Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
Átváltozás Harminchét évvel ezelőtt még így épült a tiszafüredi öntöző főcsatorna A tiszafüredi öntözőrendszer volt az első jelentősebb adalék Széchenyiék álmához. A korabeli sajtó még a második világháború árnyékában is tud lelkesedni, hogy „Nyolcvanezer katasztrális hold föld válik termőképessé vagy hoz jobb termést az öntözés révén a gazdájának és a munkásnak, aki míveli”. Aligha hihető azonban, hogy a fasizálódó úri Magyarorszáig a .munkás kedvéért építette a 37 kilométeres főcsatornát és mellékágait. Az 1200 kubikos sokkal inkább a Horthy-birtok és a többi Tisza menti nagybirtok hasznáért izzad, s „Öfőméltóságának” szól a Független Kisgazda című lap lelkes beszámolója is 1939. július 23-án. Bármilyen lelkes a riporter, a kubikosok nehéz munkája csak elősejlik a sorokból: „Korán hajnalban kezdi a munkát az óriási sereg. Késő estig serényen folyik a munka, a bérek átlagos napi két pengő körül mozognak. Kilométer hosszúságban kígyózik a földmunkások végtelen sora, nyikorog a targonca, vájja a csákány, meg az ásó a földet, szórja a lapát, s napról-napra jobban kibontakozik a hatalamas arányú építkezés képe”. Az 1945 előtti kubikoséletről azonban érdemesebb, szavahihetőbb tanúkat idézni, például a már megszólaltatott Németh Lászlót. „Hétfőn a hátamra kötöttem a kenyeret, kiballagtam a Villogóhoz, egész héten kint aludtunk valami tanyában, a ló faránál. Reggel, amint láttunk, már dolgoztunk, délben főztünk, kubikoltunk estig, amíg láttunk. Kenyér, szalonna, hagyma, lebbencs, paprikáskrumpli: ez nem változott egészen addig, míg kezdték naponta hazahordani a kubikosokat.” A kubikosmunka és mentalitás lassan változott meg a felszabadulás után. Jóllehet már nem kizsákmányoló és kizsákmányolt állt szemben egymással, de ha a kubikos nem találta meg a számítását, nem állt bele a szelvénybe; ha kevesellette a pénzt, bizony szikrázott a levegő; s a technikus esetleges „tévedéseinek” ellensúlyozására különféle furfangokkal élt. Minderről egy cibakházi kubikos brigádvezető, Vigh József beszél. „1953 óta kubikolok. Akkoriban egy-egy munkára szerződtünk, mert a Vízügy 1959-ig nem tudott állandó foglalkoztatást biztosítani. Amikor nem volt kubik, gazdálkodtam: ha szóltak, összeszedtem az embereket, és építettük a csatornákat. Mindent kézzel. Volt olyan új csatorna, hogy egy ötvenméteres szelvényből ezer köbméter földet is ki kellett termelni, nagy tetőnyítás, mélyről hánytuk a földet hat-hét karral: az én csuklóm is ott ment tönkre. Laktunk lakókocsiban is 1960 után, de nem szerettük: nyáron meleg, télen az alsó ágy hideg, a felső meleg .. . Állandóan követeltük, hogy naponta szállítsanak haza, mert a lakókocsiban mi ment? Örökké paprikáskrumpli meg krumplipaprikás ... — Ma is egységesek a kubikosok. Egyszer egy kubikgödörben ástunk lecsapoló csatornát. Vagyis csak ástunk volna, de nem álltunk bele. Bakhátak lapultak a gödörben, s ez komoly eltérést adott köbméterben. Utánaszámoltam, szóltam a technikusnak, mérje újra, mert nem stimmel. Utánamért, igazuk volt. Akkor beálltunk a szelvénybe. Régen különféle furfangokat alkalmaztak. Szóval csaltak. A munkagödröt havonta mérték, a kubikosok hagytak e célra bikákat (babákat), földoszlopot ugye. Levették a tetejéről a gyepet, aláraktak még vagy 30 centi talajt, gyönyörűen visszatették a gyepsapkát; bizony sokat jelentett köbméterben, hogy ez alapján mérték a teljesítményünket ... Vagy szintezéseknél, amikor a technikus a terepet mérte, a kubikos a léc alá nyomta csizmáját. Máskor kitűzték a csatorna tetőnyitását, ők meg beljebb rakták. Ugye, így nyerték a köbmétereket... — Az biztos, hogy mi egy lapát földet sem dobtunk ki ingyen. Megvettem a normakönyvet. Hány éjszakámba került, mire megtanultam olvasni a terveket, s használni a számokat! Néha mint akit a villám vágott ki az ágyból, úgy ugrottam ki, mert rájöttem valamire ... Persze, mindez lassan elvesztette a jelentőségét, mert a hatvanas évek derekán erősen átalakult a kubikmunka, ahogyan több lett a földmunkagép. Elkopott a hagyományos földmunka, több lett a műtárgyépítés, és mi egyszercsak azt vettük észre, hogy már nem illik ránk a kubikos név. Seregnyi szakmunkát végeztünk, és mégsem vagyunk szakmunkások. Az alapbérünk betanított munkásé, a munkánk szakmunkásé ...” A bandától a brigádig A Vízügy mindenesei, így értékelik ma a kubikosok munkáját. Valóban: nélkülük megállna az élet a „vizeseknél”. Földet ugyan egyre kevesebbet mozgatnak, hiszen 1965-ben még 573 kubikos 376 ezer köbméter földet termelt ki: 1976-ban viszont a 458 kubikos csak 127 ezer köbmétert. Ebben az esztendőben tehát egyetlen kubikosnak kb. 280 köbméter földet kellett mindössze megmozgatnia. 30
