Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
szereink szinte mindegyik szakágazat területén, amelyek tapasztalataira támaszkodva a gyorsabb ütemű fejlődést reálisan tervezhetjük. 1976-os árakon számolva megbecsültük a hosszú távú vízgazdálkodás megvalósításához szükséges irányítástechnikai berendezések igényét. Ennek alapján 1990-ig összesen mintegy 5,2 milliárd forint értékű irányítástechnikai berendezést kell beruháznunk a meglevő üzemek és az új létesítmények automatizálására. Ez az összes eszközfejlesztés mintegy 2,5 százaléknak felel meg. Az irányítástechnika alkalmazása tömeges méretűvé a VI. ötéves terv második felére várható. Addig Köztudott: az ágazaton belül a vízkezelés-szennyvíztisztítás technológiáinak és berendezéseinek gyors ütemű tipizálását, egységesítését kezdtük el, amely megalapozza az egységes irányítástechnikai rendszerek széles körű alkalmazását. Nagy jelentőségű a vízgazdálkodás és az irányítástechnikai ipar együttműködésének rendezése. Ebben is előbbre léptünk. Az ágazat a GAMMA MŰVEK- kel hosszú távú együttműködési megállapodást kötött a közös műszaki fejlesztésre, létesítmények koordinációs vállalkozására és a szervizhálózat kiépítésére. Tervezzük az együttműködés kiAutomatikusan működő belvízi szivattyútelep elvégzendő feladatok így összegezhetők : — Egységes metodika alapján az egyes szakágazatoknál megépült irányítástechnikai rendszerek üzemét értékelni és a bevált rendszereket minősíteni, egységesíteni és tipizálni kell. Ennek érdekében szorosabbá és hatékonyabbá kell tenni a központi irányitó, üzemelő és kutató-fejlesztő szervek kapcsolatát. — Hosszabb távra kell kiépíteni a vízgazdálkodás és az irányítástechnikát gyártó ipar kapcsolatát, amely biztosítja a fejlesztés és szállítás feltételeit. — Az ágazaton belül meg kell teremteni az irányítástechnikai berendezések szakszerű üzemelésének, szervizének és javításának személyi és eszközfeltételeit. A meglevő irányítástechnikai rendszerek műszaki-gazdasági értékelése megkezdődött. Ebben úttörő szerepet végzett a Forrás Egyesülés Automatizálási Munkabizottsága, melynek eredménye alapján bizonyos ajánlások születtek egyes irányítástechnikai elemekre és rendszerekre. A VITUKI Műszaki-Fejlesztési Intézetében elkezdték a nagyobb telemechanikai rendszerek értékelését. Ennek alapján még az idén ezekre vonatkozó ajánlások is születnek. építését az érdekelt kisipari szövetkezetekkel is. A szakszerű üzemvitel és szervizhálózat kiépítésénél még csak néhány pozitív példát tudunk említeni. Külön ki szeretném itt emelni a Veszprém megyei Vízmű eddigi munkáját, amely minden szerv számára követendő példát mutatott. A fejlődést sok esetben és visszatérően jelentkező fékező tényezőkről említést kívánok tenni. Ez pedig a túlzott mértékű egyéni útkeresés gyakorlata. Szinte minden szervezeti egység csak a saját maga által „összehozott” irányítástechnikai megoldás jóságában hisz. Emiatt vállalnak sok esetben kis egységek is szinte emberfeletti fejlesztési, gyártási feladatot. E tendenciák egyrészről dicséretesek, másfelől viszont határozottan elítélendők. Végeredményét ágazati szinten egyértelműen csak negatívnak értékelhetjük. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a központi és a helyi fejlesztési munkánk a lehető legnyíltabb legyen. Minden érdemi intézkedésről, fejlesztési eredményről kapjanak az e területen dolgozó szakembereink kellő mértékű információt, legyen mód az eredmények közös értékelésére, amelyek alapján hatékony döntések születhetnek. Gerencsér Árpád Harmincéves a Duna-egyezmény A DUNABIZOTTSÁGOT a folyó menti államok képviselőinek 1948. augusztus 18-án Belgrádban megkötött nemzetközi szerződése hívta életre. A szerződést akkor Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és Ukrajna magas rangú diplomatái írták alá. Azóta, Ukrajna helyét a Szovjetunió képviselője foglalta el. 1960-ban pedig csatlakozott a szerződéshez Ausztria is. (Szakértői szinten az NSZK közlekedési minisztériuma is részt vesz a bizottság munkájában.) A belgrádi egyezmény nagy jelentőségű volt a part menti országok számára, mivel végre nemzetközi jogi érvénnyel szabályozta a dunai hajózást. A Duna ugyanakkor nem csupán a bizottság tagországainak folyója. Jelenleg közel 30 állam zászlaja alatt közlekednek a folyamon rendszeresen hajók. A belgrádi egyezmény aláírásakor az államok kötelezték magukat arra, hogy saját Duna-szakaszukat hajózható állapotban tartják. A nemzetközi szervezet feladatai természetesen évről évre bonyolultabbak lettek. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett a Duna vizén szállított árumennyiség és valószínűleg a jövőben még nagyobb fejlődés előtt áll a vízi szállítás. Elég csak arra gondolnunk, hamarosan hajózhatóvá lesz a Duna— Rajna—Majna-csatorna, s ezzel Budapest közvetlen kapcsolatba kerül az Atlanti-óceánnal. A Duna azonban nemcsak vízi országút A partjai mentén élők számára létfontosságú a folyam vize. Mind több Duna-vizet fogyaszt a mezőgazdaság, s több erőmű építését is tervbe vették. Jelenleg már működik a román—jugoszláv együttműködéssel épült Vaskapu erőmű, hazánk és Csehszlovákia hasonló nagy közös beruházást valósít meg a Nagymaros és Gabcsikovó közötti vízlépcsővel. Soknyelvű gárda dolgozik Budapesten a Benczúr utcában, a bizottság székházában. A szervezet hivatalos munkanyelvvé a franciát és az oroszt nyilvánította. A Dunabizottság tisztségviselőit, az apparátus munkatársait plenáris üléseken választják — három illetve hat esztendőre. Legutóbb ez év tavaszán volt tisztújítás a 26. ülésszakon. Ezen a tanácskozáson a Dunabizottság rendezte a dunai hajók és parti állomások rádióforgalmának problémáit. A márciusi budapesti tanácskozáson magyar elnököt választott a Dunabizottság — az elkövetkező három esztendőben Roska István külügyminiszterhelyettes áll a szervezet élén. A bizottság alelnöke V. Pavlov budapesti szovjet nagykövet, titkára pedig Victor Bolojan Románia magyarországi nagykövete lett. 17
