Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-02-01 / 1. szám
működő irányító szervezet és védelmi létesítményei: — az árvízvédelmi töltések rendszere, — a lefolyásszabályozás létesítményei, — a lokalizációs vonalak, — a vésztározók és szükségtározók. A védekezéshez szükséges technikai eszközök, a védekezésben részt vevő szervekkel összehangolt mentési és kiürítési tervek rendelkezésére állnak. Egyszóval komplex az ár-, belvízkár-elhárítási rendszer. 3.2 A vízminőségi kár elhárításának rendszere — annak ellenére, hogy az utóbbi években sokat fejlődött — még nem mondható kifejlesztettnek, mert a váratlanul, vagy balesetszerűen — az emberi akarattól függetlenül, vagy éppen gondatlanságból jelentkező — előre nem tervezhető — vízminőségi károk elhárításában a legkülönbözőbb védekezési és kárelhárítási feladatok jelentkeznek. E szennyezéseknél nincs előrejelzés, a felkészülési idő minimális, ezért a védelmi szervezetnek szinte a tűzoltáshoz hasonlóan gyorsnak és ütőképesnek kell lennie. Az ipari tevékenység során főleg a gyártási, vagy szennyvíztisztítási technológiában bekövetkezett üzemzavar, meghibásodás következtében állhat elő meglepetésszerű vízszenynyezés, amely általában sav-, lúg-, olaj- vagy nehézfémsószenyeződés formájában jelentkezik. E csoportba tartozó szennyezőforrás gyakoriságát érzékelteti 1974—1976. évi szennyezések száma: súlyos jelentős kisebb jelentőségű 1974. 3 54 123 1975. 4 103 79 1976. 3 72 100 A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy — hazánk földrajzi fekvése miatt — az esetek nagyobb többsége külföldi eredetű. 3.3 Az eróziós károk jelentősége a nagyarányú kemizáció hatásaként megnőtt. Ma már Folyómeder elszennyeződése nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságban felhasznált műtrágyahatóanyagok döntő mértékben az erózió útján a talajrészecskékhez kötődve jutnak a vizekbe, ahol nagymérvű eutrofizálódást, növényi tápanyagfeldúsulást eredményeznek. A szakirodalomban eléggé egybehangzó adatok alapján mondhatjuk, hogy a műtrágyázás hatása a felszíni vizek eutrofizálódásában az erózió függvényében érvényesül, vagyis az erózió mérséklésével lehet az eutrofizálódási folyamatot csökkenteni. Az eróziós károk mértéke tehát lényegesen túlnő a korábbi értelmezés szerinti termőtalaj-veszteségen, a vízügyi műszaki létesítményekben okozott károkon, mert az eutrofizálódásban betöltött közvetítő szerepével a vízminőségi károk növekedésében szerepe meghatározó. 4. A felszíni és felszín alatti vizek védelme A felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelméről már a vízügyi törvény rendelkezett (1964. évi IV. törvény). Kiemeli, hogy „A vizeket minden olyan behatástól védeni kell, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát, természetes minőségét és öntisztulási képességét hátrányosan megváltoztatja”. A több, mint egy évtizedes munka eredménye, hogy vizeink szennyeződésének üteme mérséklődött. A környezetvédelmi törvény „A vizek védelme” című fejezete az előbbit megerősíti és határozottan kiemeli, hogy a tervszerű vízgazdálkodás keretében kell gondoskodni a vizek (illetve a vizeket érintő természeti erők) környezeti kártételeinek megakadályozásáról és a vizek védelméről. A vizek szennyezésének megelőzése mellett a törvény f oglalkozik a vízi járművek üzemben tartásával, a gyógyvizek védelmével, a védőterületek, védőidomok kijelölésével, valamint a vízgyűjtők szennyezésének megakadályozásával. A vizek védelme tehát túlnőtt a szennyvíztisztításon, hiszen érinti a vízgazdálkodás valamennyi szakterületét, ezzel a teljes vízgyűjtőt és kölcsönhatásban van a területen folyó gazdasági tevékenységgel és a védendő környezeti elemekkel. Mivel a vízminőség-védelemnek nincs olyan védelmi rendszere, mint a klasszikus ár-, belvízvédelmi szakágazatoknak, ezért a vízvédelem létesítményrendszerének kiépítése még a jövő feladata. Fejlesztésük és üzemeltetésük a létesítményeket kezelő üzemekkel, vállalatokkal, intézményekkel összehangoltan (ágazati irányítással és ráhatással) lehet hatékony. 19
