Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
A vízgazdálkodás célkitűzései az automatizálásban A tudományos-technikai forradalom korszakának egyik fő jellemzője a technológiai folyamatok magas szintű gépesítése, automatizálása. A mérésvezérlés és szabályozás terén nagy előrelépést jelentenek az intelligens központok, az üzemirányító kis számítógépek, mikroprocesszorok beállítása. Működtetésükkel az irányító ember részére lehetőség nyílik, hogy az egyes folyamatokat, azok egymáshoz való kapcsolatát mindinkább megismerje, s a programok tökéletesítésével az üzemvitel optimumát közelítse meg. Az elmúlt két évtizedben tanúi voltunk, hogy miként váltották fel a relés technikát a félvezetős logikai áramkörök, majd pedig hogyan vált tömegessé az integrált áramkörök alkalmazása. A nagy termet kitöltő irányító központok asztali dobozokká zsugorodtak, ám funkcióban többet tudnak biztosítani. A technikai eszközök gyors fejlődését csak úgy hasznosíthatjuk jól, ha egyre tökéletesebben fogalmazzuk meg az automatizálással szembeni követelményeinket, igényeinket. Megtaláljuk az igényeinket kielégítő fejlesztő-tervező és gyártó partnert. Megteremtjük az automatizálás eszközeinek üzemelési, fenntartási feltételeit. Az üzemelés tapasztalatait rendezetten visszacsatoljuk a tervezés-gyártás folyamatába. A vízgazdálkodás dinamikus fejlődése szükségessé teszi, hogy elsősorban a szolgáltatási technológiai folyamatokat kell automatizálnunk. A vízgazdálkodás terén az automatizálás széles körű alkalmazásának kényszerítő körülményei közül a legfontosabbak: — a szolgáltatási feladatok jelentős növekedése, — a szolgáltatás színvonalával szemben támasztott igény fokozatos emelkedése, — az üzemvitelhez szükséges munkaerő csökkentése. Ezek a vízgazdálkodás szinte mindegyik szakágazatánál jelentkeznek. A továbbiakban elsősorban a közüzemi vízellátás és csatornázás szakterületét emelem ki. Megítélésem szerint e két területen növekednek leginkább az igények és a feladatok. A szolgáltatási feladatok növekedésének ütemét a vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztésének terve (1975—1990) világosan megfogalmazza. A terv néhány alapcélkitűzése: — A közműves víztermelő kapacitást közel kétszeresére kell emelni, vagyis az 1975-ös 2,6 millió köbméter/nap kapacitást 5,1 millió köbméter/napra. A kapacitásnövelés mellett minőségi változást jelent a regionális vízellátó rendszerek kiépülése. — Közcsatorna-hálózaton 1975-ben naponta 2,1 millió köbméter szennyvizet vezettünk le, ami 1990-re várhatóan 4,3 millió/napra növekszik. — Különösen nagy feladatot kell megoldani a szennyvizek tisztítása terén. Biológiai tisztítást is elvégző szennyvíztisztító kapacitást közel hatszorosára kell emelni. Az 1975-ös 0,37 millió köbméter/nap kapacitást 2,0 millió köbméter/napra kell emelni. A szolgáltatás színvonalát számos értékkel jellemezhetnénk. Közülük az automatizálással szorosan összefüggő szempont: az ellátás biztonsága és pontossága, az ivóvíz legjobb minőségének, a szennyvíz legnagyobb mértékű megtisztításának biztosítása az adott technológiai berendezésekkel, az üzemelés fajlagos energia- és vegyszerfelhasználásának csökkentése. Mindezt úgy kell elérnünk, hogy közben a technológiai rendszereink bonyolultsága egyre nő. A népgazdaság munkaerő-nehézségei közismertek. Mégis indokoltnak tartom, hogy idézzek Bálint József „Termelékenység és munkaerőhelyzet a számok tükrében" című, a közelmúltban megjelent tanulmányából, mert úgy érzem, hogy még mindig nem reálisan számolunk a munkaerő-lehetőségeinkkel. „Nálunk 100 lakosból ma már 48 fő tartozik az aktív keresők közé... Ezzel az aránnyal a foglalkoztatottság olyan színvonalát értük el, amely tovább alig növelhető... A következő években a foglalkoztatottak számának igen kis mértékű növekedésével lehet csak számolni, sőt egyes években a demográfiai hullámnak megfelelően némi csökkenés is várható." A tanulmány szerint a munkaképes korú népesség alakulása a következők szerint várható: 1976-ban 6 240 000 fő, 1981-ben 6 190 000 fő, 1986-ban 6 140 000 fő, 1991-ben 6 210 000 fő. Látható, hogy a vízgazdálkodás minden korábbit meghaladó fejlesztésének időszakára a népgazdaság munkaerőlehetőségei tovább szűkülnek. Ha figyelembe vesszük, hogy a vízgazdálkodási létesítmények megépítésének jelentős részét, az egyre nagyobb értékű berendezések fenntartását, javítását az ágazatban dolgozóknak kell elvégezni, világosan kell látnunk, hogy az üzemelés gyorsan növekvő mennyiségi és minőségi feladatainak ellátásához érdemi munkaerő-növekménnyel nem számolhatunk. Egyetlen lehetőség az automatizálás széles körű alkalmazása minden olyan helyen, ahol a viszonylag kis beruházással jelentős létszámot takaríthatunk meg (például szivattyútelepek), továbbá ott, ahol a minőségi követelményeket csak további nagy munka-Veszprémi Vízmű üzemirányító központja 15
