Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-02-01 / 1. szám

Vízikörnyezet-védelem

Korunk égető problémája, hogy az életszínvonal két fontos tényezője, az anyagi javak mennyisége és a környezet minősége között ellentétes kapcsolat áll fenn. A műszaki fejlődés és a technikai haladás, a termelés fokozatos növelése, a természeti javakat mind nagyobb arányban érinti, illetve veszi igénybe. Ezt az ellentétes hatást mérsékli a környezetvédelem, melyben a vízgazdálkodásnak meghatározó szerepe van. Ugyanis a környezetvédelmi célok megvalósításában a vízgazdálkodás átfogó és komplex rendszert alkot, mert a környezet egyik nagy területét a vízviszonyok rendezését teljesen magába foglalja, a társadalom és gazdaság viszonya, valamint a környezet többi elemei között (föld, levegő, élővilág, táj) — hatás folytán — kapcsolatrendszert teremt. A vízgazdálkodás tehát mint nagyfokú komplexitással bíró környezeti faktor kiváló szervezeti bázisa a környezetvédelemnek, szervezeti önállóságuk mellett is.

1. Környezeti ártalmak,

környezeti terhelés

Tekintettel arra, hogy a zajártalmak kivételével minden szennyezés a talajon keresztül érinti vizeinket, vizeink tisztasága nagyban attól függ, hogyan tudjuk befolyásolni a vízgyűjtőn folyó gazdasági tevékenységet a környezetkímélő technológiák irányába. (Hangsúlyozva a gazdasági növekedés elsődlegességét.)

Néhány hazai példa minden elméleti fejtegetésnél szemléletesebben érzékelteti a környezet terhelését — annak változását -—, amely a társadalmi és gazdasági fejlődés következtében érinti az élővilágot és magát az embert is.

1.1 Társadalmi, gazdasági fejlődésünkkel arányosan nő energiatermelésünk és fogyasztásunk, amely fokozottan veszi igénybe a környezetet. Az energiahordozók felszínre hozatala és átalakítása, a rekultiváció elmaradása miatt, térségeket szennyez be és tesz tönkre. Az atomerőművek építése vizeink minőségét elsősorban hőszenynyezéssel rontja. A Paksi Atomerőmű első ütemének üzembe helyezése 120 m3/sec, második üteme további 80 m3/sec hűtővizet igényel. (A villamosenergia-ipar évi vízhasználata 1860 millió m3.)

1.2 A felszíni bányászat és ipar szennyezése megdöbbentően növekszik. A vízgyűjtőn tárolt bányászati és nehézipari hulladékok (bányameddők, salakhányók, pernyék) mennyisége 250 millió t. Zagyok, iszapok mennyisége 20—25 millió t. Például Tatabánya térségében évi

1,1 millió t pernye és 40 ezer t por jut a levegőbe, innen a talajra, illetve a vízgyűjtőre, amely beszivárgás vagy lesodrás útján szennyezi vizeinket. (Tatabányán több, mint 900 főt kezelnek légzőszervi megbetegedésben.)

1.3 Kőolaj-felhasználásunk évi 10 millió t, melyből ha a szállítás, elosztás, használat során csak fél százalék kerül a vízgyűjtőre, ez évi 50 ezer t szenynyező terhelést jelent.

1.4 A mezőgazdaság három fő növényének termésátlaga:

Év

búza

kukorica

cukorrépa

q/ha

1950.

14,6

20,5

224

1970.

21,3

33,8

287

1977.

40,5

49,0

380

1.5 Vágóállat-termelésünk az 1950. évi 840 ezer tonnáról 1,8 millió tonnára növekedett. Közismert a koncentrált állattartó telepek vízszennyezése és ennek környezeti ártalmai, valamint a vágóhidak nagy mennyiségű szennyvíz-kibocsátása. Az állattenyésztés évi vízigénye 370 millió m3, 1990 várható mennyisége 670 millió m3/év. A trágyalé hasznosításában, ártalommentes elhelyezésében még csak kezdeti eredményeink vannak.

1.6 Az ipar frissvízhasználata az 1950. évi 120 millió m3-ről

Növényvédőszerrel szakszerűtlenül történő permetezés következménye

17