Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

tak munkájának, magatartásának, jellemének, a közös­ségben elfoglalt helyük, szerepük megítélése nem lehet a „szubjektív” vélemény tárgya. A minősítés a káder­munka egyik sarkalatos pontja. Hisz nem kevesebbre kell vállalkoznia a minősítőnek mint megmondani, de nem csupán szóban, hanem írásban „ilyen vagy”, ezt várjuk tőled, ezt és ezt kell tenned, hogy több legyél a mai önmagadnál, alkalmas vagy-e beosztásod ellátására, vagy magasabb beosztásba. Ez a megítélés azonban nem lehet egyéni szemléletű Csak a valós tényekre támaszkodhat, tartalmaznia kell a környezet, a munkatársak, a közösség véleményét is. A szubjektivizmus elkerülését kell, hogy biztosítsa az illetékes pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ szerve­zet vezetőségének véleménye, állásfoglalása a minősítés tartalmát illetően. További kontrollt, felügyeletet kell hogy jelentsen az, hogy a személyzeti osztály vagy kép­viselője a tervezetet átnézi. Végül a minősítést megelő­zően 2—3 nappal a tervezetet meg kell kapja a minősí­tett, hogy alaposan tanulmányozni tudja. Csak ezek után kerülhet sorra a minősítés, amelyen a minősítő és a minősítetten kívül a pártszervezet, a sze­mélyzeti osztály képviselője is jelen van és mind a né­gyen aláírják a minősítést. Ügy gondolom, ha a minő­sítés mindenütt a fentiek szerint készül és folyik le, a szubjektivizmus kiszűrhető. Itt kell megjegyezni, hogy a minősítés nem képezheti a vita tárgyát abban az érte­lemben, hogy a minősítő nem fogadja el. A minősítést aláírva azt kell igazolnia, hogy látta, tudomására hozták a megítélést. Megjegyzéseit szóban, de írásban is megte­heti, ami a minősités mellé kerül hivatalos okmányként. A vizsgálódásaink során minősítési ütemtervekkel min­denütt találkoztunk. Még olyan jó példával is, hogy az éves terv összeállítása után a személyzeti és oktatási osz­tály írásban értesíti ki a minősítésre kerülőt arról, hogy ki és mikor minősíti. Azt is örömmel tapasztaltuk, hogy a minősítések az időrendi ütemezések szerint döntően elkészülnek. Vagyis mintegy 90%-ban naprakészek. Saj­nos, a mennyiségi mutatók tartalmilag nem kielégítők. Találkoztunk olyan példával is, hogy az egyik igazgató­ság vezetője 1976-ban — a minősítések tartalmi színvo­nala következtében — elrendelte a minősítések felül­vizsgálatát, korrigálását. Ügy gondolom, hogy a tartalmi igények érvényesítésének nem ez lehet az útja, hanem folyamatosan, minden mi­nősítésnél történő érvényesítés. Nagyon sok a sablonos, frázisokat tartalmazó minősítés, amely azt mutatja, hogy a minősítő minél előbb „túl akar lenni” a feladatán, vagy így akarta megkerülni a tényleges minősítést. Meg­győződésem, hogy a személyzeti és oktatási osztályok munkája, felelőssége ezekben a kérdésekben nagyobb kell legyen a jelenleginél. Akkor járnak el helyesen, ha segítik a vezetők ez irányú munkáját, felkészítéssel, ta­náccsal, megalapozott véleménnyel, de végső soron azzal is, hogy nem fogadnak el olyan minősítést, ami nem felel meg a tartalmi követelményeknek. Főosztályunk azzal kíván segítséget nyújtani ehhez a munkához, hogy ez év második negyedévében „Minősítési Irányelveket” ad ki a minősítők számára. A minősítésekről szólva azt is szóvá kellett tennünk, hogy a minősítések záradékában kevés esetben kerülnek megfogalmazásra — vagy megfoghatatlan általánosságok — az igények, az elvárások. Vagyis a követelmény-állí­tás, amelyek teljesítését figyelemmel lehet kísérni. Jó lenne belátható időn belül valamennyi vízügyi szervünk­nél eljutni oda, hogy a minősítés, a beiskolázás, a tovább­képzés, az előléptetés teljes szinkronban fedjék egymást. Mivel csakis ez lehet az alapja kizárólagosan a tervszerű kádermunkának, a beiskolázásnak, az előléptetésnek. Amikor a szerzett tapasztalatok összegzését végeztük valamennyiünk véleménye volt, hogy a vezetés mind na­gyobb figyelmet fordít a személyzeti és kádermunkára. Meggyőződésünk, hogy mindenütt, ahol a vezetés szerves részét képezi a személyzeti munka, céltudatosabbá, elő­­relátóbbá, igényesebbé válik a vezetés, mind önmagával, mind pedig környezetével, a beosztott vezetéssel szem­ben. A nyílt, őszinte kádermunka a vezetés számára egy jelzőrendszer is, amelynek segít­ségével a felső szintű vezetés információkat kap saját munkájáról, a kollektíva értékítéletéről. Ügy hiszem, egyetlen vezető sem nélkülözheti ezt a kontrollt. összességében szeretném leszögezni, hogy sok terüle­ten eredményes évet zártunk 1976 decemberével. A ve­zetés színvonala, a követelmények növekedésével emel­kedett. A személyzeti és kádermunkában is tettünk né­hány lépést előre. Hogy most mégis elsősorban a gon­dokról, a negatív jelenségekről szóltam, azt csak azért tettem, hogy a példa erejével, a tanulságok megvoná­sával segítsük mindenütt a gyorsabb kibontakozást, az előrehaladás ütemét, a progresszív folyamat erősítését. Ebben a folyamatban minden szintű vezetésnek meg­van a maga helye és szerepe a főhatóságtól a középszin­tű vezetésig. Csak együtt, közösen tudjuk teljesíteni fel­adatainkat. Váradi József OVH főosztályvezető h. Nemzetközi Területi Párolgási Konferencia Budapesten A Meteorológiai Világszervezet, az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Meteorológiai Szolgálat támogatásával, a Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Központban 1977. május 23— 25. között háromnapos nemzetközi konferenciát rendez. A konferencia napirendjén 3 fő kérdés megvi­tatása szerepel, nevezetesen: 1. A tényleges területi evapotranspiráeió meghatározásának szükségessége különböző tí­pusú felhasználók gyakorlati feladataihoz. 2. összefüggés a pontszerű evapotranspirációs mérések és a tényleges területi evapotranspiráeió meghatározása között. (Az észlelési adatök, inter- és extrapolációja; távérzékelés repülőgépekről vagy műbolygókról; példák a közvetlen módszerrel mért adatökból számított területi evapotranspirációra.) 3. Példák a közvetett módszerekkel végzett területi evapotranspirációk meghatározására (meteorológiai elemekből; fizikai analógiával; hőmérleggel; vízmérlegből és hidrológiai model­lek alkalmazásával). A három témakört három főelőadó fogja elő­adásával bevezetni és ezután kerül sor a dolgo­zatok bemutatására. A dolgozatok beadásának határideje 1977. jan. 31. A konferencia munka­nyelve az angol. A konferencián a kormányzati nemzetközi szervezetek szokásainak megfelelően nincs részvételi díj. A konferencia közvetlenül megelőzi a Nemzet­közi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) evapotraspirációs kerekasztal-konferenciáját. A konferencia rendezősége szeretettel várja az érdeklődő magyar szakembereket. 27

Next

/
Thumbnails
Contents