Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

Persze, a kubikosok nem is hálátlanok. Régi hagyományaik közül megőrizték tartásukat és összetartozásukat, s lassan új hagyományaik támadnak: a szocialista brigádmozgalom annak minden előnyével. Tehát megőrizték a kubikosbanda munkaerkölcsét, de a kubikosbrigád már tanul, társadalmi munkát végez, színházba jár és így tovább. Átnéztem egy brigádnaplót, igaz, nem kubikosokét, hanem a technikusokból, műszakiakból álló Móricz Zsigmond szocialista brigádét Kisújszálláson. Többfelől megnyugtattak, hogy az itt idézettekhez nagyon hasonló bejegyzéseket találnék bármelyik naplóban.

„Az 1975. szeptember 8-án tett vállalásunkat az anyagtakarékosság jegyében 60 ezer 709 forintban teljesítettük. Kisújszállás, 1975. december 18.” Másik: „Brigádunk az NK—III. főcsatorna 9. számú műtárgy újításért kapott díjból Szolnok város jubileumi emlékművének létesítéséhez 8 ezer forint összeggel hozzájárult. 1975. december 24.” Egy idei vállalásukban előrébbhozták a Nagykunsági főcsatorna egyik szakaszának átadását, s kétszázalékos megtakarítást terveztek. Teljesítették.

Több legyél, mint apád

i

„Ide emberfia nem jön. Kubikosnak? Mindenki tanul, mindenki bíztatja a sarját, hogy tanult, több legyél, mint apád / Az én fiam lakatos, de mindig mondom neki, hogy leérettségizni, újabb szakmát tanulni, ne elégedj meg ennyivel! Mindezt a kenderesi brigádvezető, Erdei Mihály mondta. De hozzátette, hogy ezelőtt a kubikos a fiára hagyta a talyigát, ma pedig mindegyik taníttatja: ejgyiik szakmát tanul, másik technikumba jár, de a Csótai Lajosné például egyetemre készül. A tiszaszenitimred Márton István sem ismer már kubikos dinasztiákat, viszont a témához van szava. „Az én nagyobbik gyerekem szakközépiskolába jár, de az összes kubikos arra töri magát, nehogy a fia kubikos legyen”.

Persze, nemcsak az ivadékok, hanem maguk a kubikosok is elpályáznak, főleg a fiatalabbja. Gépekre ülnek, tanulnak. A cibakházi Vígh József szerint „még ha kubikos marad is az ember, manapság már szégyen a hat elemi.” Ő is tanul, s jó néhány társa. Érdemes megnézni a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kubikosainak iskolázottságát. A 458 kubikosból 337 nem végezte el a nyolc osztályt, 74 elvégezte, tanfolyami végzettséggel rendelkezik 46, s mindössze egyetlen kubikos végzett szakmunkásképzőt. Ezek a számok azonban akkor mutatják a reális képet, ha mellé írjuk, hogy a kubikosok közül jelenleg ketten tanulnak középiskolában, huszonkilencen az általános iskolában. És még felsorolhatnánk, hogy 1972 óta 14 lett könnyűgépkezelő, 13 vasszerelő, nehézgépkezelő 2 stb. Tizenkétféle tanfolyamot végzett el 1972 óta 130 kubikos, akiknek egy része azóta új szakmájából él.

A kubikosság tehát tanul, feljebb lép, kivesztek a kubikos dinasztiák is, helyette már megjelent ugyanez a szkrépereseknél: a Kalmár brigádban négy Ádám dolgozik, az apa, két fia, és egy rokonfiú. S a hajdani valóságos kubikosfalvak: is másból élnek. Pedig, hogy voltak ilyenek, arra Donkó Rajmund, szkréperes brigádvezető a tanú. „Jászladányból még 1947-ben is — előtte pedig még inkább —, éjjel nulla óra ötkor vonat indult Pestre, vitte a kubikosokat a Keletibe. A vonat a faluból indult, nem szállhatott fel rá más, a kubikosok nem engedték fel, nagyon szervezettek voltak. Szeretett volna utazni, egy-egy asszony piacozni, de csak úgy mehetett, ha valamelyik kubikos a pártfogásába vette.”

Szerencsére egyre többet elvégeznek a gépek a kubikosok egykori teendőiből: a különféle kotrók, szkréperek (földgyaluk) és egyéb földmunkagépek száma a KÖTIVIZIG-nél 1965-ben 55 db; 1970-ben 73 db; 1976- ban pedig 103 db. Ezek egy részén régebbi kubikosok ülnek. Például Ladányi Kálmán, tiszaszentimrei „vizes”.

„Vízeresztő gyereknek jöttem a Vízügyhöz 1952-ben, hat osztály után, mivel nem szerettem tanulni. A katonaság után kubikos lettem Patonai József brigádjában. Majd ’61 körül kezdtek a kubikosok univerzálisak lenni, akkor elküldték fűrészes tanfolyamra. Mikor nem volt fakitermelés, kubikoltam. Egyszer kitalálták, hogy drága a gaz irtása kiskaszával, vegyszerezzünk! En voltam a legfiatalabb: eridj, Kálmán fiam! Ezt is kitanultam, vegyszereztem a csatornákat vagy három évig. Akkoriban nemigen lehetett kismotorkezelőt kapni: Kálmán, nem mennél? Hogyne mennék! Szívattam a kubikosok csatornaszelvényéből a vizet. Hatvannégyben traktoros iskolára mentem, attól fc\gva végeztem én mindenféle munkát. Egyszer kaptam egy MTZ traktort. Borzasztóan örültem, mert mindenem a gumis gép. Fuvaroztam, kaszáltam a géppel, talajmunkáztam ... Majd rátették ezt a Vavee-t, azóta csatornát tisztítok a géppel. Ötödik éve hajtom az MTZ-t, de még semmi baja nem volt. Nem mondom, hogy eldobott gyerek vagyok, mert megbecsülnek, de én is megteszem, ami egy traktorostól telik. Mert ha valamiért nem dolgozhatok a géppel, beállók kubikolni. Most a hetedik osztályt végzem, mivel szeretném letenni a nehézgépkezelői vizsgát is ... Csak az a baj, hogy két éve a gyomromra ment az ideg: veszélyes a munkám, 20 centire megyek a csatorna szélétől, beakasztom a kanalat, húznám, a gép meg csúszna a mederbe. Most is mondta az orvos, szálljak le a gépről... De ha annyira szeretem!”

A következő részben érdemes lesz mélyebben megismerni egy olyan földmunkás életét, aki őrzi a parasztok munkaerkölcsét, a kubikosok tartását, de birtokosa a szkréperhez szükséges szakmai ismereteknek is.

32