Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

személyes lakókocsiját becézik. A „szekértáborhoz” tarto­zik még egy kocsi, mely étteremként és kultúrteremül szolgál, mivel itt a televízió. Jellemző azonban a nehéz, fárasztó munkára, hogy az oly népszerű Kántor című filmet összesen két gépész nézte végig az egyműszakos brigádvezetőn, üzemanyagoson és gépirányítón kívül. Érthető: a brigád fele éppen dolgozott, másik fele pedig aludt az éjszakai munka előtt. Az ebéd remek, elegendő, a túrkevei téesz konyhájáról hordják naponta, s az „éflkezőkocsiban” igazán családias a légkör, ha a körülmények nem is első osztályúak: csajkából kanalaz­zák az első és második fogást egyaránt, akinek nem jut ülőhely, az állva, kezében tartva az öblös edényt. Köz­ben megy az élcelődés: hogy Szekeres azért kopasz, mert a haja nem bírta a vizet; egy sovány gépészt azzal ugratnak, a combja olyan kemény, ki lehetne rajta kala­pálni a kaszát. Egy másik sovány gépésznek: „Nyáron kisült a zsírod és nem tudsz meghízni, pedig szívlapáttal hányod befelé a kaját!” Amikor a kövér Törőcsik János panaszkodik, hogy milyen sok gyógyszert írt neki az or­vos, rögtön kész a válasz: „Azt hitte biztosan, hogy egy hízónak ír tápot..Nem folytatom a példák sorát, a lényeg az, hogy ilyen légkör csak jó közösségben lehet. A Haladás brigád jó közösség, márkás neve van. Es­ténként a 25 emberből fcb. hét olvas Cseh Lászlóval és Törőcsikkel az élen. A többiek — akik nincsenek mű­szakban — kártyáznak, beszélgetnek. Miről? Van né­hány „rázós” beszédtémájuk. Szűcs Sándor gépkocsi­­vezető: „November elején lehetett, amikor a szerelővel bent voltunk Szolnokon a Gépüzemben. A szerelő szólt, hogy nézzem micsoda cuccokat selejteznek. Vattaruhák, pokrócok, esőkabátok, gumi- és bőrcsizmák, bakancsok. A legjobban akkor háborodtunk fel, amikor a selejte­zés vezetőjét megkérték a szállítási üzem rakodói, hogy adjon nekik a cuccokból, mert nem elég amit kapnak. Ugye, aláfekszenek a trélernek még sáros időben is, évente két ruha is lerohad róluk. Nem adtak nekik. Biz­tosan így kellett tenniük, mert így írja elő a paragra­fus. Persze, becsülöm a trélerek vezetőit, mert loptak a rakodóknak.” Vége a műszaknak ... A másik beszédtéma pénzzel kapcsolatos és ez jó al­kalom arra, hogy a Vízügyi földmunka-gépészeinek átlagkeresetét közöljük egyúttal: 1965-ben 2177 forintot, 1970-ben 2933 forintot; 1976-ban pedig 4320 forintot tar­tanak nyilván. Ez ma már elég csinos összegnek látszik, ha a tarábbiákfcal hasonlítjuk össze. A vízügyi szkrépe­­resék azonban nem a hat vagy tizenegy évvel ezelőtti adatokkal hasonlítgatjáik pénzüket, hanem az ugyancsak a Nagykunsági főcsatornán, közvetlenül közelükben dol­gozó, s ugyanazt a munkát végző Földgép Vállalat szikré­­pereseinek síktáival. Én is őrzök egy földgépes el­számolási utalványt, mélyen a végösszeg csaknem eléri a 9 ezer forintot? De tudok a vízügyi emberek kezén forgó hasonló papírokról, melyek bizony 10 ezer körül „beszélnek”. „Ugyanazon munkáért dupla pénz?” — töp­rengenek az emberek, egyúttal az elmenetelt is fontol­gatva. Elmennek? Maradnak? Fontos kérdés, hiszen a Hala­dás brigádban egy gép most is áll: két gépvezető kellene rá. Nincs. Körmendi Lajos (Folytatása következik) Bánki Donát brigád az OVH-ban Az OVH gépkocsiicsoportjánál Bánki Donát néven 18 tagú szocia­lista brigád alakult. A gépkocsivezetők 1974 óta dol­goznak már versenymozgalom kere­tében ; az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács által szervezett „Ve­zess Baleset Nélkül” versenyben. Célja a biztonságos közlekedés, a balesetek számának csökkentése. Ez a versenymozgalom bevált, 1976-ban a gépkocsicsoport oklevelet, és az OKBT által felajánlott ezüst serle­get nyert. Ugyanakkor a csoport dolgozóiban felmerült az igény a szocialista munikaverseny-mozgalom fejlettebb formája iránit. Úgy döntöttek, hogy ez a szocialis­ta brigádmozgalom, amely a hármas jelszóban foglalt célkitűzések meg­valósítása során sok más mozgalom, munkaakció, alapja is lehet. Ugyan­akkor résztvevőit állandóan és kö­vetkezetesen jobb munkára ösztönzi, a „szocialista” címet elnyert brigád pedig további munkasikerekkel igyekszik kiérdemelni a mozgalom magasabb kitüntetési fokozatait. A csoport dolgozói tudják, hogy ebben a munka verseny-mozgalom­ban a résztvevőknek a kötelezett­ségként elvárt teljesítménynél többet kell nyújtaniuk. Részt vesznek a munkahelyi és lakóterületi társa­dalmi munkaákciókban, saját érde­keinek, illetve a közösség elvárásai­nak megfelelően fejlesztik általános és szakmai műveltségüket. Versenyfelajánlásaik, célkitűzéseik konkrétak és reálisak, azokat a gaz­dasági vezetés a dolgozókkal együtt határozta meg nagy vonalaiban, így a formális jelenségek kiküszöbölhe­tők, megvalósításuk a dolgozók akti­vitásának függvénye. További célja a szocialista munka­­verseny-mozgalomnak a csoport dolgozói szocialista tudatának fej­lesztése. Ilyen alapvető jellemző a közös­ségi tudat kialakulása. A közösségi tudat és életmód közösségekben ala­kul és fejlődik, a munkában meg­valósuló közösségi kapcsolatoknak pedig meghatározó szerepük van, így a szocialista brigádmozgalom­nak is. Mindennek jegyében vállalta a brigád a kötelező üzemanyagnormák betartását. Vállalták, hogy a két kö­telező műszaki szemle között a kar­bantartási munkákat elvégzik. Több irányú társadalmi munkák valóra váltását is bevették a vállalásba. A brigád tagjai közül négyen tovább­tanulnak, illetve részt vesznek a po­litikai oktatásban. Úgy gondolom, hogy ebben a moz­galomban a verseny mozzanata má­sodlagos, a fő cél az, hqgy a brigád tevékenységében mindennapi fel­adatként jelen legyenek a fentiek­ben vázoltak: az új, szocialista élet­mód kialakítása, meggyökereztetése. Biztos, hogy ha ezeknek a célkitű­zéseknek a szellemében dolgoznak, a siker nem marad el. Bus László 35

Next

/
Thumbnails
Contents