Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-10-01 / 4. szám

az istállóban és a kifutóban való tartózkodási időnek megfelelően kell figyelembe venni. Az istállóban keletkező trágyáról már volt szó, a legeltetés közbeni trágyázással nincs probléma, marad a burkolt és a nem szilárd burkolatú karám, ahol az állat a legtöbbet tartózkodik. A karám egyharmad része szilárd burkolatú, általában beton, kétharmad része burkolat nélküli homokos kavics terítéssel.

Az állattenyésztők figyelik azt, hogy az állatok időjárástól függően hol tartózkodnak. Ezzel összefügg az is, hogy hol keletkezik trágya. A megfigyelések számszerű adatainak közlésére még sincs itt szükség.

A karám ugyanis — eltekintve az állandó etetést szolgáló viszonylag kis területtől — fedél nélküli. A csapadékhoz képest az állati bélsár és vizelet menynyisége nem lényeges, annál fontosabb dolog az, hogy a karám területére hullott csapadék szennyeződik. A szennyezett csapadék a lefolyási viszonyoktól, a talaj szikkasztó képességétől, növényzettől, a közel levő vízi környezet elemeitől (vízfolyás, forrás stb.) függően lehet jelentősen környezetszennyező.

A CSAPADÉK MENNYISÉGE hidrometeorológiai megfigyelésekből és adatokból esetenként megállapítható. Ezzel a megállapíthatósággal azért kell részletesebben foglalkozni, mert a szennyezett csapadék mennyiségétől függően kell annak kezelését és elhelyezését megoldani. A csapadékot jellemezhetjük az évi, évszakonkénti, havi és napi, illetőleg rövid idő alatt hullott nagy csapadék mennyiségi adataival. Ha a szennyezett csapadék szabadon lefolyhatna, közömbös lenne az, hogy melyik adattal számolunk. A szennyezett csapadékot viszont csak ártalommentesen szabad elhelyezni. Erre a legjobb lehetőség a mezőgazdasági területen van. Az elhelyezés módját és üzemét meg kell tervezni, ez pedig visszahat a szennyezett csapadék kezelésére, ami általában csak tárolást jelent. A tárolási időtartam attól függ, hogy a mezőgazdasági terület hogyan tudja fogadni a szennyezett csapadékot. A bizonytalan mennyiség és a szakaszos üzem miatt nem célszerű a hidraulikus szállítás, egyszerűbb a szippantókocsis. A mezőgazdasági terület fogadóképessége függ az időjárástól (szippantókocsiközlekedés) és a területen levő növényzettől. (Például nyárfás terület csaknem mindig tud fogadni, szántóterület bizonyos időszakokban nem.)

Példa az előzőek bemutatására:

Kiindulási adatok:

Szarvasmarhatelep férőhelye: 1000.

Éves csapadék (sokévi átlag): 600 mm.

Csapadék havi megoszlásának jellemző adata:

havi átlagos mennyiségek:

május 10,7%

június 11,9%

(Lásd: Vízügyi Létesítmények Kézikönyve 1974. évi kiadás 35. táblázat.)

Témánk szempontjából lényeges alapfeltételek:

1. A trágyalé elhelyezése szántóterületen történik, mely olyan művelésű, ami lehetővé teszi az elhelyezést május és június hónapok kivételével, az év minden hónapjában. (Az elhelyezés lehetősége talajtani szakvéleménnyel alátámasztott.)

2. A burkolat nélküli karámban a trágyalé és a csapadék elszikkadása úgy van biztosítva, hogy a talajvízbe nem jut. (A karámban a homokterítést szükség szerint cserélik.)

Trágyalé mennyiségének számítása:

szilárd burkolatú karám szükséges területe (10 négyzetméter/tehén) = 10 000 négyzetméter,

kéthavi csapadéknak megfelelő trágyalevet kell tárolni

10,7+11,9 = 22,6%

600X0,26= 135,6 mm

0,1356 X 10 000= 1356 m3

Ennek a mennyiségnek a szippantó kocsival szántóföldre való kijuttatását kell biztosítani.

A CSÚCSIDŐRE MÉRETEZETT TÁROLÁSI KAPACITÁS a többi hónapban lehetővé teszi azt, hogy a kiszállítás száraz időben, járható földutakon — a szántóföldi területet egyenletesen terhelve — történjen.

Külön említést érdemel a burkolat nélküli karám helyes kialakítása és fenntartása. Általában megoldható az, hogy a csapadék úgy szikkadjon el, hogy a felszíni és felszín alatti vizeket ne szennyezze. Ha alagcsövezés szükséges, az abban összegyűlő szennyezett csapadékot ugyanoda kell vezetni, mint ahová a burkolt karámról jut a csapadék. Ha a tároló térfogatát a szilárd

burkolati karámhoz megfelelő biztonsággal méretezzük, az elegendő lesz az alagcsövekből érkező trágyalé befogadására is.

Végezetül hangsúlyozni kell:

— Az almos állattartás során is keletkezik a vízi környezetre ártalmas anyag.

— A környezet szennyezése nélküli megoldás az, melynél a talaj a befogadó és a tápanyagokat a növényzet veszi fel.

— Almos állattartás esetén kisebb területen lehet elhelyezni a trágyalevet, mint alom nélkülinél a hígtrágyát. Ugyanakkor a hígtrágya hasznosítása növénytermesztési szempontból kedvezőbb.

az Állattartó telepek helyének

KIJELÖLÉSÉNÉL általában a tartástechnológia már adott, pedig a lehetőségek közül a helyi adottságoknak megfelelően a környezetvédelem figyelembevételével kell választani. Jó lenne, ha általánossá válna az a környezetvédelmi szempont, hogy az állattartó telep helye szabja meg a tartástechnológiát az ezzel összefüggő trágyatermelés miatt. Ez azt jelenti, hogy ott kell hígtrágyatermelő tartástechnológiát tervezni, ahol lehetőség van legelő vagy szántóterület esőztető öntözésére. Ahol öntözőtelepet létesíteni nem célszerű, de van lehetőség a trágyalé környezetszennyezés nélküli — nem haszontalan — elhelyezésére, ott lehet almos állattartó telepet létesíteni. Ahol viszont nem oldható meg a trágya és trágyalé mezőgazdasági területen való környezetszennyezés nélküli elhelyezése, állattartó telepet létesíteni nem szabad.

Musulin Béla

15