyútelepeik egy része üzemelt csak. Ezért részben voltak képesek a belvízkárokat a víztározó térségében csökkenteni. A már korábban üzembe helyezett szivárgó csatornák a fakadó vizeket a legutóbbi években valóban meg is szüntették, ezt a tározó töltésére merőleges szelvényekben létesített talajvízszint észlelő kútsorok adatai egyértelműen igazolják is (lásd az 5. ábrát). A szivárgó csatornahálózat üzembe helyezése, valamint a térség belvízi főcsatornáinak folyamatban levő bővítése után — ezek egyik eredményeként — az eddiginél intenzívebb mezőgazdálkodásra lehet a Kiskörei víztározó mentén levő területeken áttérni. Ehhez azonban a mezőgazdasági üzemeknek előbb el kell végezniük — a domborzati és a talajadottságokat (régi holtágakat, morotvákat, szikeseket stb.) figyelembe vevő ésszerű területhasznosítás megszervezését, továbbá — a meliorációs munkákat (a domborzati és talajadottságokat is figyelembe vevő újratáblásítást, az üzemi belvízcsatorna-hálózat megépítését, a nagyüzemi műveléshez elengedhetetlenül szükséges részletes tereprendezést és talajjavítást, a nem szikes területeken helyenként céldrének építését, esetleg teljes drénezést). Ezek után lehet — vízkárok és egyéb növénykárok fellépése nélkül — az intenzívebb gazdálkodásra áttérni. A víztározó máris új, nagyszerű lehetőségeket nyújt a vízi sportolásra, horgászásra, evezésre. Később — nagyobb vízmélységnél — strandolásra, úszásra, vitorlázásra és üdülésre, sőt vadászatra is. Ezekre először főleg Kiskörénél és Tiszafürednél kerülhet sor, majd Poroszló, Sarud, Tiszabábolna, Tiszavalk, Abódszalók, Tiszaderzs és Tiszaszőlős községek térségében is. A Nagykunsági Főcsatorna főága Abádszalóknál ágazik ki a Kiskörei víztározóból és Kunhegyes, valamint örményes községek határát érintve Mezőtúr és Turkeve között torkollik a Hortobágy—Berettyóba. Teljes hossza 57,2 kilométer. Eddigi és jelenlegi vízszállító képességét az 1. ábra, kezdeti szakaszának mintakeresztszelvényét pedig a 6. ábra szemlélteti (a végleges vízszállítóképessége 80 m3/s lesz). A főcsatorna építése .során 2,8 millió köbméter föld került kiemelésre. Elkészült — egy-egy 80, 60, 40 és 35 m3/s vízáteresztő-képességű zsilip, —• 5 bujtató (a Nagykunsági Főcsatornát keresztező belvízi főcsatornák vizének átbujtatására), — 14 darab, egyenként 50—60 méter hosszú híd. A Nagykunsági Főcsatorna a térség belvízmentesítését is jelentősen elősegíti: — a bujtatóknál az érkező belvizek egy részét — állandó, időszakos és ideiglenes szivattyúállomásokkal ■— át lehet emelni a Nagykunsági Főcsatornába, amely az így beemelt belvizeket részben a medrében tározza, részben bevezeti a Hortobágy—Berettyóba, illetve — a főcsatorna nyugati ágán át — közvetlenül a Hármas-Körösbe, — a szivárgó csatornák helyenként a környező területek belvizeinek befógadójául is szolgálnak. 2. ábra A Kiskörei Víztározó helyszínrajza A víztározó hossza 33 km, szélessége átlagosan 3,8 km, vízfelülete 127 km2 (a Velencei-tó négyszerese). A tározó átlagos mélysége — jelenleg — előreláthatólag 1985-ig —: 70 cm (89,00 m A. f.-i max. DV-nél, 90 millió m3 víz tározásával), — a Tiszabábolna—Tiszalök közötti böge gátjainak megerősítése és a böge menti szivárgó csatornák megépítése után 240 cm (90,50 m A. f.-i max. DV-nél, 300 millió m3 víz tarozásával), — a Csongrádi Vízlépcső megépítése után: 320 cm (91,20 m A. f.-i max. DV-nél 400 millió m3 víz tározásával). 3. ábra A Kiskörei Víztározó és a felette levő böge hossz-szelvénye 19
