Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
Almos állattartó telepek vízszennyezés nélkül Hazánkban az elmúlt mintegy tíz évben a mezőgazdaság fejlesztése során sok nagyüzemi állattartó telep létesült. A szarvasmarha-telepek nagysága ma már általában ezer férőhely, de előfordul 2000—2500 férőhelyes telep is. A sertéstelepek között nem ritka a 20—30 ezer férőhelyes. A baromfi- és juh-telepek témánk szempontjából kevésbé érdekesek bármilyen nagyok is. Az állattartó telepek környezetszennyezéséről manapság sok szó esik. sítását teszik szükségessé. A hagyományos maximálisan 100 férőhelyes tehénistállókból naponta kézi erővel távolították el az almos trágyát. A trágyalé gravitációsan az istállón belülről csatornával aknákba jutott. Innen szippantó kocsival távolították el. A trágyalé mennyisége nem jelentős (1 darab 100 férőhelyes istállóban 1,8 köbméter naponta) és ha körülbelül kéthetes menynyiségre méretezett gyűjtési lehetőség van vízzáró aknákban, könnyű a környezet szennyezése nélküli üzemet teremteni. Az új típusú almos szarvasmarhatelepen az istállók úgynevezett pihenőistállók. Az állatok az időjárástól függően tartózkodnak ott. Az etetés a szabadban történik általában fedett jászolból. Az állattenyésztők megfigyelése szerint a szarvasmarhatrágya termelése az ete-A SZENNYEZÉST a hígtrágya vagy a trágyalé, esetleg a telep üzemi épületében vagy tejházában keletkező szennyvíz okozza akkor, ha kezelés nélkül közvetlenül vagy közvetve eljut a felszíni vagy felszín alatti vizekbe. A telepek utóbbi években való növekedése — ami várhatóan tovább már nem fokozódik — rendkívül koncentrálttá tette a szennyezést ott, ahol a telep környezethez való kapcsolódásával nem törődtek. Nagyságára vonatkozó jellemző példa: 2500 kocás (37 500 férőhely) sertéstelep naponta termelődő hígtrágyája mintegy 600 köbméter. Ennek mennyisége a teljes hígtrágyához (itt naponta 225 köbméter) adódó technológiai víz mennyiségétől függ. Ezzel a mennyiséggel több száz hektár mezőgazdasági területen lehet biztosítani a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagot. Ha viszont nem hasznosítják, a környezetet nagymértékben szennyezi. A HÍGTRÁGYA TERMELŐDÉSÉVEL járó állattartás már a múlt században is létezett Nyugat-Európában. A nagy állattartó telepek létesítése és ezzel az egy helyen folyamatosan nagy menynyiségben termelődő hígtrágya esetleges környezetszennyezése viszonylag új dolog. A mezőgazdaság igényeiből keletkezett probléma megoldását a szakemberek megtalálták. Országos Vízügyi Hivatalban tervezési irányelv született és az 1976-ban Budapesten tartott nemzetközi konferencia egyértelműen állást foglalt a hígtrágya mezőgazdasági hasznosítása mellett. (A konferencia ajánlásai megtalálhatók a Hidrológiai Közlöny 1977. évi 10. számában.) Bár az alom nélküli állattartó telepek sok helyen jól üzemelnek, a hígtrágya hasznosítása technikailag megoldott, a jelentkező haszon a növénytermesztésben jelentős és a műtrágya megtakarításában is mérhető, a talaj szervesanyag-utánpótlásáról nem is beszélve, mégis az utóbbi néhány évben sok helyen hígtrágya nélküli technológiára törekednek. A mezőgazdászok újra felfedezték az almos tartási módot, ezzel igyekezve kiküszöbölni a hígtrágya keletkezése miatti gondokat. Az almos tartási mód a sertéstenyésztésben csak olyan kicsi telepeknél jöhet számításba, melyek már nagyságuknál fogva sem lehetnek korszerűek. Ezért a továbbiakban csak szarvasmarha (tejtermelő tehenészet, illetőleg húshasznú szarvasmarha) telepekről lesz szó. A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ al mos állattartó telepek között a következő lényeges különbségek vannak: — az állatlétszám a telepen lényegesen nagyobb mint korábban, — a tartás kötetlen, az állatlétszámnak megfelelő nagyságú karámterületek tartoznak a telephez, — a trágyának csak egy része termelődik az istállóban, nagyobbik része az istállón kívüli területen, — az istállóból a trágyát negyedévenként, vagy még ritkábban „termelik ki" és szállítják el folyamatos almozással (úgynevezett mélyalom). Ezek a különbségek új elvi megállapításokat és azok gyakorlati megvalótéssel és a mozgással kapcsolatos. Pihenés és kérődzés közben általában trágyázás nincs. Tehát — és ez ennek a cikknek sarkalatos megállapítása — a mélyalmos szarvasmarha-telepeken, bár a már megszokott hígtrágya nem keletkezik, a trágyával kapcsolatos gond nem szűnik meg. Az istállók almos trágyája eléggé szilárd. Pontos adatok híján is nyilvánvaló: a naponként termelődő mennyiség nem jelentős. A telepről elszállított almos trágya nagyobb mennyiségben sem szennyező. Hagyományos módon juthat a szántóterületre. KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL a probléma az istállón kívül keletkező trágyával kapcsolatos. Ezt vagy hígtrágyának nevezzük, mivel az istállón kívül általában nem használnak almot vagy trágyalének halmazállapota miatt. A 66 031/1974. OVH sz. irányelvek erre a trágyára is vonatkoznak. A hígtrágya mennyiségének megállapításánál az irányelvek táblázatban foglalt adatait 14
