Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
zott Duna-szakasz mentén fekvő területek értéke megnő és új üdülésre, hétvégi pihenésre alkalmas területek alakíthatók ki. Növeli a beruházás jelentőségét, hogy meggyorsul az érintett térség általános gazdasági fejlődése és az mind fontosabbá válik a Duna-völgyben kialakuló kelet—nyugati kapcsolatok bővítésében. A beruházás a tervszerű, arányos fejlődés során megalapozza az új kelet— nyugati irányú belföldi és egyben nemzetközi jelentőségű vízi út megvalósítását, amely a Tisza csatornázásával, majd a Duna—Tisza-Csatorna megépítésével alakul ki. A létesítmény több célú hasznosítása keretében a következő fő eredményeket adja: — A hazai energiakészletek hasznosítása szempontjából jelentős Vízlépcsőrendszer a Pozsonytól Budapestig terjedő Duna-szakasz ismételten megújuló természetes vízenergiáját hasznosítja. A vízerőtelepek évi átlagos energiatermelése 3600 GWh, amelynek 40%-a a napi öt órán át szolgáltatott csúcsenergia. Magyarországot ebből 50°/o, azaz 430 MW teljesítmény, illetve évi 1800 GWh energia illeti meg. Az itt termelt villamos energia évente 650—700 ezer tonna import kőolaj beszerzésétől mentesíti a magyar népgazdaságot. — A Vízlépcsőrendszer megerősített árvízvédelmi töltései, az üzemvízcsatorna által megosztott árvízhozam, a vízerőtelepeknél elérendő esésnyerés érdekében tervezett mederkotrás a Pozsony— Nagymaros közötti árvízveszélyes Duna-szakasz mentén elterülő mély fekvésű területeken olyan magas fokú árvízvédelmi biztonságot teremt, amely egyéb módon nem érhető el. — A Vízlépcsőrendszer megvalósításával a legkisebb hajózási átbocsátóképességű Duna-szakaszon a távlati követelményeket is kielégítő hajózási viszonyok alakíthatók ki és az 1982-ig megépülő Duna—Majna—Rajna-Csatornához kapcsolódva, az Atlanti-óceán felé is lehetővé válik a Duna menti államok vízi szállításának fejlesztése. A komplex beruházás révén kedvező ráfordítási költség mellett 220 km hosszúságú, nagyhajózásra alkalmas, korszerű hazai és nemzetközi jelentőségű vízi út alakul ki. A Duna budapesti szakaszán megfelelő szélességű, mélységű hajózóút áll rendelkezésre, jelentősebb folyamszabályozási munkák az agglomeráció területén nem szükségesek. A teherhajózás érdekében a távlati tervek a csepeli kikötő bővítését és korszerűsítését tartalmazzák, ezek a Duna nemzetközi vízi út szerepének esedékes erősödésével összefüggésben valósulnak meg. A távolsági személyhajózásban a közeljövőben ilyen fejlődés nem remélhető. Itt elsősorban a jelleg változik meg azáltal, hogy az az üdülési célú személyhajózás irányába tolódik el. A Duna Budapest alatti szakaszán a hajózási viszonyok kedvezőbbek, mint a felső szakaszon. A századfordulóig várhatóan ezen a területen lényeges hajózási akadályokkal nem kell számolni, mivel a megfelelő vízmélység a részben árvízvédelmi szempontból is szükséges, és a tervbe vett folyamszabályozási munkákkal elérhető. Ennek a szakasznak a végleges kiépítésére a távlati tervék az Adonyi és Fajszi Vízlépcső megépítését irányozzák elő. Az Adonyi Vízlépcső 150 MW kiépítési teljesítmény mellett 775 millió kWh, a Fajszi Vízlépcső pedig 100 MW kiépítési teljesítménnyel évente 650 millió kWh energiát termel. Az energetikai és hajózási előnyökön kívül az Adonyi Vízlépcső az állandó magas duzzasztás miatt kedvező hatást gyakorol majd Budapest vízellátására. A jugoszláv szakasz hajózási viszonyainak javítására vizsgálatok folynak egy Újvidék térségében létesítendő vízlépcső megvalósítására. Államközi megállapodás jött létre 1976. év során újabb jugoszláv—román közös vízlépcső (Vaskapu II.) építésére. Előkészítés alatt áll a román—bolgár szakaszon két közös vízlépcső megvalósítása. Az ezredfordulóig várhatóan valamennyi tervezett dunai vízlépcső megépül. A Duna hasznosításában az érdekek és szempontok megvilágításában nagy szerep hárul a sajtóra, a rádióra és a televízióra. Egy-egy létesítmény elhatározása, a megvalósításról való döntés, majd az építés és a későbbi hasznosítás nem nélkülözheti a közvélemény helyes, reális tájékoztatását. A folyó partjai mentén élő emberek joggal várják az időszerű, gyakran tudományos alaposságú tájékoztatást. Az „Egy folyó — nyolc ország” című Duna-konferencia ehhez a nagy munkához tette le az első alapkövet, amelynek folytatásaként a népek az állandó kölcsönös tájékoztatás révén is közelebb kerülhetnek egymáshoz, s megalapozhatják a Duna-völgyi országok boldogulását. Dr. Nagy László főo. vez. helyettes 20
