Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-06-01 / 3. szám
Tenger, anyag, környezet A Déli-sark Földünk egyik legridegebb térsége. A Föld tömege és a sarkvidék között hatalmas, mintegy 4,5 kilométer vastag jégtakaró terül el. Egész a Tűzföld szélességi fokáig húzódó tengeri térségben zajló jég hullámzik és a hőmérséklet ingadozása a 90 °C-ot is eléri. A szél itt 300 kilométer körüli óránkénti sebességgel száguldozik és néhány szakemberen, tudományos dolgozón kívül egyetlen lény sem található. Az Antarktisz kincsei ma még nagyrészt feltáratlanok, de már közismert, hogy a térségben roppant tömegű energiahordozót és érctömeget zár magába a Föld, amelyeknek nyomait azonban már jóval korábban felfedezték. Ásványolaj, arany, urán, ezüst, vas, mangán, molibdén, króm, réz, nikkel és ólomlelőhelyekre bukkantak, amelyeknek kiaknázása a klíma és egyéb nehézségek közepette technikai eszközök és módszerek híján ez idő szerint még igen súlyos akadályokba ütközik, amelyeket azonban előbb-utóbb elhárítanak. A zajló jég alatt hal-, rák-, kagylófajták felmérhetetlen tömege él, amelyből az állomány veszélyeztetése nélkül évente 50 millió tonna volna kifogható. Olyan mennyiség ez, mint a tengerből ma világszerte ejtett hal-, kagyló- és rákzsákmány teljes mennyisége. Kié legyen e mérhetetlen vagyon? Kié legyen a terület, amelynek nagysága tízszer akkora, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország együttvéve. Az Antarktisz népszövetségi státusza a mai napig sincs rendezve. Hét állam támaszt igényt, éspedig: Argentina, Ausztrália, Chile, Franciaország, Nagy-Britannia, Üjzéland és Norvégia, amely államok érdekei bizonyos mértékben keresztezik egymást. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok ezeket az igényeket nem ismerik el, jóllehet a két szuperhatalom semmiféle igényét nem jelentette be e területre. A harmadik világ országai azonban „az emberiség e közös örökségének” deklarálják a térséget és feltételezett kincseiből okvetlen részesedni kívánnak. Ilyen vitákra a tengerjogi konferenciák során számítani kell, ami természetesen semmiképpen sem növeli a tényleges vagyon tömegét. De vajon az energia és az élelmiszerekért folytatott tülekedés során ki lesz, aki az Antarktisz térségét megvédelmezi? A Déli-sark emberkéz káros hatásaitól érintetlen és egyéb szennyező tényezőktől ma még teljesen mentes terület. Ameddig ez az állapot megőrizhető, az Antarktisz a tudomány szempontjából is igen nagy jelentőségű térség. Olyan jelenségek, amelyek a Föld más területén is megtalálhatók, e térségben egyszerűbb módon hozzáférhetők. Ilyenek például a tengeráramlatok, légköri jelenségek, klimatikus változások, a Föld magnetikus erőtere, valamint a nap hatása erre az erőtérre. Ezenkívül a zajló jég alatt is vannak életformák, amelyek másutt az emberi tevékenység áldozatául esnek avagy estek. Az Antarktisz ökológiai védelmére egyszersmind azonban a térség felkutatására, adott esetben pedig gazdasági kiaknázására 1959-ben 12 állam írt alá szerződést, az úgynevezett Antarktisz szerződést, amely két esztendő múltán hatályba is lépett. Ezek az államok: az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Belgium, Norvégia, Ausztrália, Üjzéland, Argentína, Japán, Chile és Dél-Afrika. Ehhez az úgynevezett Antarktisz klubhoz utólag Lengyelország is csatlakozott. A szerződés a 60. szélességi foktól délre eső területre vonatkozik. A szerződés tiltja az aláíró hatalmaknak mindennemű katonai támaszpont létesítését, megtiltja az aláíró hatalmak számára katonai gyakorlatok tartását, atomrobbantás végrehajtását. Az aláíró hatalmak bármelyikének joga van a területen a partner államok által berendezett állomások, berendezések földről vagy levegőből való ellenőrzésére. A kutatás szabad, de ennek eredményeit a partnerekkel rendszeresen ki kell cserélni. A szerződésben rögzített területi igények nem prejudikálnak. Üjabb területi igényeket a szerződés 30 éves időszakában az aláíró hatalmak közül senki sem támaszthat. A szerződő államok a függő kérdések megvitatására minden második évben tanácskozásokat tartanak. Az Antarktisz klub nemrégiben Londonban lezajlott három hétig tartó 9. konzultatív ülésszakán az Antarktisz gazdasági kiaknázása és a környezetvédelem problémáit vitatták meg. A kiaknázás ugyanis nemcsak az érintett hatalmak, hanem a harmadik világ országai között is sok vitára alkalmat adó kérdés. Bőven akad véleményeltérés az aláíró országok között, amelyeknek elsimítása nem csekély energiát von el a gyakorlati feladatok megoldásától. Egyik-másik aláíró ország képviselői újabban a tulajdonjog végleges rendezését szorgalmazzák, szemben azokkal, akik a szabad mozgás hívei az Antarktisz egész térségében és akik annak idején ezért a tulajdonra igényt sem jelentettek. Londonban az ülésszak során végül abban állapodtak meg, hogy mint az eddigi gyakorlatban, a tulajdonjog kérdésének megvitatását a szerződés lejártáig befagyasztják. E döntés némi remény arra, hogy a térség kincseinek felosztásában időközben méltányos, a fejlődő országok érdekeit is méltányló álláspont alakulhat ki és újabb világpolitikai válsággóc kialakulásának elejét vehetik. A harmadik világ országainak részesedési jogát mindenképpen, még akkor is kodifikálni kell, ha pillanatnyilag a kiaknázás technikai megoldásához legelemibb eszközeik is hiányoznak. Lehetővé kell tenni számukra, hogy például akár a halászati zsákmány, akár ásványi nyersanyag-részesedésüket érdekeiknek megfelelő módon fejlettebb országok piacán értékesítsék és az így szerzett bevételből mezőgazdasági vagy ipari beruházási javakat vásároljanak. Konkrét megállapodás jött létre, amely szerint az ásványvagyon kiaknázása csak akkor kezdhető meg, ha a környezetvédelmi intézkedések terén minden részletkérdésben eljárási kódexet fogadtak el. Életbevágóan fontos e kódex elkészítése és alkalmazásának legszigorúbb ellenőrzése, mert különben az Antarktisz is elszennyeződik, élővilága kipusztul és a térség környezetviszonyai olyanná válnak, mint egyes part menti országok egyre inkább kloakára emlékeztető térségei. Egyes országok, így többek között a Szovjetunió, valamint a Német Szövetségi Köztársaság már e napokban is siettetik az Antarktisz körüli vizeken való halászat és a rákfogás kérdéseinek rendezését. Ezeknek az államoknak hatalmas halászflottája — jóllehet a Német Szövetségi Köztársaság nem. is tagja az Antarktisz klubnak — már napjainkban is mérhetetlen mennyiségű halat, rákot és kagylót, közöttük olyan halfajtákat zsákmányolnak, amelyek finomra őrölve szardella módjára feldolgozhatok és kenyérre kenve hidegen fogyaszthatok. A nemrégiben Londonban lezajlott konzultatív konferencián határozatot fogadtak el, amely szerint ez év márciusában Camberrában megbeszélést tartanak. Ennek során az Antarktisz térségének vizein a hal-, kagyló- és rákhalászat kérdéseit kívánják rendezni. A jelekből ítélve az érdekeltek egyre több hajlandóságot mutatnak az évenkénti halászzsákmány mennyiségi csökkentésére, felismerve a veszélyt, hogy a mai túlhalászás, a holnapi szerényebb zsákmány realitását is veszélyezteti. A konferencia végül is megállapodott abban, hogy az ásványi anyagok kiaknázásának kérdéseit csak az eljáráskódex megalkotása után tűzik napirendre. Ennek alapját abban látják, hogy behatóan felderítik, vajon az ásványi anyagok belterjes kitermelése miképpen hatna az egész Antarktisz környezetének alakulására. Egy kísérleti bizottság feltételezése szerint ennek kidolgozására mintegy tíz esztendő szükséges. További tíz esztendőt szánnak a szakemberek a kiaknázás munkatervének elkészítésére. Mindezek után mintegy húsz esztendő múltán láthatnak hozzá majd a tényleges kiaknázás mun118
