Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
nosítása új lehetőséget tárt fel és lendületet adott a vízerőművekkel gazdaságosan előállítható villamosenergia-termelésnek. Ugyanakkor kedvező lehetőségek vannak a Duna menti hegy- és dombvidéki szivattyús energiatározásra, értékes csúcs villamosenergia-termelésre. A Duna vízjárásának jellegzetessége, hogy minden évszakban lehetséges nagy árvizek előfordulása. Esőzésből származó árvizek általában tél végén és tavasszal fordulnak elő. Jelentős tározóképességű árvíztározó művek a Duna völgyében, a földrajzi adottságok miatt nem építhetők. Így az árvízi meder szabályozásával, árvízvédelmi töltésekkel és a jégtorlaszok képződési lehetőségének csökkentésével biztosítják a folyó menti területék biztonságát. A töltések mérete nem egységes, minőségük, tömörségük általában nem kielégítő, hosszú szakaszon mind magassági, mind keresztmetszeti erősítésre szorulnak. Árvíz tekintetében legkedvezőtlenebb a magyar felső szakasz. 1954-ben az ásványrárói töltésszakadások következtében szinte az egész Szigetköz víz alá került, 1965-ben bal parti gátszakadások hatására a csehszlovák oldali alsó-Csallóköz és Komarno térségében kereken 500 km2 terület került víz alá. A Nagymaros alatti — a déli országhatárig terjedő — Dunaszakaszon folyamatosan szükség van a mederszabályozási munkákon kívül az árvízvédelmi létesítmények fejlesztésére, de különösen a jégtorlódásos árvizek ellen szükséges árvízvédelmi művek és folyószabályozási munkák végrehajtására. A Duna mint vízforrás, mint a lakossági, ipari és mezőgazdasági vízigények kielégítését szolgáló vízbázis, országos jelentőségű. Tekintve, hogy Magyarország felszíni vízkészletének döntő hányadát a Duna szállítja, a vízmérleg kiegyenlítése érdekében is szükségessé válik a magyar szakasz mielőbbi komplex hasznosítása. A Duna hasznosítása különös figyelmet érdemel a partjai mentén épült városok és fővárosok szempontjából is. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Budapest és vonzáskörzete Közép- Európa egyik legnagyobb népesedési, ipari és kulturális központja. Érthető tehát, hogy egy ilyen agglomeráció életében szállítást, ellátást, üdülést stb. tekintve a Duna rendkívüli jelentőséggel bír. A földrajzi, természeti és a folyóparti helységek településkörnyezeti, műemléki értékei, valamint a vízi közlekedés feltételeinek javítása a Duna idegenforgalmi szerepét is növelik. A Duna hasznosításának fejlesztésében jelentős eredményt jelentett az 1948. augusztusában Belgrádban létrehívott Dunabizottság megalakulása. Ebben a nemzetközi szervezetben, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Ukrajna működik együtt, munkakapcsolat formájában részt vesz a Bizottság az NSZK szakértője is a Dunabizottság titkárságának meghívására. Az 1960-as években a vízlépcsők építési üteme — különösen az osztrák és német szakaszon — meggyorsult. Ehhez jelentősen hozzájárult a Duna—Majna—Rajna-Csatorna építése, amely várhatóan 1982-re befejeződik. Ez a gyors ütemű fejlődés azt eredményezte, hogy jelen állapotban a gazdaságosan hasznosítható 7900 MW összteljesítményű dunai vízerőművekből 3250 MW (az erőművek 40%-a) már megépült. Az évente gazdaságosan termelhető 43 000 GWh-ból az erőművek jelenleg évente 17 300 GWh-t (40%) termelnék. A Duna magyarországi szakaszának többcélú hasznosítást szolgáló legnagyobb jelentőségű műve a magyar—csehszlovák közös beruházásban tervezett Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer. A vízerőtelepekben termelt energia közeli hasznosítása (Győr, Komárom, Esztergom, Dorog, Pozsony, Dunaszerdahely, Komarno) az árvízvédelem biztonságának a védett értékkel arányos növelése, a vízrendezési, vízellátási és öntözési előnyök, valamint a nemzetközi vízi út és az ahhoz történő kapcsolódás lehetősége nagymértékben elősegítik a térség ipari fejlődését, üdülési és idegenforgalmi fellendülését. A Vízlépcsőrendszer a Duna komplex hasznosítási programjába illeszkedve jelentős nemzetközi érdeket is kielégít. Elhárul az akadály a nemzetközi vízi forgalom növekedése elől és a szabályozott új vízfelületek (tározók, lehagyott Duna-meder) menti területek hasznosítása révén nemzetközi érdekű idegenforgalmi vonzáskörzet alakul ki. A Pozsony—Budapest között 220 km hosszúságban szabályo-19
