Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
UJ NEWEL, UI ZÁSZLÓ ALATT! A „Szolnoki Vízügy—Dózsa Sportegyesület” közgyűlése február 22-én megtárgyalta 1976. évi tevékenységét, megjelölte 1977. évi elképzeléseit, jóváhagyta a középtávú fejlesztési tervét, ugyanakkor döntött nevének, zászlójának megváltoztatása ügyében is. A Szolnoki BM-szervek ugyanis — központi döntés alapján — nem tudják vállalni az egyesület további támogatását. Az Országos Vízügyi Hivatal, a MEDOSZ KB és a szolnoki vízügyi szervek — a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a Tiszamenti Regionális Vízgazdálkodási Vállalat, a KE VITER V és a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat — vállalták az egyesület „támogatását, ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy az egyesület új neve: * Ь SZOLNOKI VÍZÜGY SE legyeh. Az egyesület működésében — jelenlegi nevének kimondáséig — 27 esztendő telt el. 195(Moen Szolnokon két egyesület, a Szolnoki Dózsa és a Vízügy SE egymástól függetlenül alakult meg. A Szolnoki Dózsa születésénél megjelentek az ékkor még fiatal vízilabdázók és úszók, akikről talán senki sem gondolta volna, hogy egy sportág legmagasabb csúcsait is elérik. A vízilabdázók — köztük Boros, Kanizsa — hasznos eredményei adták meg a Dózsa egyéni arculatát. Más körülmények között szerveződött a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság sportegyesülete. Tevékenysége a tömegsportra irányult. Sportot szerető lelkes sportbarátok verbuváltak alkalmi csapatokat, szervezték a versenyeket. Szinte a semmiből alakult ki többek között például az asztalitenisz-szakosztály. Az egyesület igazi érdeme azonban az, hogy Szolnokon tömeg-, majd később versenysporttá válhatott a kajak-kenu. Ebben Várkonyi Gézának, a KÖTIVIZIG dolgozójának volt igen dicséretraméltó szerepe. Az évek múltával fokozatosan változott a kép, a szolnoki sportolók helyzete lassan, de biztosan javult. Sokan emlékeznek Szolnokon arra az időre, amikor a Damjanich uszodában még akkora helyiség sem volt, amelyben a játékosok együtt lehettek volna. A taktikai megbeszéléseket egy fa alatt tartották. Az értékes díjakat pedig nem tudták megérdemelt helyére tenni, mert nem volt még egy szekrényük sem. Azóta a Víz- és Csatornamű által üzemeltetett uszodában irodák, tanácsterem, orvosi rendelő, bírói öltöző épült. De ez már nem a múlt, hanem a jelen, az időközben fúzióra lépett két egyesület közös krónikájához tartozik. A Szolnoki Dózsa és a Vízügyi Igazgatóság sportegyesületének vezetői 1973-ban végrehajtották a már A Szolnoki Vízügy SE zászlója korábban érlelődő tervet: a .két egyesület — az eredményes együttműködés és a közösen elérhető jobb eredmények reményében — egyesült és Szolnoki Vízügyi-Dózsa SE néven folytatta most már közös tevékenységét. Szakosztályaink munkája — az asztalitenisz kivételével — vízzel kapcsolatos. Tevékenységük sok szép eredményt hozott az egyesületnek, Szolnok városnak, a vízügyi szolgálatnak, de még hazánknak is. Vízilabdában az 1954—64-ig terjedő időszak volt kimagaslóan eredményes. Ebben az időszakban a felnőtt csapat az Országos I. osztályú Bajnokságban hat esetben (1954, 1957, 1958, 1959, 1961, 1964) lett első! A csapat játékosai közül többen kerültek a magyar válogatottba, európai és világversenyekre. Olimpiai bajnokaink: Hasznos István (1952), Kanizsa Tivadar (1956, 1964), Boros Ottó (1956, 1964). Utánpótlás-csapataink a közelmúltban érték el kiemelkedő eredményeiket. Egy ifjúsági, három serdülő és két úttörő korcsoportú magyar bajnokságot nyertünk. Sajnos, az utánpótlásként nevelt játékosak csak kis számban maradnak — felsőfokú intézmény hiányában — felnőtt csapatuk erősítésére Szolnokon. Úszásban az 1950-es és az azt követő évek voltak eredményesek. A vízilabdázók sikeres szereplése ösztönözte úszóinkat, de vízilabdázóink Versenyben a kajakosok 36
