Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-02-01 / 1. szám

750 millió m3-re növekedett (villamosenergia-ipar nélkül). Kedvezőtlen tendencia ipari szennyvizeinknél, hogy nő a bennük levő mérgező anyagok koncentrációja (kadmium, hi­gany, króm, nikkel, réz ...). 1.7 A lakosság vízigénye az 1950. évi 200 millió m3-ről 510 millió m3-re növekedett, mely­nek üteme nem mérséklődik. Ma a lakosság közel 50%-a él a vá­rosban, mely arány az ezredfor­dulóra várhatóan 70%-ra emel­kedik. Közismert, hogy a vízhaszná­latból közel azonos mennyiségű szennyvíz keletkezik. E szenny­vizek minőségileg sem olyanok, mint a korábban értelmezett kommunális szennyvizek, hiszen csak a mosószerekből évi 10 000 tonnát használunk, melynek ha­tóanyaga változó. 1.8 Minden mai szennyezőfor­rásnál veszélyesebb az, hogy a tisztításnál kivont szennyvíz­­iszap — amely koncentráltan tartalmazza a szennyező anya­gokat — iszapelhelyező telep hiányában a vízgyűjtőre szét­szórtan kerül, s ezzel beszeny­­nyezzük értékes vízadó bázisain­kat. Megoldása a vízikörnyezet­védelem súlyponti feladata. E néhány kiemelt pléda szem­léletesen bizonyítja, hogy a tár­sadalom, a gazdaság és a kultú­ra fejlődésével növekszik a víz­­gazdálkodással szembeni igény, amelynek kielégítése mind bo­nyolultabbá és költségesebbé válik, a vízgyűjtőt érő növekvő szennyezés miatt. A fejlődésnek már a mai szintjén is — a jövő­ben pedig még inkább — a víz­­gazdálkodás rendkívül összetett és sokszor ellentmondó igények kielégítésével segíti az emberi környezet és a természeti kin­csek megóvását, védelmét és fej­lesztését. Ha figyelembe vesszük a víz­igények mennyiségi növekedését (a mai 6 km3 vízhasználat 1990- ben 12 km3-re becsült) és a mi­nőség iránti fokozottabb igényt — melynek kielégítése nem le­het feltételes — megállapíthat­juk, hogy nehezebb, illetve bo­nyolultabb feladat lesz az ország vízigényét kielégíteni, mint ke­nyérgabonáját megtermelni. Míg 1950-ben a lakosság ke­nyérgabonáját 1,6 millió hektár termette meg, ma ehhez már 0,6 millió hektár szükséges és a termésátlag még fokozható. Kenyérfogyasztásunk növeke­dése pedig nem valószínű. Ha úgy tekintem, hogy 1950. évben a lakossági és ipari vízhaszná­lat 320 millió m3 volt, ma pedig 3,1 milliárd m3, a vízhasználat közel megtízszereződött, mely 1990-re még megkétszereződik. A növekvő mennyiség a változó minőségi követelményű víz­igényt arról a vízgyűjtőről kell biztosítanunk, amelyet vagy mi, vagy a fölöttünk levő országok beszennyeztek és tovább szeny­­nyezünk. Ez is megerősíti, hogy a kör­nyezetvédelmet a termelés prio­ritása mellett, a környezeti ele­mek valamennyiére kiterjesztve komplex módon kell vizsgálni és cselekvőén végezni, nemzetközi együttműködéssel a tágabb víz­gyűjtőn, hiszen azok a tenden­ciák, amelyek a hazai vízgyűjtő szennyeződésénél mutatkoznak, a vízrajzilag összetartozó orszá­goknál is hasonlóak. 2. A vízgazdálkodási ág környezetvédelmi feladatai A vízügyi ágazat már a Kör­nyezetvédelmi Törvény megje­lenése előtt — különösen a vizek minőségének védelmével — a környezetvédelem céljait is szol­gálta. A törvény megjelenése óta egyértelműbbé vált az ága­zat környezetvédelmi feladata és a vizek passzív védelme mel­lett az eddigieknél nagyobb súlyt kapott a vízminőségsza­bályozás, amely növelte a víz­védelem hatékonyságát. A környezetvédelmi törvény­ből adódóan a vízgazdálkodási ág környezetvédelmi jellegű feladata: — a vízkárok elleni védelem (ár-, belvíz, vízminőségi kár, erózió), — a felszíni és felszín alatti vizek védelme. Az ágazat általános tevékeny­sége kiterjed és hatással van: — a vízzel kapcsolatban, vagy kölcsönhatásban levő környezeti elemek (föld, levegő, élővilág) védelmére és fejlesztésére, — a természetvédelemre, — a tájvédelemre, — a települési környezetben a vízzel kapcsolatos infrastruk­túra feltételeinek megteremté­sére. A vízgazdálkodás előzőekben vázolt feladatát, amely hatással van a légkörre, talajra (alapkő­zetre és ásványi anyagokra) fel­színi és felszín alatti vizek mennyiségére és minőségére gyűjtőfogalommal „vízikörnye­­zet-védelemnek” nevezzük. 3. A vízkárok elleni védelem 3.1 Az ár- és belvízvédelmi feladatok egyértelműek, e tevé­kenységnek nagy múltja van. Rendszerei kiépültek, azok fenn­tartása és üzemeltetése az ága­zat kezében összpontosul. A jól 18 Olajszennyezés elhárítása merülőfal és perlit adszorbens alkalmazásával

Next

/
Thumbnails
Contents